Nem tudom biztosan, hogy példa nélkül való-e a történelemben, hogy egy majdhogynem jelentéktelen család letelepedve Firenzében a végső összesítésben 9 nagyfejedelmet adott Firenzének és Toszkánának, 3 európai királynét, 4 pápát..., hogy csak a legkiemelkedőbb pozíciókat említsem.
Ám talán náluk is fontosabb az a sok csodálatos képességekkel rendelkező művész, akik igazán híressé tették ezt a nem túl nagy várost..., és ezek a művészek többségükben hűek maradtak városukhoz, ott alkották csodálatos műveiket nagy többségben a Medicik pártfogása alatt!
De nem csak Medicik voltak a megrendelők között a városban, az ő példájukat követve "ragályosan" terjedt a művészet szeretete és értékelése, így aki csak megtehette, a Medicik példamutatása által a saját dicsőségére is megbízásokkal látott el fantasztikus tehetségű művészeket. Az majdnem bizonyos, hogy tán még a művészetek iránt kevéssé érdeklődők is meghallva a város nevét, tudják, hogy mitől olyan híres az a nem kifejezetten nagy város.
Nagyítható az alábbi két családfa, a felső jobban látszik és érthetőbb is, a képek sem rosszak, de nem tartalmazza a hercegi, nagyhercegi családot, pedig hát ha tetszik, ha nem, a Medici család 300 éves uralkodásának nagyon fontos részei ők is. A családfák alatt a Medici család 300 éves történetét próbálom felvázolni.
-
-
Körülbelül 1000 éve annak, hogy Mugello Caffagiolóból Firenzébe költözött egy család, amely megunva a földművelést még szerénynek mondható vagyonával új üzletbe, a bankárkodásba kezdett. 1201-ből van az első bejegyzés róluk, de ismertté a név egy fontos történelmi jelentőségű eseménynél vált, a Chiompik (takácsok) lázadásakor. Salvestro Medici (1331-1388) gonfaloniere lett, és állítólag a takácsok pártján állt, de azért erre nincs bizonyíték. Mindenesetre az ténynek tekinthető, hogy a lázadás után már nem vitt politikai szerepet, valószínűleg száműzték, az sem kizárt, hogy megölték. A családra a Medici név nem festett jó színt néhány évtizedig..., talán ez is az oka annak, hogy neve egyetlen családfán sem szerepel, csak a család komolyabb iránti komolyabb érdeklődés hozta személyét látótérbe.
-
Ám volt egy másod unokatestvére, Giovanni di Bicci de Medici (1360-1429), aki eredetileg Averado névvel élt, amit valami okból átváltoztatott Medicire, ami azért furcsa, mert a szó orvost jelent, és úgy tűnik, orvos nem volt soha a családban. Giovanni di Bicci de Medici hamar elég nagy tiszteletnek örvendett új városában, három alkalommal is priorrá választották, majd 1421-ben gonfalionere is volt két hónapig. Valamilyen úton-módon Giovanni di Bicci kapcsolatba került a nem éppen feddhetetlen életű Balthasare Cossa bíborossal, aki feddhetősége ellenére pápa lett XXIII. János (1370-1419) néven (idővel személyét törölték a pápák sorából, így lehetett egy másik XXIII. János pápa 1958-63 között). Az a pápa azért említésre méltó nekünk, mert idővel Giovanni di Bicci lett ennek a pápának a bankára, aki így elindult a gazdagodás útján, és ugyancsak Giovanni di Bicci de Medici választotta Firenzét végső otthonává, mert jó üzleti érzékkel látta, hogy a város fejlődni akar, és ahhoz bizony sok pénz kell. Az üzlet nagyon jól ment, még arra is volt pénz, hogy a nem éppen pápának való Balthasare Cossa tetemét, miután Rómában meghalt, Firenzébe hozassa, és mily különleges, hogy gyönyörű szarkofágja a mai napig a Battisteróban van! Azért ez valóban eléggé különleges dolog, de Firenze attól is olyan híres, hogy bővelkedik különleges dolgokban! Bizonyíték ez a temetkezési hely arra is, hogy a Medicik ebben az időszakban nagyjából már azt csináltak Firenzében, amit csak akartak.
Mindenesetre a családjától és önmagától is Giovanni di Bicci de Medici egyre növekvő gazdagságuk ellenére is megkövetelte a mértéktartást minden tekintetben. Ezt az elvet fia és utóda, Cosimo de Medici, vagy ismertebb nevén Cosimo il Vecchio is követte, erre egész életútja bizonyíték. Több alkalommal is megválasztották gonfalionerének, bár nem igazán vágyott ilyen jellegű megbízásokra, jobban szeretett a bankjával foglalkozni. Itt most eszembe jutott azt is elmesélni, hogy a "bank" szó olaszul padot jelent, és bizony azon időkben a házak előtti padokon folytak az anyagi jellegű értekezések, így a Medicik is sokat ültek kezdetben padokon.
Voltak persze olyan idők is Firenzében, amikor az Albizzik kormányoztak, és nem is csinálták rosszul a dolgokat, a gazdaság fellendült, több várost elfoglaltak Toszkánában, Volterrát, Pistoiát, Prátót, Arezzót..., és ami igen fontos volt, Pisát, majd Livornót is..., így lett két tengeri kikötője is Firenzének az 1400-as évek elejétől. Ez nem csupán a hatalomról szólt, hanem fontos üzleti értéke is volt, könnyedén jutott a szövetgyártás alapanyagaihoz a főként ebből az iparágból élő város. A gyapjúipar kb. 30.000 firenzei embernek adott munkát! Olyan jelentős bevételekre tehettek szert ebben az iparágban, hogy pl. az Arte della Lana rendelte meg a Santa Maria del Fiore székesegyház felépítését! És ebben a gyapjúüzletben Giovanni de Bicci de Medici is érdekelt volt, több bankházat is nyitott a környező városokban, és természetesen Rómában is. Az 1400-as évek elején a már említett Baldassare Cossa volt a pápa..., ami igen meglepően hangzik, hiszen Cossa előéletében állítólag egy egyszerű, ráadásul kifejezetten léha életet élő nápolyi kalóz volt. Hogy hogyan jutott a pápasághoz, annak hosszú a története, zavarosak voltak az európai viszonyok, mindenki a saját jelöltjét akarta hatalomra juttatni, és végül ő lett a befutó. A lényeg az, hogy Cossa pápasága alatt is a Medicik pénzét használta, így elkötelezett volt irányukba, és a Medicik is jól jártak a hatalmas profittal, amit pápasága alatt elértek. Ám azért ez a helyzet nem tartott sokáig, rájöttek az illetékesek, hogy Cossa bíboros tényleg inkább kalóznak való, mintsem pápának. El is érte a végzete, börtönbe zárták, ahonnan Giovanni di Bicci de Medici váltotta ki. További élete Firenzében már csak néhány hónapig tartott. Giovanni di Bicci de Medici társadalmi helyzetét mutatja, hogy el tudta intézni, hogy az egykori Cossa bíborosból lett kalóznak inkább, mint pápának való XXIII. János pápa végső nyughelye a firenzei Keresztelő kápolnában (Battistero) lehessen. Ezt a történetet sokféleképpen lehet értékelni, de a végső következtetés az is lehet, hogy Giovanni di Bicci de Medici amellett, hogy nagyszerű bankár volt nagyon szavát tartó ember is volt, aki a bajban sem tagadta meg egykori segítőjét. A bankárok tisztességéről talán kár elmélkedni, de az biztos, hogy többségük leginkább a pénzükkel és tekintélyükkel próbált vezekelni a bűneikért.
1430
Arról gyakorlatilag a neveiken és évszámaikon kívül semmi információt nem találtam, hogy hogyan és miből élt Giovanni di Bicci másik fia, Lorenzo (1395-1440) aki a jelek szerint ugyancsak felvette a Medici nevet. Ez a Lorenzo Medici a család Junior ágának első szereplője, és ennek az ágnak lesz majdan főszereplője I. Cosimo Medici herceg, majd nagyherceg, kinek leszármazottai további 200 évig uralkodtak a városban. Tudom, hogy kissé bonyolult a dolog, de a történelem már csak ilyen.
-
Na de eljutottunk oda, hogy az Avorado család, akik idővel Biccik, majd Medicik lettek letelepedtek Firenzében, ahol bankári tevékenységükkel alaposan meggazdagodtak. Arról nincsenek adatok, hogy a család két ága tartotta volna a kapcsolatot, de nagyjából 100 év múlva "útjaik összefutottak", amikor is a híres hadvezér, Giovanni (delle Bande Nere) Medici a család junior ágából, feleségül vette Maria Salviatit, aki a család senior ágából született! A házaspárnak hamarosan fia született, és a fiú, akiben egyesült a két családi ág, I. Cosimo de Medici néven mindössze 18 évesen Firenze vezetője lett! Előbb hercegként, majd nagyhercegként vezette bátran és keményen a várost. Persze ezeket a címeket sem adták könnyen, de az már egy másik fejezet. Sokan nem szerették az ifjú Cosimót, mert hát meglehetősen kemény egyeduralkodó volt, de hogy az akkoriban már igen elhanyagolt város sokat nyert vele, az biztos. Korábban Lorenzo Medicire mondták, hogy "ha a városnak zsarnok kell, akkor keresve sem találhatott volna jobbat nála". Azt hiszem ez az állítás I.Cosimo Medici hercegre, majd nagyhercegre is illik.
Szinte hihetetlen, de mindössze 90 év telt el az ősapa, Giovanni di Bicci halála és az ifjan hatalomra jutó I. Cosimo Medici herceg születése között! Mennyi minden történt azalatt a 90 év alatt! És persze nagy sok minden történt a hercegi, majd nagyhercegi család későbbi 200 éves uralkodása alatt is, ami így a Medicik majd 300 éves uralmát adta. Természetesen a továbbiakban az ő útjukról is írok a blogban.
A fejedelmi ág utolsó tagja a gyermektelen Anna Maria Lujza Medici volt, aki ugyan nem képviselt hatalmat, de a tőle telhető legtöbbet tette a városért: olyan szerződést kötött a Medici ház kihalása utáni időkre a Lotharingiai házzal (férje által ők voltak az örökösök), hogy bár a műkincsek örökségként a Lotharingiai házat illetik, de a városban lévő műkincsekből senki soha és sehova nem vihet el semmit. E megállapodás neve Patto di famiglia, megkötési ideje 1737.10.31.
Firenze így maradt örökre a művészetek fővárosa!
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése