-
-
Íme a Piazza della Signoria egykori, kb. XVII. századi látképe! Sokat változott, és az embereken lévő ruházatok is mutatják hűen a látvány régiségét. Az itt ma látható műalkotások némelyike még ekkor tán meg sincs álmodva, némelyik már készül, mások meg, mint Michelangelo Dávid szobra, már ott látható a Palazzo Vecchio bejáratánál..., valószínűleg még az eredeti.
-
De vajon mi is volt a célja ezeknek a loggiáknak? A nevében ugyan benne van..., Loggia del Lanzi, vagyis a "lándzsások loggiája", de azért már ez sem az eredeti cél volt. Itáliában a Városházák előtt mindenhol voltak ehhez hasonló loggiák, amik a népet szolgálták. Azoknak készült, akik ügyes-bajos dolgaikat intézendő jöttek a városházára, és nyáron a tűző naptól, télen az esőtől védték őket..., vagyis a népnek! Mostani funkciója ennek a loggiának akkor alakult ki, amikor Firenze már és még nagyon távol állt a demokráciától. Persze nyilván voltak akkor is problémás ügyek, ennek céljára épült fel részben az Uffizi (Iroda), ahol azért gondoskodtak arról, hogy ne a szabad ég alatt várakozzanak az ügyeiket intézők. Ez a lehetőség azután átalakult, most azért állnak ott sorban a kíváncsi emberek, hogy megnézhessék az Uffizi képtárban kiállított csodálatos festményeket. Szerencsére Vasariék megoldása erre is megfelel, minket is szolgál, hiszen sorban állás közben véd az esőtől, a napsütéstől a múzeum loggiája alatt..., de ez már egy másik fejezet.
-
-
Ha jól látom a
"Nagy Fehér" is már ott van a medencében! 1575-ben állították fel a medencét, amikor már
I. Francesco volt a nagyherceg. A medence főszereplője
Neptun, a tengerek istene, amit
Bartolomeo Ammanati alkotott 1560 és 75 között. Ha van szobor, amelyet nem szeret Firenze és a világ népe, akkor az ez a szobor. Babonás történetek is fűződtek hozzá, úgy tartották sokan, hogy éjszakánként kijön a medencéből és beszélget a többi szoborral. :-) Ez nem is lenne olyan nagy baj, de maga a szobor nem igazán tetszik senkinek, tényleg akár egy semmitmondó "nagy fehér".
Itt ezen a képen csak egy világos csík lehet a kép baloldalán nagyjából a Bargello tornya alatt.-
Savonarola táblája is, melyen hirdeti
Krisztus királyságát, már és még most is ott van a
Palazzo kapuja felett. Jól kivehető a képen Michelangelo Dávid szobra is a Palazzo bejárata mellett. A jobb oldalon nem látszik, de ott van
Baccio Bandinelli műve,
Hercules és Caccus szobra is..., ami a mai napig is sokakat felháborít azzal, hogy Michelangelo Dávidjának "párjaként" van odaállítva a
Palazzo bejáratához.
De ez is Firenze, a szobrokat megbecsülik, és nem teszik az évszázadok során ide-oda bizonyos igényeknek megfelelően!
Viszonylag kevés talán még a képen a kiállított szobrok száma, némelyik még tán ekkor meg sincs álmodva, némelyik meg már készült. Na de ott balra egészen más épületek is felsejlenek, mint vannak a mostani időkben..., kivéve tán a Bargello és a Badia tornyát a háttérben. Azok a téren látható épületek olyan igazi "mindenfélék", de közülük csak egy áll még ma is, a kép baloldalán látható keskeny barnás épület, ami a Palazzo Uggucioli néven ismert (a fentebbi régi képen jobban látható a már nem lévő kis fehér templom mellett).
-
És íme a jelen is, ami már évszázadok óta változatlan.
-
-
-
A háttérben van talán az egyetlen nagyon régi épület, a barna homlokzatú Palazzo Uguccioni, amit a fentebbi régi kép baloldali részén már láthattunk. Igen elegáns szálloda van az épületben. Így nézve a képet nem igazán illeti dicséret Firenzét azzal a szép régi épület mellett lévő kifejezetten semmitmondó épülettel.
-
De akkor nézzük most már a Loggia del Lanzi alatti csodálatos szobrokat a mai fényképeken, ami szobrok persze többnyire már minden bizonnyal másolatok. Itt megjegyzem, hogy láttam én a téren lévő "másolat" Dávidot és az Akadémia múzeumban lévőt is...., a hatás összehasonlíthatatlan, de gondolom nem azért, mert a téren lévő az csak másolat, hanem mert zárt térben teljesen másak az arányok. Én azt gondolom, hogy látnia kellene mindenkinek az eredetit is a múzeumban!
A KÉPEK NAGYÍTHATÓK!
-
Ha kinagyítjuk a fenti képet, akkor azért sok minden be tudunk rajta azonosítani, mert nagyjából minden rajta van, aminek rajta kell lennie. Ez a Piazza della Signoria régóta és reméljük még nagyon sokáig. A képen a Palazzo Vecchio (egykori városháza), az Uffizi sarka, majd a Loggia del Lanzi látható, előttük meg alattuk Firenze legismertebb műalkotásai.
-
-
Középtájt két oszlop között a Perzeusz áll, Benvenuto Cellini fantasztikus alkotása. A többi szobrot nem tudom sajnos beazonosítani..., középen hátul Patroklosz holttestét menti éppen Menelaosz.., úgy tűnik a szobrász ismeretlen.
-
Baccio Bandinelli alkotása Hercules és Cassus szobra..., ezt a művet még a köztársasági Firenze rendelte meg, és állítólag a Medici család elűzésének szimbólumaként állíttatta fel az akkori köztársaság jelentős személyisége,
Piero Soderini, aki 1498 és 1512 között volt a város polgármestere. A szobor eléggé beszédes..., de nem segített, mert akkortájt éppen visszatértek a
Medicik..., és igen sokáig maradtak..., ha nem is folytatólagosan. (A
Soderini név is gyakran szerepel Firenze történelmében, híres család volt, mely több polgármestert is adott a városnak. A Medicikkel hol jóban voltak, hol nem..., ahogyan ez már lenni szokott a történelemben. Tény az, hogy azok a Medicik (Lorenzo Medici fiai , akik 1512-ben visszatértek Firenzébe ), nem voltak már kívánatosak Firenzében.
A
Szabin nők elrablása Giambologna gyönyörű szobra 1583-ban készült. Csak hogy időben is képben legyünk,
I. Cosimo Medici nagyherceg 1574-ben halt meg, így ő, aki a megrendelő lehetett, már nem láthatta a kész alkotást.
-
-
Na de térjünk vissza a Piazza della Signoriára, ott is a..., hát ilyenkor gondolkoznom kell, hogy a két elnevezés közül melyiket válasszam: Palazzo della Signoria vagy Palazzo Vecchio..., de talán annak ellenére, hogy itt az ajtón túl van a hatalmas Cinquecento terem, ami elvben a demokráciát jelentené..., mégis inkább a Palazzo Vecchio a helyes...
-
-
A tábla most is ott van a
Palazzo Vecchio bejárata felett, amit
Savonarola tétetett oda
Krisztus királyságát hirdetve. Nem hiszem, hogy sok város van, ami a rossz "emlékeket" is úgy megőrzi a múltból, mint Firenze, ami ettől olyan csodálatos! Ami értéket képviselt, bárki értékét, azt, ha lehetett, megóvták, így aztán az utókornak hatalmas értéket adtak át!
-
-
-
-
Szinte bármerre is nézünk
I.Cosimo Medici nagyherceg monumentális lovasszobrán akad meg a szemünk, melyet
Giambologna, a kor leghíresebb bronzöntője készített 1594-ben. Lehet szeretni vagy nem szeretni
I. Cosimo Medici nagyherceget, de ő volt szinte az egyetlen késői Medici, aki szóra érdemes! És talán még öccse,
Ferdinando, akinek ugyancsak lovasszobrát a
Piazza Annunziátán láthatjuk. Mindkettőt
Giambologna alkotásaként tartják számon, de különösen
Ferdinando szobrában
Pietro Tacca is alaposan kivette a részét, miután meghalt a mestere.
-
-
Firenze címerállata, a
Marzocco sok kiadásának egyike, a háttérben meg
Hercules és Cacus szobra
Giambolognától-
Akkor is és sok-sok év múlva is folyamatosan belső és külső ellenségekkel kellett megküzdenie a Mediciknek, majd 100 év múltán az igen ifjú I. Cosimo de Medicinek is kellett a Marzocco támogatása, míg elfogadták Firenze és Toszkána uralkodójának. Úgy írják a krónikák, hogy az ifjú Cosimo nagyon kegyetlenül kezdte uralkodását, pont úgy, akár egy oroszlán! Ez a kegyetlenkedő megfélemlítés azonban viszonylag hamar véget ért, mert ellenfelei, látva erejét és elszántságát, hamar behódoltak neki. Pártfogói nagyot csalatkoztak, amikor terveikkel ellentétben nem tudták bábként felhasználni. Ennek így kellett történnie, és Firenze bizonyára jól járt a fiatal Cosimóval, mert erős és bátor vezetője lett előbb Firenzének, majd az általa meghódított Toszkánának is. Utódai sajnos fokozatosan csökkentették a színvonalat, míg ki nem haltak 1737-ben. (Bár Anna Maria Lujza egyenes ági leszármazott volt, de női mivolta miatt nem fogadták el uralkodónak. Mivel nem volt gyermeke, így tulajdonképpen mindegy is volt.) -
