2011. november 16., szerda

8.nap / Fiesole

Minden alkalommal, amikor körbe néztem a Michelangelo térről, vágyakozva tekintettem a szemközti hegyen lévő Fiesole halvány körvonalait.
-
-
Fiesole ősi etruszk település volt az Arnótól északra lévő kb. 300 m. magas hegyen. Ma is láthatóak emlékek a városkában az etruszk korszakból, majd az azt követő középkori városból, amit sokan Firenze ősi városának tartanak. Ez azonban nem így van, az viszont tény, hogy 1125-ben Firenze elfoglalta és kirabolta a várost, mely ma is fennhatósága alatt áll, de önálló önkormányzattal rendelkezik.
Jelenleg Fiesoléban kb. tízezer ember él, de közöttük nagyon sok a városka gyönyörű fekvése, éghajlata és Firenze közelsége miatt ide települő külföldi, főleg angol állapolgár.
Az állomástól induló 7-es busszal, vagy autóval, de látogassunk el ide, hogy ami hiányzik Firenzéből, azt itt megtalálhassuk, mert Toszkána megismerése nem képzelhető el ilyen jellegzetes, hegyre épült, középkori hangulatot árasztó városka nélkül.

Most végre nekem is alkalmam nyílt ezt a vágyamat teljesíteni, nagyon izgatott voltam már korán reggel. Sosem szerettem az egyszerű megoldásokat, most is azt terveztem, hogy gyalog megyünk fel (lefelé gyalogolni elvben könnyebb, de sokkal komolyabb izomláz követheti). Valamennyit azonban leadtam a lendületből, a Via Boccaccióig mégis busszal mentünk, mert úgy gondoltam, talán felesleges energia pazarlás a hosszú gyaloglás Firenze meglehetősen unalmas külvárosában. 

A 7-es buszra a Piazza San Marco melletti Via Lamarmorén szálltunk fel, és a Via Boccaccio elején lévő megállónál ez a kép fogadott minket.
Fiesole

Az út hosszan a kis Mugello folyócska mentén haladt, akkor éppen nem sok víz volt benne.


Akkor éppen nem voltam biztos a dolgomban, de itthon sikerült megbizonyosodnom arról, hogy az alanti épület volt a Villa Palmieri, ami arról nevezetes, hogy Boccaccio ebbe a villába helyezte annó a Decameron történetét. Szerettem volna közelről megnézni a kertet, de valamivel hamarabb volt, mint képzeltem, láttunk ugyan egy bejárót, persze lánccal. Mi gyalog voltunk, elvben akár be is mehettünk volna, de nem tudtuk, hogy ennek a birtoknak a bejárata volt. És mert nem volt kiírva semmi, bizonyára nem látogatható, de talán kukucskálni tudtunk volna. Bár ez sem biztos, általában eléggé magas és zárt kerítések vannak a birtokok körül..


Nagyon szép környék, szebbnél szebb birtokok között haladtunk, ekkor még éppen csak hogy emelkedős úton. Viszonylag kevés villa kertjébe tudtunk bekukucskálni, de így is nagyon kellemes volt a séta.



Ez valami hivatalos uniós épület lehetett, de nyitva volt a kapu, így be mertünk menni a kertjébe:



Innen már hamarosan felértünk San Domenico di Fiesole városkába, ami még a hegyoldal lankásabb részén terült el. A városkának két komoly nevezetessége van, az egyik közvetlen a főút mentén lévő San Domenico templom. Bár az 1400-as évek elején épült, külsején ez ma már nem látszik.


A templom legfőbb nevezetessége Fra Angelico egy oltárképe.


Fra Angelico nem csak festett ennek a templomnak, hanem a templom kolostorában élt közel 20 évig, és itt tette le szerzetesi  esküjét.


Bevallom, Fra Angelico volt az, akitől az ötletet kaptam, hogy gyalogoljunk, hiszen ő nap, mint nap megtette gyalogszerrel az utat Firenzéig és vissza. Gondoltam, ha ő megtudta tenni, biztos nekünk sem lesz nagy gond. Igaz ugyan, hogy valameddig busszal mentünk, de mi elmentünk Fiesoléig, és ez az út már igazán meredek volt. De mielőtt elindultunk volna a kaptatón,  elkezdtem keresni a Badia Fiesolánát. Gondoltam, hogy ki van írva valahová, de sehol nem találtunk feliratot, így aztán jól elcsalinkáztunk. De nem adtam fel, mert egyik fontos célja volt gyalogtúránknak azt a templomot látni. Bevallom, már majdnem feladtuk, amikor benézve egy igen meredek utcácskába megpillantottam a lombok között egy pici templom tornyony részt, így már nem tűnt felesleges fáradozásnak lemenni azon az úton. A fő poén ebben az volt, hogy ez az út majdnem pontosan a San Domenico templommal átellenben indult, mi meg össze-vissza mászkáltunk feleslegesen. Szóval végülis sikerült megtalálnunk a persze bezárt templomot, de így is nagy élmény volt látni.


A templom előtti teraszról látható kilátás Firenzére és az alanti tájra nagyon lenyűgöző volt:
 


Innen aztán komoly emelkedő várt ránk, szebbnél szebb épületek mellett haladva:











Szinte meglepetéssel ért minket egy újabb rálátás Firenzére és a lankás hegyoldalra, ahol szépen kivehető volt a Via Boccaccio ciprusokkal szegélyezett vonala:





Még egy kemény kaptató következett, és egyszercsak ott termettünk Fiesole főterén, melyet híres szobrászukról, Mino da Fiesoléról neveztek el.


További képeimmel megpróbálom az óramutató járásával ellenkező irányban végigmutatni a meglehetősen meredek teret, minek legfelső pontján a II, Viktor Emanuel király és Garibaldi szabadságharcos vezér találkozását megörökítő bronz szoborcsoport áll.








2010. november 25., csütörtök

Az én 7 napos firenzei programom + Fiesole

0. nap / 1   Megérkezés a Michelangelo térre
0. nap / 2   Alkonyat az Arnónál

1. nap / 1   Firenze korán reggel 1-2 óra
1. nap / 2   Firenze szíve 3-4 óra
1. nap / 3   Firenze központja 3-4 óra
1. nap / 4   Séta a Ponte Vecchióig 1 óra

2. nap / 1   Nyugati városrész 
                  Palazzo Davanzatti 3 óra
2. nap / 2   A Piazza Santa Trinitáig 1 1/2 óra
2. nap / 3   A Santa Maria Novelláig 4 óra

3. nap / 1   Keleti városrész
                  Piazza del Duomótól a Bargellóig 3 1/2 óra
3. nap / 2   Piazza di San Firenzétől az S.M. Maddalena de'Pazziig 5-6 óra

4. nap / 1   Látogatás az Uffiziban 3-4 óra
4. nap / 2   Íriszkert, San Miniato al Monte 2-4 óra

5. nap / 1  Északi városrész
                 San Lorenzo negyed 4 óra
5. nap / 2  San Marco és az Accademia 4 óra
5. nap / 3  Piazza della S.S, Annunciata látnivalói 3 óra

6. nap / 1   Arnón túli városrész
                  San Fredianótól a Santa Felicitáig        3 óra     
6. nap / 2   Palazzo Pitti, Boboli, Fortezza,  4-5 óra
       vagy   Giardini és Museo Bardini 3-4 óra

7. nap / 1   Séta a belváros körül 7-8 óra

8. nap        Fiesole 5-7 óra és esti búcsú Firenzétől

2010. november 3., szerda

8. nap/ FIESOLE és esti búcsú a várostól


8. nap. Fiesole
Minden alkalommal, amikor körbe néztem a Michelangelo térről, vágyakozva tekintettem a szemközti hegyen lévő Fiesole halvány körvonalait.
-
          
-
Fiesole ősi etruszk település volt az Arnótól északra lévő kb. 300 m. magas hegyen. Ma is láthatóak emlékek a városkában az etruszk korszakból, majd az azt követő középkori városból, amit sokan Firenze ősi városának tartanak. Ez azonban nem így van, az viszont tény, hogy 1125-ben Firenze elfoglalta és kirabolta a várost, mely ma is fennhatósága alatt áll, de önálló önkormányzattal rendelkezik.

Jelenleg Fiesoléban kb. tízezer ember él, de közöttük nagyon sok a városka gyönyörű fekvése, éghajlata és Firenze közelsége miatt ide települő külföldi, főleg angol állapolgár.

Az állomástól induló 7-es busszal, vagy autóval, de látogassunk el ide, hogy ami hiányzik Firenzéből, azt itt megtalálhassuk, mert Toszkána megismerése nem képzelhető el ilyen jellegzetes, hegyre épült, középkori hangulatot árasztó városka nélkül.
Most végre nekem is alkalmam nyílt ezt a vágyamat teljesíteni, nagyon izgatott voltam már korán reggel. Sosem szerettem az egyszerű megoldásokat, most is azt terveztem, hogy gyalog megyünk fel (lefelé gyalogolni elvben könnyebb, de sokkal komolyabb izomláz követheti). Valamennyit azonban leadtam a lendületből, a Via Boccaccióig mégis busszal mentünk, mert úgy gondoltam, talán felesleges energia pazarlás a hosszú gyaloglás Firenze meglehetősen unalmas külvárosában.
-
A 7-es buszra a Piazza San Marco melletti Via Lamarmorén szálltunk fel, és a Via Boccaccio elején lévő megállónál ez a kép fogadott minket.
-
-
Az út hosszan a kis Mugello folyócska mentén haladt, akkor éppen nem sok víz volt benne.
-
-
Akkor éppen nem voltam biztos a dolgomban, de itthon sikerült megbizonyosodnom arról, hogy az alanti épület volt a Villa Palmieri, ami arról nevezetes, hogy Boccaccio ebbe a villába helyezte annó a Decameron történetét. Szerettem volna közelről megnézni a kertet, de valamivel hamarabb volt, mint képzeltem, láttunk ugyan egy bejárót, persze lánccal. Mi gyalog voltunk, elvben akár be is mehettünk volna, de nem tudtuk, hogy ennek a birtoknak a bejárata volt. És mert nem volt kiírva semmi, bizonyára nem látogatható, de talán kukucskálni tudtunk volna. Bár ez sem biztos, általában eléggé magas és zárt kerítések vannak a birtokok körül..
-
-
Nagyon szép környék, szebbnél szebb birtokok között haladtunk, ekkor még éppen csak hogy emelkedős úton. Viszonylag kevés villa kertjébe tudtunk bekukucskálni, de így is nagyon kellemes volt a séta.
-
-
-
-
Ez valami hivatalos uniós épület lehetett, de nyitva volt a kapu, be mertünk menni a kertjébe:
-
-
-
Innen már hamarosan felértünk San Domenico di Fiesole városkába, ami még a hegyoldal lankásabb részén terült el. A városkának két komoly nevezetessége van, az egyik közvetlen a főút mentén lévő San Domenico templom. Bár az 1400-as évek elején épült, külsején ez ma már nem látszik.
-
-
-
A templom legfőbb nevezetessége Fra Angelico egy oltárképe.
-
-
Fra Angelico nem csak festett ennek a templomnak, hanem a templom kolostorában élt közel 20 évig, és itt tette le szerzetesi esküjét.
-
-
Bevallom, Fra Angelico volt az, akitől az ötletet kaptam, hogy gyalogoljunk, hiszen ő nap, mint nap megtette gyalogszerrel az utat Firenzéig és vissza. Gondoltam, ha ő megtudta tenni, biztos nekünk sem lesz nagy gond. Igaz ugyan, hogy valameddig busszal mentünk, de mi elmentünk Fiesoléig, és ez az út már igazán meredek volt. De mielőtt elindultunk volna a kaptatón, elkezdtem keresni a Badia Fiesolánát. Gondoltam, hogy ki van írva valahová, de sehol nem találtunk feliratot, így aztán jól elcsalinkáztunk. De nem adtam fel, mert egyik fontos célja volt gyalogtúránknak azt a templomot látni. Bevallom, már majdnem feladtuk, amikor benézve egy igen meredek utcácskába megpillantottam a lombok között egy pici templom tornyony részt, így már nem tűnt felesleges fáradozásnak lemenni azon az úton. A fő poén ebben az volt, hogy ez az út majdnem pontosan a San Domenico templommal átellenben indult, mi meg össze-vissza mászkáltunk feleslegesen. Szóval végülis sikerült megtalálnunk a persze bezárt templomot, de így is nagy élmény volt látni.
-
-
A templom előtti teraszról látható kilátás Firenzére és az alanti tájra nagyon lenyűgöző volt:
-
-
-
Innen aztán komoly emelkedő várt ránk, szebbnél szebb épületek mellett haladva:
-
-
-
-
-
-
-
Szinte meglepetéssel ért minket egy újabb rálátás Firenzére és a lankás hegyoldalra, ahol szépen kivehető volt a Via Boccaccio ciprusokkal szegélyezett vonala:
-
-
-
Még egy kemény kaptató következett, és egyszer csak ott termettünk Fiesole főterén, melyet híres szobrászukról, Mino da Fiesoléról neveztek el.
-
-
Felsétáltunk a tér legmagasabb pontjára, ahol a X. századi Santa Maria Primerana templom áll XVI. századi homlokzatával, mögötte pedig a Palazzo Pretorio polgármesteri címerekkel ékesített erkélye látható.
-
-
Gondoltuk, kicsit körülnézünk a házak között..., végül körbe jártuk a fél hegyet:-) De nem bántuk, nagyon szépek voltak az utcácskák, a kertek, a virágok.
-
-
-
-
-
-
Elfáradtunk, visszatérve a főtérre jólesett pár falat, néhány korty. Kellett egy kis pihenés, mielőtt elindultunk a San Francesco templomhoz vezető kaptatón.
-
-
-
Az egykori fellegvár helyén épült a középkorban ez a nagyon kedves templom, van egy nagy fészere is, ahol zarándokok pihenhetnek utazásaik során. A templomnál ételt is osztanak hajléktalanoknak, vándoroknak.
-
-
-
-
-
Az egyszerűen díszített kis templomban szép és értékes festményeket láthatunk.
-
-
A templomnak két nagyon kedves kerengője is van.
-
-
-
A templom és környezete szinte ég és föld között lebeg.
-
-
-
Fiesole most kivételesen alattunk feküdt:
-
-
-
Híres amfiteátrumát nem jártuk be, az etruszk múzeumot sem néztük meg, elfáradtunk, és Firenze várt minket.
-
-
-
Visszatérve a főtérre arra még lett volna energiánk, hogy a Duomót megnézzük, de nem számoltunk a sziesztával..., másfél órát kellett volna még várnunk a nyitásig, miután körbejártuk a teret éppen jött egy busz, felugrottunk rá. Szerettünk itt lenni, de Firenzében még sok látnivaló várt ránk!
-
További képeimmel megpróbálom az óramutató járásával ellenkező irányban végigmutatni a meglehetősen meredek teret, minek legfelső pontján a II, Viktor Emanuel király és Garibaldi szabadságharcos vezér találkozását megörökítő bronz szoborcsoport áll.
-
-
-
-
-
-
-
Ez az utolsó kép a buszmegálló, nem maradhattunk tovább, még volt dolgom Firenzében, de nagyszerű kirándulás volt, Fiesole gyönyörű városka!
-
-
-
-
              ESTI BÚCSÚ FIRENZÉTŐL
-
Szeretek fényképezni, de csak az emlékek kedvéért. Egy nagy és nehéz fényképezőgép nem jöhetne nálam számításba, a kényelem egy ilyen utazásnál számomra fontos szempont. Ezen az utolsó estén azonban összeszedtem magam, mégsem mehetek haza az esti város képei nélkül, így egy állvány erejéig áldoztam a célnak. Sajnos nem voltam előrelátó, az ilyesmit még Firenzében is hétvégére célszerű időzíteni, mert akkor van igazán látványos díszkivilágítás. Bár nyáron talán hétköznap is.
Na de beszéljenek a képek, első állomásom a Piazza del Duomo, nem tudom ez a teljes kivilágítás volt-e, de szép volt.
-
-
-
-
-
Természetesen a Via Calzauolin mentem tovább, útközben látható a legfényesebb utca, a Corso, mely a Piazza della Republicára vezetett, ami ugyancsak elég fényes, de meglehetősen üres volt. A május eleji utazásnak ez az egyetlen hátránya, hogy ilyenkor nincs még esti élet sem, nemhogy éjszakai.
-
-
-
Az Orsanmichele ilyenkor még talán szebb is, nappal kicsit kopottasnak tűnik a befestett ablakaival
-
-
Piazza della Signoria a fáklyaként égbe nyúló Palazzo Vecchióval és az ismert szobrokkal, Dávid is éberen őrizte a város álmát.
-
-

-
Nagyon kevés volt a fény, így nem sokat időztem itt, maroknyi ember hallgatott egy utcazenészt, kellemes volt, de én inkább siettem az Arnóhoz
-
-
Elég nagy csalódás ért, mert meglehetősen sötét volt..., ilyenkor úgy tűnik, még csak hétvégén világítanak ki mindent. De a kedvenc templomom, a San Miniato márványhomlokzata úgy ragyogott, akár a hold. 
-
 -
Ponte Vecchio is csak meglehetősen kevés fényt kapott, de hát a semminél ez is több volt.
-
-
 -
Kicsit csalódottan indultam vissza a szállásra, szerencsémre nem a megszokott úton, hanem a Via Por Santa Marián, amin korábban ilyen hosszan nem jártam,így nagyon különleges és értékes pillanat volt, amikor megláttam a kivilágított Loggia del Mercato Nuovo alatt a magányos bronz vadkant, a Porcellinót. Eddig nem kerültünk közelebbi kapcsolatba, nem szeretek tülekedni azért, hogy valamit megérintsek, de ezt az egyedülálló lehetőséget nem lehetett nem kihagyni! Így hát én is megsimogattam az igen fényesre simogatott orrát, nem kértem semmit, de megígértem neki, hogy találkozunk még!
-
-
Éppen csak kiérkeztem a csarnokból, amikor megláttam ezt a kis fagylatozót..., nekem érdekes volt  ez a váratlan búcsú a várostól előbb a visszatérést ígérő Porcellino, aztán a szinte mindenki által visszatérésre csábító olasz fagyi látványával!:-)
-
 -
Viszontlátásra Porcellino, viszontlátásra Firenze!
Útvonal: Piazza del Duomo, Via Calzauoli, Piazza della Signoria, Piazzale degli Uffizi, Lungarno, Via Por Santa Maria, Mercato Nuovo

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------