A Via Cavour ma szebbnél szebb palotákkal szegélyezett, egykor Via Larga (vagy Lata?), Széles utca volt a neve, és talán az utca baloldala végig a Medici család tulajdona volt. Abban a hatalmas kertben nyitotta meg annak idején Lorenzo de Medici azt a szobrásziskolát, melyben először vehetett vésőt a kezébe Michelangelo Buonarroti. Körülbelül az egykori kert túloldalán van a Piazza San Marco, azon állt már akkor is a San Marco templom és kolostor.
-
Már a XII. századtól voltak itt épületek, de ezek jelentős átépítésen mentek keresztül a XV-XVIII. század között. Az első terveket Michelozzo készítette az 1440-es években Cosimo de Medici megbízására, miután nagyjából kialakult a mostani helyzet, de a templom később még egy átépítésen esett át Giambologna tervei szerint 1580-ban. Homlokzata pedig még későbbi, XVIII. századi. Igazándiból ezzel a templommal nem nagyon szoktak foglalkozni az utazók, pedig van ott is néhány érdekes látnivaló, pl. egy Giotto korabeli feszület, egy XIV. századi Angyali üdvözlet freskó Pietro Cavallinitől, és egy Fra Bartolommeo festmény. Látható még egy oltár VIII. századi római mozaikkal, ami a Szent Péter templomból származik. Ebben a templomban van Pico della Mirandola és Agnolo Poliziano, a két híres humanista síremléke.
-
A templomnál még sokkal izgalmasabb élmény az 1437-ben itt épült kolostor, melyet 1867-ben nyitottak meg a látogatók számára. Hasonló látnivalóban ritkán van része földi halandónak! Persze nem a kolostor az, ami annyira izgalmas, hanem hírét Firenze egyik legkedveltebb festőjének, Fra Angelicónak köszönheti. Eredeti nevén Fra Giovanni da Fiesole, dominikánus barát és festő, aki tiszta lelke miatt kapta az "angyali" jelzőt. Nem csak ő maga volt olyan jámbor, akár egy angyal, de festményei is ezt az angyali tisztaságot sugározzák. Ami a legizgalmasabb, hogy nem csak a kolostorudvar, a káptalani terem, és a kolostor celláihoz vezető folyosó falaira festett, hanem a kicsiny cellákat is megszépítette. Igaz, nem mindegyik festmény az ő munkája, valóságos kis alkotóműhely alakult ki mellette. Mindenesetre hasonlóan jelentős "állandó kiállítással" egyetlen más művész sem rendelkezik. Ehhez az élményhez még ráadást ad az épület hangulata, és ha még ez sem lenne elég, akkor mindezt fokozza az a tudat, hogy Fra Angelico halála után 33 évvel beköltözött ebbe a kolostorba Firenze "fekete báránya", Girolamo Savonarola, a lángszavú prédikátor. Az ő egykori celláját is megtekinthettük..., de kezdjük az elején.
-
De nem kell sokáig keresgélnünk, hogy megtaláljuk Angelico mester munkáit, mindjárt a bejárattal szemben ezt láttuk, Szent Domonkos térden állva öleli át Krisztus keresztjét.
-
Belépve a kolostor udvarába az első, amin megakad a tekintetünk, egy hatalmas cédrusfa a kert közepén. Állítólag már Cosimo de Medici is ez alatt a fa alatt beszélgetett humanista barátaival, de ez lehet, hogy csak mende-monda. Az sem valószínű, hogy a cédrus alatt lévő rózsabokor az lenne, ami már Savonarola idejében is ott illatozott.
-
-
A templom egyik kápolnájában nyugszik az egykori firenzei érsek, San Antonio, a kolostor az ő nevét viseli, és a kerengő falai az ő életéből vett jelenetekkel van díszítve, de ezek a freskók még nem Fra Angelico kezét dicsérik, Bernardo Poccetti festette őket. De nem kell sokáig keresgélnünk, hogy megtaláljuk Angelico mester munkáit, mindjárt a bejárattal szemben ezt láttuk, Szent Domonkos térden állva öleli át Krisztus keresztjét.
-
A zarándokok szállásának termében több festményt is láthatunk tőle, majd a káptalani teremben egyik legfontosabb alkotását, Krisztus megfeszítését nézhetjük.
Miután körbe sétáltunk a kerengőben, elindultunk fölfelé a lépcsőn a hajdani kolostorba, ami most egy igen különleges múzeum. A lépcsőn felérve Fra Angelico talán legszebb festménye fogadott minket, az Angyali üdvözlet.
-
A gyönyörű freskótól balra indulunk és ott is a baloldali cellákat nézzük előbb végig, majd miután elértünk a folyosó végén lévő Savonarola cellákig visszatérve ugyancsak a baloldali cellákba tekintettünk be egészen az első folyosó sarkában lévő Medici cellákig.
A baloldali cellák (1- 11) freskóinak többségét minden bizonnyal Fra Angelico festette, de idővel egy komoly festőbrigád sorakozott fel mellette, feltehetően az alapok Angelico mestertől vannak, de a festésben többen segédkeztek.
-
A folyosó végén az egyháztörténelem egyik legkülönlegesebb személyének, Girolamo Savonarolának az egykori cellái vannak. Pár évig ő volt a kolostor priorja, Firenze vezető személyisége, amiért aztán a hála máglyahalál volt a firenzei néptől. Ezekben a helyiségekben néhány személyes, és néhány mások által készített relikviája van kiállítva. Kiemelkedő jelentőségű hű követőjének, Fra Bartolomeónak híres festménye, mely meglehetősen híven tükrözi a különleges szerzetes egyéniségét.
-
A jobboldali cellák (15-30) freskói már nem annyira különlegesek, sőt, sok az ismétlődés, ezek valószínűleg csak a követők munkái.
Láthatjuk még itt azt a különleges, ismeretlen festőtől származó képet, melyen Savonarola és két szerzetestársa máglyahalála látható egy különleges firenzei látkép keretében. A festmény feltehetően megrendelésre készült, mert igen furcsa, ahogy a firenzei emberek nyugodtan sétálgatnak, beszélgetnek a téren a máglya árnyékában. Savonarolát gyűlölték vagy imádták, de egyénisége miatt közönyösek nem igazán lehettek irányába, főleg egy ilyen helyzetben.
-
A jobboldali cellák (15-30) freskói már nem annyira különlegesek, sőt, sok az ismétlődés, ezek valószínűleg csak a követők munkái.
-
Ez a kép már a 31.-es cellát díszítette, ami a szentté avatott firenzei érsek, Antonino cellája volt.
-
XIII. és XIV. századi firenzei mesterek, mint Agnolo és Taddeo Gaddi, Filippo és Filippino Lippi, Sandro Botticelli képek találtak itt otthonra, főként fiatal festők okítására. A XVIII. században alapította az osztrák Lipót nagyherceg az intézményt, de idővel az épület sokkal fontosabb szerepet töltött be Firenze életében. Ennek a ténynek az alapja az volt, amikor 1873-ban elhatározták, hogy végre fedett helyre állítják Michelangelo hírneves szobrát, a Dávidot. Erre a célra építettek egy kerek termet, aminek a közepére állították a szobrot, és a szobrászatért rajongó emberek milliói ide zarándokolnak, hogy láthassák ezt a remekművet eredetiben. És valljuk be, nem hiába jönnek, nem hiába állnak akár órákat sorban, mert össze sem hasonlítható ez az élményt azzal az élménnyel, amit a Signoria téren érzünk! Ebben a zárt térben tényleg fenomenális a szobor hatása! És persze nem csak Dávidot lehet ott eredetiben látni.
Ehhez a tényhez sokat hozzátenni nem tudok, bár van sok egyéb értéke is a múzeumnak, de az emberek 90 %-a azért áll itt sorban akár órákon át, hogy ezt a szobrot, na meg esetleg még Michelangelo befejezetlen rabszolga szobrait lássák.
-
A lépcső felőli folyosó utolsó két cellája Cosimo de Medici részére volt fenntartva, az itteni freskókat bizonyosan Fra Angelico festette, érdekessége, hogy az 1439-ben Firenzébe költöztetett zsinat legfontosabb résztvevőit ábrázolja a kisdedhez érkező vendégek között, feltehetően élethű a bizánci császár és a konstantinápolyi patriarcha megszemélyesítése.
-
-
A folyosó közepénél egy nagy terembe jutunk, melyet Michelozzo tervezése után valósítottak meg, és nagyon értékes könyvek vannak itt kiállítva, természetesen üveg alatt. Innen egy lépcsőn jutunk le a kolostor egykori ebédlőjébe, ahol jelenleg mindenféle emléktárgyakat árulnak. Elég nagy itt a tumultus..., ja, és itt van egy külön teremben, szinte kézzelfogható közelségben, Domenico Ghirlandaio első Utolsó vacsora freskója.
Elég jelentős élményekkel gazdagodva jöttünk ki a kolostorból, és még nagyobb élmények felé mentünk a tér túlsó sarkában lévő Galleria dell'Accademia kincseinek megtekintésére.
XIII. és XIV. századi firenzei mesterek, mint Agnolo és Taddeo Gaddi, Filippo és Filippino Lippi, Sandro Botticelli képek találtak itt otthonra, főként fiatal festők okítására. A XVIII. században alapította az osztrák Lipót nagyherceg az intézményt, de idővel az épület sokkal fontosabb szerepet töltött be Firenze életében. Ennek a ténynek az alapja az volt, amikor 1873-ban elhatározták, hogy végre fedett helyre állítják Michelangelo hírneves szobrát, a Dávidot. Erre a célra építettek egy kerek termet, aminek a közepére állították a szobrot, és a szobrászatért rajongó emberek milliói ide zarándokolnak, hogy láthassák ezt a remekművet eredetiben. És valljuk be, nem hiába jönnek, nem hiába állnak akár órákat sorban, mert össze sem hasonlítható ez az élményt azzal az élménnyel, amit a Signoria téren érzünk! Ebben a zárt térben tényleg fenomenális a szobor hatása! És persze nem csak Dávidot lehet ott eredetiben látni.
Ehhez a tényhez sokat hozzátenni nem tudok, bár van sok egyéb értéke is a múzeumnak, de az emberek 90 %-a azért áll itt sorban akár órákon át, hogy ezt a szobrot, na meg esetleg még Michelangelo befejezetlen rabszolga szobrait lássák.Ebben az épülettömbben van a Via Alfani 78. alatt a különleges, de nem éppen közismert Museo dell'Opificio delle pietre dure, ami mellett máig működik több évszázados kőintarzia készítő műhely. A XVI. században alapította I. Ferdinánd nagyherceg, ő maga is sokat dolgozott hobbiból a műhelyben. Eredetileg a műhely az Uffiziben volt, 1797-ben helyezték át ide. A Capella Principi márvány mozaikjainak faragása is ebben a műhelyben készült, mi több, talán pont ezért alapították meg ezt a műhelyt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése