3.nap/1 Keleti városrész: Piazza del Duomótól a Bargellóig

-

-
Ez a harmadik napunk sem volt könnyebb, mint az eddigiek és a következőek, de Firenzébe ritkán mennek az emberek pihenési céllal, arra nem igazán megfelelő úti cél. Persze mindent megnézni egy hét alatt úgysem tudunk, de azért meg lehet próbálni valami terv szerint beosztani az időnket. Most, hogy így leírom, érzem én is, hogy nem nagyon lehet 1-1 nap terveit végig csinálni, de talán mégiscsak tudok segíteni valamennyire. Kényelmesen, úgy gondolom, hogy talán két hét azért elegendő lenne. De ha alapból úgy utazunk oda, hogy majd látok, amit látok, akkor nem hiszem, hogy káoszon, na meg a Dávidon kívül sok minden marad meg a fejünkben. Ezért gondolom én, hogy a tudatos felkészülés nem hiába való fáradozás.

Például ha nem készülnék tudatosan, akkor a most következő látnivalókból többről is lemaradtunk volna, mert a legtöbb könyv egyáltalán nem ír róla, ha meg ír is, elsikkad könnyen az ember mellette. 1. Ilyen volt a mai sétánk első állomása, a Museo di Firenze com’era, vagy más néven Museo Topografico Fiorentino. Azt hallottam, hogy bezárt ez a múzeum, remélem valami módon tovább fog élni mindaz, amit benne láttam 2015.04.02 Amikor valahol megtudtam ennek a múzeumnak a létezését, attól fogva ez volt az egyik legjobban várt firenzei látnivalóm. Valami okból szeretem a régi városképeket, maketteket és mindent, ami a múltról szól, és Firenzébe leginkább a múltjáért megyünk, nem a jelenéért.
Legnagyobb sajnálatomra ez a múzeum valóban bezárt, hogy az ott kiállított tárgyaknak mi lett a sorsa, azt sajnos nem tudom. Állítólag szétosztották egyéb múzeumok között, de én bízom benne, hogy csak méltóbb helyet keresnek neki. Annyira jó volt itt sok érdekességet egybegyűjtve látni, ezért nem is törlöm ki innen, ha meglátogatni nem is lehet, de azért biztos jó lesz nézegetni a képeket.
Szóval kiindulási pont ismét a Piazza del Duomo, de most annak délkeleti sarkáról indultunk. Az említett múzeum a Via dell’Oriuolo közepe táján található. Egy hajdani kolostor ad otthont ennek a kiállításnak, melynek, mint a neve is sugallja, az a célja, hogy a régebbi idők Firenzéjéből is megmutasson nekünk sok érdekességet.
-

Amikor bemegyünk az épületbe célszerű jobbra menni egy nagy terembe, ahol különböző régi, főleg római kori kiállított tárgyakon kívül van egy hatalmas terepasztal, amin jelzésszerűen fel van építve a mai Firenze, és ebbe behelyezve láthatjuk a római település legfontosabb épületeinek makettjeit. El lehet nézelődni egy darabig.
-

-

--

Az emeletre felmenve láthatjuk az egykori Firenzét, eleinte főleg festmények, rézlenyomatok által, majd később már fényképek is vannak. Sokat keresgéltem a képeim közül, melyiket is mutassam meg, végül nekem erre az alanti képre esett a választásom. Ez nem véletlen, a San Miniato templom a szívem csücske, de érdekes az egykori Ponte alla Gracia híd is a pici épületeivel. Sajnos nem tudom, hogy mikori állapotot tükröz, de a XVIII. század közepe tájára gondolok, a Michelangelo tér még nincs kiépítve.

-

-

Hát jó, nem mondom azt, hogy ez a kiállítás Firenze legnagyobb durranása, de mindenképpen jó volt ott lenni. A képek közül sokat láttam már itt-ott, de van valami, amit máshol nem láthatunk. Ez egy nagy vitrin, benne az egykori Mercato Vecchio (a mai Piazza della Repubblica) környékének makettje, amit teljes egészében lebontottak a XIX. század végén.

-

Így a vitrinben nagyon megkapóan, romantikusan néz ki, de én készséggel elhiszem, hogy nem volt már egészséges és biztonságos ott élni. Mindenesetre nagyon érdekes alaposan körbejárni, bekukucskálni a kis sikátorokba, terekbe. Láthatjuk itt a Loggia del Pechét kicsiben, de még a mai napon látni fogjuk élőben is, igaz, egészen máshol, mint ahol eredetileg volt. Szóval élveztem minden itt eltöltött percet, csak talán egy kicsit kevesebb volt az anyag, mint amennyit vártam.

-

-
Visszamentünk a Piazza del Duomóra és onnan a Via del Proconsolón indultunk a Bargello felé. Ez a környék Firenze egyik legrégibb városrésze, tele nevezetes épületekkel.
2. Elsőként egy különlegesség a Via del Proconsolo és a Borgo degli Albizi sarkán a Palazzo Nonfinito, vagyis Buontalenti befejezetlen palotája a Strozzi családnak, ma antropológiai és néprajzi múzeum. Hát ez biztos nem az a múzeum, ahová minden Firenzében járó ember betér, erre kivételesen én sem voltam kíváncsi, de az udvarába vetettem pár pillantást. 
-

-
3. A Via dei Proconsolo és a Borgo degli Albizzi másik sarkán a gyönyörű Palazzo Pazzi-Quaratesi látható, melyet bár Brunelleschi kezdte építeni, de amit mi látunk belőle, az már Giuliano da Sangallo műve. Az a Pazzi család lakott itt, amelynek majdnem minden tagja áldozata lett a Medici fivérek elleni "Pazzi féle összeesküvés" utáni megtorlásnak, de a Mediciek első korszaka után ismét lábra álltak és jelentős tényezők voltak Firenze életének.

-

-

4. Kicsit besétálunk az erről a sarokról nyíló Via del Corsóra, ahol látható a két torony összeépítéséből létrejött Torre dei Ricci-Donati (31-33 szám). Két fontos történelmi név, a guelf háborúk állandó főszereplői voltak a Riccik és a Donátik. Dante otthon hagyott felesége is Donati lány volt, de a Donátik, mint vérmes fekete guelfek, legfőbb ellenségei, száműzői lettek a fehér guelf Danténak.
-
5. Ez a gyönyörű ablak a Chiesa di Santa Margherita in Santa Maria de'Ricciben, (34 szám). A templom maga nagyon sötét és nem tűnik különösebben érdekesnek, de ez az ablak gyönyörű, ahogy világít a sötétségben.
-

-

6. Kicsit odébb, de már majdnem a Via Calzauolinál van egy igen különleges torony még mindig a Via del Corsón, már itthon néztem utána, hatodik, hetedik századra teszik az építését, La Torre della Pagliazza a neve. Az az izgalmas a dologban, hogy kiderítették, hogy valamikor egy római fürdő alapjaira építették. Kör alakú formája idegen a középkori építészettől, ezért gyanították, hogy római alapjai lehetnek. A középkorban valószínűleg női börtön volt, ma kis régészeti múzeum van benne. Nem teljesen kerek, csupán egy félkör.
Mielőtt betérnénk abba a kis közbe, ott látható állítólag a a Casa Ghiberti egy toronnyal együtt, de ez valahogy egyáltalán nem egyértelmű számomra, más információ szerint a Duomo mellett volt a háza. 

-

-

-

7. Valahol ezen a környéken lakott annak idején Dante Alighieri, az ő házukhoz is tartozott egy torony. Az az épület ma már nem áll, de Dante nyomai nélkül nem maradhatott teljesen Firenze, így aztán megoldották a dolgot. Még csak nem is egy másik házba „költöztették”, hanem építettek neki egy újat a 20. század elején. egy kicsit talán túl csinosat is. Mi nem mentünk be a Casa di Dantéba, ami a Via Dante Alighierin található, de talán legközelebb megpróbálom ezt is, bár ha már a ház sem igazi, akkor milyen lehet ami benne van? Firenze nagyon ragaszkodik Dantéhoz, valami hangulata azért biztos van a kiállításnak.

-

-

-

8. Az utca túlsó sarkán áll az "igazi" Torre della Castagna, melyben kicsi risorgimento múzeum látható.

-

-

Ez szerintem a legszebb kép, amit erről a helyről, ezekről az épületekről, a Badia templomról és a Bargellóról látni lehet.

9. Kevés kivételtől eltekintve Firenzében igen régiek és "igaziak" az épületek, mint pl. a fenti képen baloldalt látható Badia templom. Elértünk végre a Via del Proconsolóra, ahol sok híres firenzei épület áll. A Badia Fiorentinát a X. században alapíttatta a Benedek rend részére Toscana tartomány őrgrófja, Ugo és anyja, Willa grófné.   Átépítés azóta persze többször is volt, csak a csinos kis harangtorony mutatja régi, alsó részén tán ami eredeti román stílusú, felső részén már gótikus formájú (állítólag egyszer lebontatta a tornyot a város valamilyen adótartozás miatt, de idővel visszaépítették).
1285-ben Arnolfo di Cambio irányításával történt az első jelentős átépítés, ami egyben bővítést is jelentett.  Jelentős támogatója volt a templomnak akkoriban a híres és gazdag Pandolfini család, kiknek jelképe a delfin volt, találkozhatunk velük több helyen is a templomban. Természetesen itt van Niccolo Pandolfininek a sírja, és fiának, Giannozzo Pandolfininek Bernardo Rosselino által készített alanti síremléke.
-

-
A legjelentősebb átépítés később, az 1600-as évek első felében volt, akkortól van görög kereszt alaprajza a templomnak, és a templom ma látható tornya is abból az időből való.
Talán a bejárati kapu is a régi, de felette Benedetto Buglioni mázas terrakottája is bizonyosan régebbi.
-

-

-

A templom egész bejárati része elég szokatlan, előbb egy árkádos udvarra jutunk, onnan lehet bemenni magába a templomba. Mi nem mentünk be, mert az üveges ajtón vagy falon (?) át látható volt, hogy éppen különleges szertartást tartottak. Sok érdekes tárgyi dolog van a templomban, de a legfontosabb, hogy itt nyugszik Firenze várossá alakulásának egyik legfontosabb szereplője Ugo őrgróf, aki 1001  december 21.-én hunyt el. Máig tartó tiszteletéről mi sem mondhatna többet, hogy mind mostanáig minden évben ezen a napon misét tartanak az emlékére! Amit látni is lehet ebből a tiszteletből, az a Mino da Fiesole által 1481-ben készített síremléke a baloldali kereszthajóban.
-

-
A kaputól balra Filippino Lippi egy igen szép festményét láthattuk volna, ha be tudtunk volna menni. Ezt a képet a neten találtam, de azt is olvastam valahol, hogy valószínűleg csak utólag kerülhetett a kép ide valamilyen titokzatos okból, hiszen a festményen látható Szent Bernátnak, aki a ciszterciták rendjének egyik alapítója volt, semmi köze nem volt a Benedek rendhez.
-


-

A sekrestyén keresztül lehetett volna kimenni és megnézni a szép és hangulatos kolostorudvar freskóit, melyek témáit Szent Benedek életéből vette egy portugál festő, bizonyos Giovanni di Consalvo, na meg pihenni egy kicsit a kellemes környezetben.

A templommal csak az az egy nagy gond van, hogy csak hétfőn, akkor is csak késő délutánonként látogatható!

-

10. Ha a Badia kolostorkertjében nem volt lehetőségünk megpihenni, akkor pihenhetünk a templommal szemben lévő Bargello gyönyörű udvarában. Ez az épület Firenze egyik legrégibb, legszebb, legfontosabb és legfélelmetesebb épülete volt. Ma is gyönyörű önmagában is, de egyben a világ egyik legjelentősebb szobrászati múzeuma, hivatalos neve Bargello Nemzeti Múzeum. A középkortól a manierizmusig bezáróan fantasztikus szobrokat láthatunk itt, de engem maga az épület legalább annyira érdekelt. Nehéz róla szép képet készíteni, nincs rálátás, ráadásul állandóan dolgoznak valamin, hát előkerestem azt a fenti régi festett képet, ahol balra a Badia, középtájt a Bargello és jobbra a Palazzo di San Firenzéből is látszik egy kevés. Sajnos ma már nem ilyen idillikus ez a tér, parkoló autókkal, útjelzőtáblákkal, szemetes kukákkal, kordonokkal telített. 

-

A Bargello kívülről is érdekes, erőteljes épület, de ha belépünk a kapuján, akkor varázslatos igazán. Majdnem olyan, mint amilyen a középkorban volt, csupán az udvar közepén lévő kút készült valamikor később. Eredetileg ott volt a vesztőhely, ott hullott a porba számtalan jelentős vagy jelentéktelen firenzei polgár feje.
-

-

Kezdjük akkor az elején, az 1200-as évek közepén építették, akkor a neve Capitano del Popolo volt, az egykori "rendőrség" székhelye. Nem sokkal később a neve és a funkciója is változott, itt élt az évenként újra választott, idegen városból származó Podesta, a városi főbíró. 1574-től ismét a rend őrzésének legfőbb székhelye, a rendőrkapitány, vagyis a Bargello otthona, de egyben börtönként, kivégzőhelyként is funkcionált.

--

-

-

Az én teljesen szubjektív véleményem az, hogy az épület és a szobrok külön is nagy népszerűségnek örvendenének, nekem legalábbis kicsit "rendetlennek" tűnt a kiállítás. Annyira szépek maguk a helyiségek, hogy valami egyszerű és szép bútorozással nem történhetne meg az, hogy az épület szépségében már nem tudunk gyönyörködni. Bár ha alaposabban belegondolok, lehetne mindenre figyelmünk, de ehhez sokkal több idő kellene. A szobrok persze rendszerezve vannak, de arra is kellene több idő, hogy ráérezzünk erre a rendszerre, hogy ne hagyjuk ki a felét. Sajnos Firenzében csak annak van elég ideje mindenre, aki gyakran vissza tud járni. Ki gondolná, hogy erre a pici városra egy hét éppen csak ismerkedésre elég, de megismerésre szinte semmi!

Mindenesetre nagyon kell figyelni, kellene a műalkotásokról elhelyezéséről egy megfelelő térkép, mert nem mindegyik helyiségben van kiállítás, de talán ott is van, ahol nem számítunk rá, és kihagyjuk. A kiállítási termekben nem szabad fényképezni, ezért a nettől akartam keresni egy olyan képet, ami együtt érzékelteti az épület és a szobrok szépségét, de egyelőre ott sem találtam. A lényeg az, hogy Donatellótól   Michelangelóig, Luca della Robbiától  Benvenuto Celliniig mindenki, aki számított a Firenzei szobrászatban, képviselteti magát ebben az arzenálban. Legyen itt a végén az egyik legszebb kiállított alkotás, Michelangelo Pitti Madonnája:

-

Forrásmunkák

Útvonal: Piazza del Duomo, Via dell'Oriuolo, Piazza del Duomo, Via del Proconsolo, Via del Corso, Via del Proconsolo