3.nap/2 A Piazza di San Firenzétől az SM. Maddalena de'Pazziig

-
1. A Piazza di San Firenze lehet, hogy a világ egyik legjobb helyén lévő tér, de szépnek ma már semmiképpen nem mondhatjuk. Míg a város fontos műemléki részei el vannak zárva a forgalom elől, addig ez a tér motorokkal, autókkal, forgalommal, kukákkal van tele. És az épületek látványa sem lenyűgöző, főleg mert valahol valamit mindig javítgatnak rajtuk.

A tér az egykori, talán XIII. századi Chiesa di San Firenzéről kapta a nevét. A XVII. században az egy templomból valahogy kettő templom és közöttük egy kolostor lett, a két templomból ma már csak a baloldali maradt meg templomnak, és a kolostorból mára a törvényszék épülete lett.  Chiesa di San Firenzének a neve most  Chiesa di San Filippo Neri, a fülöp-szigeteki (?) Neri Szent Fülöp emlékére. A templomban XVIII. századi szobrok, domborművek, freskók, festmények vannak, szóval minden, ami egy templomba kell..., csak Firenzében a XVIII. századi művészet nem sokakat érdekel. A másik templomból nem tudom, hogy mi lett, de az egész együtt továbbra is a XVII. századi barokk köntösét viseli. A képet a netről kölcsönöztem, olyan szűk ott a hely, hogy az én gépembe a fele sem fért bele.

-

-

Ezzel az épülettel majdnem szemben áll viszont a híres Palazzo Gondi, melyet a XV. században építettek Giuliano da Sangallo nemesen egyszerű tervei alapján. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy csupán a gyönyörűen megmunkált kövek elrendezése díszíti az épületet. Hiába cipeltem magammal a könyvemet, elkerülte a figyelmemet, hogy be lehet menni az épület udvarára..., sajnálatos, mert biztos különleges az is. Ha valaki jár ott, mesélhetne róla.

-

-

Viszont valami másra lettem figyelmes, akkor még nem is tudtam, hogy mire, csak később bogoztam ki a szálakat. A Palazzo Gondi mellett, már a Via de Leonin, láttam egy szép épületet, és annak a tetején egy nyitott loggiát, minek mennyezetét freskók borították. Ez azért elég szokatlan látványnak tűnt még firenzei viszonylatban is. Aztán amikor befordultam a sarkon, akkor derült ki, hogy az az épület nem más, mint a Palazzo Vecchio hátsó frontja, és a loggia nem más, mint a Saturnusról elnevezett loggiája. Itt hűsöltek annak idején a Medici nagyhercegek és gyönyörködtek a tájban. Nem tudtam, de nem hittem, hogy földi halandók látogathatják-e, ám tévedtem, általában látogatható, de sajnos mikor később ott jártam, akkor éppen nem volt rá lehetőség.

-

-

2. Persze már nagyon vonzott minket az Arno. Tovább mentünk a Via dei Leonin, és, bár éppen akkor nem terveztünk bemenni a Museo di Storia delle Scienza épületébe, legalább kívülről megszemléltük a Piazza dei Giudicin. Ez nem szép dolog, de sajnos annyi minden látnivaló van, a tudomány Firenze és persze a világ számára nagyon fontos és vonzó dolog, de hát most minket nem igazán érdekelt. Az biztos, hogy így külsőre nem tartozik Firenze legszebb épületei közé. Bár mi akkor kihagytuk, de Galilei,  Leonardo da Vinci és a többiek mindenképpen megérdemelnek legközelebb egy látogatást!

-

-

A San Miniato templom közelibbnek tűnt, mint eddig bármikor, de még így is nagyon messze volt! Legszívesebben már akkor és ott átsétáltam volna a Ponte alla Gracián..., de nem kell már sokat várni, a holnapi program része lesz az a sok-sok szépség, ami minket a túloldalon vár!

-

-

-

3. Volt útiterv, és ahhoz a legtöbbször kénytelen tartani magát az utazó, mert különben összekavarodnak a dolgok, mi meg akkor egy megfelelőnek látszó utazás főpróbáját tartottuk. Szóval indultunk a Via dei Bencin a Piazza Santa Croce felé. Az út két oldalán szebbnél szebb, patinásabbnál patinásabb épületek vannak. Régen ezt az utat Corso degli Albertinek nevezték, mert a híres családnak számos palotája volt ebben az utcában. Ezek egyikében, a Ponte alla Graziához közeli Palazzo Melanchini Albertiben élt és alkotott Leon Battista Alberti, aki ugyan csak törvénytelen gyermeke volt gazdag apjának, de megfelelő gondoskodást, nagyon hatékony taníttatást kapott.

-

-

A Corso dei Tintori és a Via de' Benci sarkán lévő Museo Horne épülete is az Albertieké volt régen. Az épületet Giuliano da Sangallónak tervezésének tulajdonítják. A XIX. és a XX. század határán élt itt az angol műgyűjtő, Herbert Percy Horne, aki páratlan gyűjteményét az olasz államra hagyta. Egy reneszánsz kori gazdag polgárcsalád otthonában érezheti magát az, aki ide betér. Ezen túl természetesen gyönyörű képeket láthatunk neves reneszánsz festőktől, és még sok egyéb érdekességet. Igazán fájt a szívem, hogy akkor ez is kimaradt az életünkből. Hasonló lehet a neten látható képek alapján, mint a Palazzo Davanzati. 

-

-

A Borgo Santa Croce sarkán lévő különleges épület ma is az Alberti nevet őrzi, ez a Torre degli Alberti, és a XIII. században épült. Jellegzetessége nem csak az, ahogyan "keresztben" áll a sarkon. Földszintjén van egy bájos kis loggiája, ahol mostanában nagyon ismert kávéház működik.

-

-

Szinte mindegyik épületről lehetne valamit írni, de a Piazza dei Peruzzi sarkán álló Palazzo de’ Bencit nem hagyhatjuk szó nélkül. Ebben a palotában élt Ginevra de’Benci, Leonardo egyik híres festményének modellje. Ez látszólag nem tűnik nagy dolognak, de Leonardo nem könnyen állt kötélnek portréfestés ürügyén.

-

-

Érdemes néhány pillantást vetni a Via dei Benci 6. szám alatti Palazzo Mellini-Fossi homlokzatára, nem is olyan nagyon régen fedezték fel, hogy freskó van az épületen az időközben azt elfedő festékek alatt. 

-

-

A Piazza dei Peruzzit  bizonyára nem véletlenül nevezik így, a téren több épülete van a híres Peruzzi családnak. Amikor láttam a palotákat azt hittem, milyen bátrak voltak ezek a Peruzzik, hogy nem erőd szerű házakat építettek, de aztán megláttam a Torre dei Peruzzit. Az egyik palotát és a tornyot egy híd köti össze, érdekes. A tornyon már a "békeidőkben" ablakokat vágattak, és ma egy osztályon feletti szálloda van benne. Érdekes lehet ott lakni néhány napig. Az biztos, hogy ez a séta idáig nem mindennapi élmény volt, igaz, némi kisebbségi érzés erőt vehet a hétköznapi turistán.

-

4. Megérkeztünk a Piazza Santa Crocéra, ez a szép XIX. századi kút fogadott itt minket, a mögötte lévő Palazzo Cocchi-Serristorit  Baccio d'Agnolo vagy Giuliano da Sangallo tervezte.

-

-

-

A tér hívogató, érdemes kihasználni a lehetőséget, hogy itt végre le lehet ülni a kőpadokra és úgy nézelődni. Firenze nem igazán kényezteti látogatóit padokkal, ezen a téren kívül nem sok más téren vannak még padok. Nézelődésre bőven van okunk, a hatalmas, 8800 négyzetméteres tér körül lévő épületek adnak látnivalót. Sajnos mikor ott jártam éppen valami rendezvény volt, ami a fényképezési lehetőségeket eléggé behatárolta, a templom felé is sátrakat lehetett látni. A legnevezetesebb épület az alsó kép közepén hosszan elnyúló, freskókkal díszített Palazzo dell'Antella. 1619-ben épült, valamiért biztos sietni kellett, mert a rajta díszelgő freskókat 12 festő festette meg  rövid egy hónap alatt. Sajnálom, hogy nem készítettem róla közelebbi képet.

-

-

-

A Piazza Santa Croce mindig is igen fontos helyen szerepelt a firenzei emberek életében, lévén ez a legnagyobb tér a városban. Többnyire itt tartották az egész várost megmozgató rendezvényeket, és még a mai napig is ilyen szempontból ez a város főtere. Íme két régi kép, a felső 1688-ban készült, a téren meg bizonyára a nemzeti labdajátékra, a calcióra állnak fel a játékosok.  Manapság is minden évben megrendezik ezt a történelmi játékot, bár már inkább tűnik turista látványosságnak, de lehet, hogy a firenzeiek még most is véresen komolyan veszik. Az alsó kép a körben lévő épületekből ítélve jóval régebbi állapotot és másfajta játékot ábrázol mint a mai, de nagyon érdekes mind a helyszínt, mind a játékot tekintve. Lovagi torna félét gyanítok.

-

-

-

A tér tartozéka még Dante Alighieri szobra, amire nem túl büszkék a firenzeiek. Valóban nem tűnik a legjobb szobornak, Enrico Pazzi  (1819-1899) szobrász (Pazzi leszármazott?) adományozta a városnak, és a költő 500. születésnapján, 1865-ben állították fel. Nem tudni mitől vezérelve, de első alkalommal pont a tér közepére tették, ahol akkortól nem lehetett calciót játszani. Azt tartották a firenzeiek, hogy az egy jó volt az 1966-os árvízben, hogy feldöntötte ezt a szobrot is, így a tér újjáépítésénél már a templom mellé állították fel..., bár sokak szerint inkább hagyták volna, hogy elvigye az ár. Mindenesetre 1978 óta ismét lehet a téren calciót játszani, és játszanak is minden év júniusában, nagy nemzetközi érdeklődés közepette.


-

-
A neten találtam ezt a képet, nem tudom megállni, hogy be ne rakjam ide, én a sátrak miatt nem tudtam távoli képet csinálni a térről és a templomról. A képek kinagyíthatóak.
-

5. Így néz ki most a Basilica di Santa Croce, 1857 és 64 között kapta egy angol milliomos pénzéből ezt az új, márvány homlokzatot, amit az általános kritikai vélemény nem szeret. Talán a ferences rendiek templomához valóban jobban illett az egyszerű tégla homlokzat, de ez sem agyondíszített, túlzsúfolt, hanem kifejezetten mértéktartó és kazettás rendszerével megpróbál alkalmazkodni Firenze több templomához. A pompa inkább odabenn van!

-

-

-

Firenze egyik legszebb gótikus templomát a város keleti felében letelepített ferencesek megbízására Arnolfo di Cambio tervezte. A Szent Kereszt (Santa Croce) nevet egy, állítólag az igazi szent keresztből származó ereklye miatt kapta a templom. Bár a Basilica di Santa Croce ma leginkább arról híres, hogy a reneszánsz kor nagyjai alusszák itt örök álmukat, de legfőbb értékét mégsem feltétlenül ez határozza meg.

A ferencesek sosem voltak gazdagok, a templomépítéshez meg sok pénz kellett, így aztán kezdettől abból tudták finanszírozni az építkezést, hogy temetkezési helyként felajánlották Firenze polgárainak épülő templomukat. Így alakult ki, hogy a szentély mellett jobbra és balra kápolnák sora látható. Capella Bardi, Capella Peruzzi..., a korábban ismertetett paloták tulajdonos családjai az 1300-as években telepedtek le a környéken, és mindjárt kápolnákat is vásároltak maguknak. És ha már volt kápolna, akkor ki is kellett őket díszíteni, lehetőséget adva a trecento festőinek. Sajnos ezek a felbecsülhetetlen értékű freskók (és az egész templom) nagyon nagy kárt szenvedtek az 1966-os árvíz alatt, helyreállításuk a mai napig is tart. A két legizgalmasabb kápolna a mellékelt képen látható Peruzzi és Bardi kápolna, melyek freskóit a reneszánsz ősatyjának tartott Giotto festett a XIV. század első évtizedeiben.

-

-

A szentély gyönyörű freskói a Szent Kereszt legendáját ábrázolják, a XIV. század vége felé festette őket Agnolo Gaddi.

Az oltáron látható képek eredetileg a templom Medici kápolnájában voltak. Középen látható Cimabue keresztre feszített Krisztusa, amit 1288-ban festett, és ami az árvíznél nagyon súlyosan sérült. Mostanában inkább a templom múzeumában látható. Jobbra, balra kezdődnek a kápolna sorok.

-

Rengeteg az értékesebbnél értékesebb alkotás a templomban, képtelenség lenne mindet felsorolni. Megtekintésüket már nem nehezíti az épületben restaurálási munka, a szentély természetesen már olyan, mint amikor én arra jártam. A főoltárnál meghagyták az állványokat, ahol akkor (2011) turisztikai látványosságként fel lehetett menni az állványokra és közvetlen közelről szemrevételezni a restaurált freskókat. Feltételezem, hogy már régóta nincs ez így, de nekem sajnos nincs új képem.

-

-

A főoltár mellett lévő kápolnákon túl is több gyönyörűen festett kápolnát láthatunk.

-

-

-

-

-

                                      A templom fő és oldalhajói tökéletes egységet sugároznak.

-

-

-

-

 A templom két oldalfala mellett szépen sorban láthatjuk Firenze legnagyobbjainak síremlékét hat-hat monumentális oltár között. A jobboldalon Michelangelo, Dante Alighieri (üres, a költő Ravennában nyugszik), Vittorio Alfieri, Machiavelli, Leonardo Bruni és Rossini síremléke, baloldalon Cherubini, Leon Battista Alberti, Marsuppini, Donatello emléktáblája (San Lorenzóban nyugszik), Lorenzo Ghiberti sírköve a padlóban és végül Galilei síremléke látható. Egyik síremlék jobban, másik kevésbé jól sikerült. Sajnos egy kicsit úgy tűnik, Giorgio Vasari "ki akarta sajátítani" barátját, Michelangelót, az általa tervezett síremlék bizony nem méltó az itt nyugvó mesterhez. Viszont nagy hírű Leonardo Bruni síremléke (balra), mellyel Bernardo Rosselino mintát adott a reneszánsz síremlékek készítéséhez. Nagyon nevezetes még Desiderio da Settignano által Carlo Marsuppininek, a neves humanistának alkotott síremléke. De nem csak ilyen díszes síremlékek mögött nyugszanak itt a templomban firenzei polgárok, hanem a padló alatt is, amit természetesen sírkő jelez, így jó, ha figyelünk, hogy hová lépünk.

-

-

-

-

Fenn a Giorgio Vasari által megtervezett Michelangelo síremlék a maga teljes valóságában.

-

-

Bizonyára nem meglepő, hogy ebben a templomban számomra is a legkedvesebb Donatello különleges Angyali üdvözlete volt, hihetetlen az amúgy nem finomkodásáról ismert Donatello ezen munkájának szépsége, Mária testének kecses meghajlása, arcának szépen kidolgozott ártatlansága.

-

-

-

Senki ne hagyja ki programjából ezt a gyönyörű templomot, ami tele van szebbnél szebb, értékesebbnél értékesebb emlékekkel, műalkotásokkal!

-

A templomból átmehetünk a kolostorudvar felé. Érdemes, mert számtalan érdekesség várt még itt is ránk, először is a híres-neves Pazzi kápolna. 1430 és 1446 között épült Filippo Brunelleschi tervei alapján ez a reneszánsz építészet mintapéldányának tartott épület. A Pazzik biztos nem sejtették, hogy kb. 30 év múlva szégyenteljesen letűnnek Firenze színpadáról, és hogy leginkább ennek a kápolnának az emlegetésével marad fenn a nevük az idők végezetéig! Bár meglehetősen kegyetlen volt a firenzei nép ha bosszúállásról volt szó, de a becses művészeti értékeket általában nem bántották, bárki nevét is viselte.

-

-

A gyönyörű kis épület előcsarnokának különleges tetejét korinthoszi oszlopok tartják, a mennyezet kisebb kupoláján pedig Luca della Robbia kerámia díszítését csodálhatjuk.

-

.

-

A kápolna terének középső részét egy nagyobb kupola fedi kis kerek ablakok felett, ez az, amit kívülről is láthatunk. A belső tér egyszerűségével is nagyon szép! Csupán az építészeti vonalak hangsúlyossá tétele és a környéken bányászható szürke pietra serenából készült, oszlopfőkkel díszített falhoz simuló féloszlopok díszítik a hófehér falakat. Ami kis szín van, az mind Luca della Robbia munkája, evangélikusokat és apostolokat mintázott a medalionokba és a kupola csegelyeibe.

-

-

A bejárattal szemben van egy kis szentély, amit szintén egy kis kupola borít, onnan nyílik a sírkamra. Az egész gyönyörű, szerkezetileg, díszítésileg egyaránt.

-

-

-

Innen még át kell sétálnunk a másik kolostorudvarra, melyet ugyancsak Brunelleschi tervezett, mert onnan nyílik a Museo dell'Opera di Santa Croce.

-

-

-

Ez a terem régen a kolostor ebédlője (refektóriuma) volt, és még a trecento idejében festette itt az Utolsó vacsoráról és más érdekességekről szóló freskóit Taddeo Gaddi a hátsó falra.
-

-

-

-

A többi, ugyancsak érdekes freskót, melyeknek sajnos csak töredékei láthatóak a falakon, feltehetően már más, de Ucello korában élő festők festették. Donatello Toulousei Szent Lajos szobra képviseli itt a legnagyobb értéket a freskókon kívül, eredetileg az Orsanmichele egyik fülkéjében állt, aztán a Santa Croce templom kincse lett.
-
Cimabue 1288-ban festett híres keresztre feszített Krisztusa nagyon súlyosan sérült az árvíz alatt, de tökéletesen restaurálták. Nem tudom pontosan, hogy általában itt, avagy a templomban látható, talán amíg a templomban munkálatok zajlanak addig itt, de utána visszateszik eredeti helyére, a főoltár fölé, ahogy egy fenti képen is látható.
-

-
Andrea del Sarto különleges képe biztos mindig itt látható Krisztus feltámadásáról.
-

-

-

6. Elhagyva a Santa Croce templom épületeit mai sétánk következő állomásához, a Via Ghibellinán lévő Casa Buonarottihoz mentünk.

-

-

A Casa Buonarottit szerintem csak azoknak feltétlenül ajánlatos megnézniük, akik rendkívül lelkes rajongói a művésznek. Bár az is lehet, hogy pont ők fognak a leginkább csalódni! Michelangelónak annyi köze van a házhoz, hogy küldött rá pénzt az unokaöccsének, ő maga talán sosem járt benne. Az ominózus unokaöccs unokája, aki a maga korában ismert költő volt és híres nagy-nagybácsijának nevét viselte, alakíttatta ki ezt a múzeumot "Michelangelóra emlékeztető dolgokból". Legértékesebb darabjai minden bizonnyal Michelangelo 16 éves kora körül még a Medici szobrászkertben faragott két domborműve, a Lépcsős Madonna és a Kentaurok csatája, valamint néhány karton, amik a Palazzo della Signoriába készülő freskójának vázlatait mutatja.

-

-

Nekünk magyaroknak azonban van okunk némi büszkeségre ebben a múzeumban, mert a magyar Tolnai Károly művészettörténész volt majdnem két évtizeden át az épület igazgatója, és ezt egy emléktábla is jelzi a bejáratnál. Tolnay Károly a San Miniato al Monte temetőjében nyugszik, nem hiszem, hogy sok magyar társaságában, feltehetően tősgyökeres firenzeiként sem adatik ez meg mindenkinek.

-

-

7. A Via Buonarrotin percek alatt a Piazza dei Ciompin, vagyis a Takácsok terén vagyunk, ahol egy kuriózumot láthatunk. A XVI. században Giorgio Vasari megtervezte a Loggia del Pechét, vagyis a halcsarnokot, amit a Mercato Vecchion építettek fel, és ott szolgált kb. 3 évszázadot. Ám idővel jött a nagy újjáépítés (Risanamento di Firenze 1885-95), lebontásra került a régi piac és vele a csarnok is. Ám ki gondolta volna..., közel egy évszázadig egy raktárban pihent, majd 1956-ban elővették valahonnan, és felépítették itt, a Piazza dei Ciompin! Nagyon kedvelem a csarnok tervezőjét, Giorgio Vasarit, és ennek a csarnoknak a megtalálása egyik nagy firenzei örömöm volt! Tetszett a formája, a tenger finomságait idéző díszei. Szép volt, csak...,  vasárnap délután volt, és hát sajnos teljesen üres volt minden. De így üresen is nagy örömöt okozott nekem, és csodálattal adózom annak, hogy lebontását már annak jegyében végezték, hogy valamikor valahol újra felépítsék. Azt gondolnánk, hogy ez valami új dolog, de lám, nem az, az értéket már régen is megbecsülték és megpróbálták megmenteni.

-

-

-

Üres és zárt volt a csarnok melletti kis ócskapiac is, de így is látszott, hogy milyen hangulatos hely.

-

-

8. A Via Pietrapianáról hamar a Piazza San Ambrogion találtuk magunkat, ahol Firenze egyik legrégibb temploma, a Chiesa di Sant'Ambrogio áll. Éppen a tér felújítása folyt, így megközelíteni sem lehetett az amúgy is mindig zárva lévő épületet, de azért mesélek róla ezt, azt, amit a könyvekből megtudtam.

A VI. században épült, de a XIII. században szerzett nagy hírnevet magának akkor, amikor egy csoda folytán a kehelyben felejtett misebor reggelre vérré változott. Mino da Fiesole gyönyörű tabernákulumot alkotott az ereklye tárolására és láthatóvá tételére.

A templomnak van még egy felbecsülhetetlen értéke az egyik kápolnában, sajnos nem a legjobb állapotban. A Cosimo Roselli nevű festőnek kevés alkotása ismert a XV. század második feléből, pedig bizonyára jó festő volt. Ebben a kápolnában egy körmenetet festett meg, a menetben sok ismert korabeli személyiséggel, de néven csak Pico della Mirandolát nevezik, gondolom a legendás hosszú, szőke haja miatt biztosak a személyében (a második képen középen).

-

-

-

9. Újabb néhány tucat lépés a Via de Pilastrin és láthatjuk a Firenze látképében jelentős szerepet játszó Zsinagóga zöld kupoláját. A firenzei Zsinagóga nem sokban különbözik a többi hasonló rendeltetésű épülettől, ezért nem feltétlen szükséges a megtekintése, de ha van hozzá kedvünk és időnk, akkor miért ne? Engem érdekelt, az építészet elég jellegzetes alkotásai a Zsinagógák..., de talán kívülről izgalmasabb volt, mint odabenn. A múzeum zárva volt, gondolom a vasárnap miatt, de úgysem lett volna időm rá. Az épület monumentalitása érdekelt leginkább, azt érzékeltem. Persze fényképezni még a kertben sem volt szabad, ezt a képet nagyon nehezen a kapu réseiből tudtam elkészíteni. Szép.

-

10. Talán ennek a napnak a programját befejezhetném végre, de van itt a közelben, a Borgo Pinti sarkán egy kis templom, a Santa Maria Maddalena de'Pazzi. A történet annyi, hogy Caterina de' Pazzi 1566-ban látta meg a napvilágot Firenzében. Gazdag családja jó házasságra szánta a szép leányt, de ő kikönyörögte, hogy 16 évesen apácának állhasson a karmelitákhoz, és ekkor vette fel a Maria Maddalena nevet. Két évvel később nagyon beteg lett, halálán volt, valódi csodának tűnő módon életben maradt. Ekkor végképp eldöntötte, hogy Istennek ajánlja fel az életét.

-

Én sajnos nem láttam az épületet, kicsit zavaros nekem, és mert nem láttam, így nehéz értenem, hogy mikor, mi és miért épült. A kolostor templomának belseje barokk díszítésű, a képekről érdekesnek tűnik, de nem igazán firenzeies a stílusa. A szentély képein Maria Maddalena életének főbb állomásai láthatóak.

-

-

A kolostorudvar már érdekesebb a reneszánsz emlékek keresőinek, Giuliani da Sangallo tervezésének eredménye gyönyörű a kölcsönvett kép alapján.

-

-

A leírásokból azonban úgy tűnik, hogy nem ezek a látványosságok a legfontosabbak itt, hanem a kolostor káptalani termében (Via della Colonna 9, vagy Borgo Pinti 58?) látható Perugino falfestmény. Perugino nem kedvelte Firenzét, Firenze se őt, így itteni munkája igazi kuriózumnak számít.

-

Forrásmunkák

Útvonal: Piazza di San Firenze, Via de'Leoni, Piazza dei Giudici, Via dei Benci, Piazza Santa Croce, Via Ghibbelina, Piazza dei Ciompi, Via Pietrapiana, Piazza San Ambrogio, Via de Pilastri, Borgo Pinti