-
-
-
A Via de Tornabuoni Piazza Santa Trinitán túli része leginkább arról híres, hogy szebbnél szebb reneszánsz kori palotáinak földszintjén elegánsnál elegánsabb üzletek vannak.
-
-
-
A Via de Tornabuoni és a Via degli Strozzi sarkán van Firenze talán leghíresebb magánépülete, a Palazzo Strozzi (melynek kicsinyített mása Budapesten a I. számú házasságkötő terem a Körút és az Andrássy út sarkánál. Amúgy érdekes ez, amikor végigautózunk Budapest belvárosában olyan a város épületeinek látványa, mintha egy felnagyított Firenzében járnánk, az épületeink mondhatni nagyon kevés kivétellel igencsak Firenzét juttatják az eszembe. De pont az, amelyik aztán tényleg igen érdekes épület, a házasságkötő, az jóval kisebb a firenzei Strozzi palotánál.)
-
-
-
-
Az építtető Filippo Strozzi bankárként és politikusként is vetélytársa volt Lorenzo de Medicinek, de ők legalább megpróbáltak barátok lenni. Strozzi mértéktartóan akart viselkedni a palota építésénél, nem akart túl nagyot, túl szépet. Állítólag Lorenzótól kért tanácsot, és amikor Lorenzo de Medici ennek a palotának a terveit találta jónak, csak akkor mondott igent a valószínűleg Benedetto da Maiano által tervezett igen nagyszabású épületre. Az építkezés 1489-ben kezdődött és 1533-ban ért véget. Földszinti része a kor kényszerű szokásai szerint olyan, akár egy vár, erős és szigorú, de valamennyivel kidolgozottabb, mint a Palazzo Medici. A felsőbb szintek finomabbak, elegánsabbak. A reneszánsz paloták legszebbikének tartják. Az építkezést Cronaca fejezte be, a gyönyörű párkányzatot és az árkádos, tipikusan reneszánsz belső udvart már Cronaca is tervezte. A kovácsoltvas lámpatartó Niccolo Grosso munkája. Hogy mennyi ideig és miként tudta használni a Strozzi család a palotát, az elég zavaros, hiszen a palota elkészültekor sajnos már ismét a Mediciek ellensége volt a Strozzi család. Az 1537-es montemurlói csatában az ifjú Filippo Strozzi (akinek a felesége ráadásul Medici lány volt) vezette a száműzött nemesek csapatát I. Cosimo Medici herceg ellen. A számára vesztes csata után nem tudni biztosan, hogy megölték-e, avagy öngyilkos lett a börtönben, de a Strozzi család jó időre kikerült a város kegyeltjei közül.
-
-
A mai időkben az épületben különböző kutatóintézetek vannak, de nyilvános rendezvényeket is szoktak benne tartani. Amikor arra jártunk éppen valamilyen távol-keleti kiállítás volt, a firenzeieknek biztos érdekes, de egy magyar általában nem ezért megy Firenzébe.
-
-
Miután körülnéztünk a Via degli Srozzin és ha nagyon szeretünk régi templomokat nézegetni, akkor érdemes kicsit tovább menni, mert a Via de Tornabuonin végén van egy érdekes templom, a Chiesa di San Gaetano. Bár középkori eredetű a templom, már régóta nagyon barokk homlokzata van, a belső tere meg aztán tényleg nagyon barokkosan mozgalmas.
Mutatok egy képet, amit Pietro Zocchi készített a Piazza Antinoriról 1744-ben, ezen a képen látható a Palazzo Antinori és a templom is. Olyan jó ilyen képeket nézni, főleg persze az tetszik bennük, hogy nincsen rajtuk autó forgalom, közlekedési táblák,villanyvezetékek, kukák..., stb.
-
-
Ez a templom is valószínűleg nagyobb érdeklődésre tarthatna számot, de mi is csak egy villámlátogatást tettünk benne. Remélhetően egyszer lesz időnk végignézni a festményeit, szobrait..., rengeteg van belőlük, érdemes megnézni a belinkelt oldalt.-
A Via della Vigna Nuovánál sugár irányban ágaznak el az utcák, és van egy nagyon érdekes épület a Via della Spadával közös sarkon, a Palazzo Dudley. Bizonyos Sir Robert Dudley (1573-1649 állítólag az apja, Leicester grófja volt I. Erzsébet angol királynő életre szóló szerelme. Ez a gyermek nem volt törvényes, ám apja a teljes vagyonát ráhagyta) Miután apja vagyonát megörökölte önkéntes száműzetésében Firenzében telepedett le és vette meg az eredetileg Rucellai palotát. Dudley jelentős szerepet töltött be a livornói kikötő és a hadi gálya fejlesztésében I. Ferdinando és II. Cosimo nagyhercegek idejében.
Biztos mindenkinek megakad a szeme az épületen, főleg szokatlan formája és elhelyezése miatt. Nem volt mindig ilyen, a terasz-részt valamikor a XX. században alakíthatták ki egy régi kép tanúsága szerint, feltehetően nagy társadalmi összejöveteleken dohányzásra alkalmas helyként szolgált. Szép a sarkon lévő tabernákulum, Firenze bővelkedik ilyen emlékekben. Nem tudom ez mikor készült pontosan, de barokkos angyalkái jelzik kb. az idejét.
-
Van itt a közelben egy nem túl ismert épület, az egykori Chiesa di San Pancrazio, ami ma Museo Marino Marini néven működik. Elég szokatlan maga az, hogy egy régi templomban van múzeum, de ráadásul modern alkotásokból. Marino Marini 1901 és 1980 között élt és alkotott mint szobrászművész. Azt nem tudom, hogy a Marini féle szobrok mennyire tudnának élményt szerezni nekünk itt, Firenzében, de hátha valakit érdekel. Ám a jobboldali képen látható gyönyörű, Albertitől származó műalkotás ma is (valószínűleg) az egykori templomban van a Capella Rucellai, nem tudom látogatható-e, de ha igen, akkor azt nagyon érdemes lenne megnézni! Ha nem is tudunk bemenni, mert erre sajnos nagy esélyt látok, akkor is legalább az egyik oldalát láthatjuk az üvegezett ajtón keresztül. Állítólag a Palazzo Rucellai portása kinyitja kérésünkre borravaló ellenében. Mi belépőjeggyel láttuk, körbejártuk, az biztos, de a bejutási részletekre nem emlékszem. A jeruzsálemi Szent Sír mása lenne a kis építmény Alberti felfogásában, gyönyörű márvány inkrusztációval.
-
A Marino Marini múzeum néhány alkotása kedvcsinálónak.
-
A Via della Vigna Nuován áll a Palazzo Rucellai, egyike Firenze legismertebb és legszebb reneszánsz palotáinak. Nagyjából ugyanakkor épült, mint a Palazzo Medici, tehát valamivel korábban, mint a Palazzo Strozzi. Ez az összevetés csak azért érdekes, mert sokan azt mondják, hogy ez az épület "már" nem várszerű, pedig a többi hasonló méretű palota is akkoriban épült. A különbség talán attól feltűnő, mert ezt az épületet Leon Battista Alberti tervezte, aki máig Firenze egyik nagy büszkesége igen szerteágazó tudása miatt. Számára ez az épület egyfajta hitvallás volt, itt akarta megmutatni mindazt, amit leírt korábban a könyveiben a reneszánsz építészetről. Valóban az ő palotája nem olyan, mint egy erőd, de szerencséje is volt, hogy a Rucellai család vállalta a kockázatot az építészet javára. Persze nyilván itt is meg van valahol, csak nem feltűnően a megfelelő védelem, csupán a kövek csiszolása sugall egy könnyedebb külsőt. Az igen keskeny utcában nem volt könnyű fényképezni az épületet, de klasszikus szépségének részleteiben gyönyörködni sokáig lehet. Pl. az első emelet feletti fríznél, ahol, ha a képeken nem is, de látszanak a dagadó vitorlák, a dúsgazdag Rucellai család szimbólumai. Ilyen vitorlákat látni a Santa Maria Novella templom homlokzatán is, azt a homlokzatot is Alberti tervezte és a Rucellai család támogatta anyagilag a munkálatokat.
-
-
-
Ezen a képemen kicsit látszanak az első ablaksor feletti frízben a dagadó Rucellai vitorlák, de majd a Santa Maria Novellánál, ott már márványból, igazán látványosak lesznek.
-
-
A Palazzóval szemben van a Loggia Rucellai, amit egy Rucellai fiú és egy Medici lány esküvőjére építettek, valószínűleg ezt is Alberti tervei alapján. A loggia árkádjait beüvegezték és mostanában kiállításokat tartanak benne. Érdekes lehet, sajnos én annyira el voltam foglalva a Palazzóval, hogy nem vettem észre a hátam mögött, így kölcsön vettem hozzá egy képet. Itt is dagadnak fenn a vitorlák a frízben, így ha valaki nem tudná, ebből is tudhatja, kié volt az épület.
-
Via della Vigna Nuován elértünk a Piazza Goldonira, a sarkon itt is van egy érdekes formájú épület, a téren pedig Goldoni szobrát láthatjuk. Itt kimehetünk az Arno egyik hídjára, a Ponte alla Carraiára, és nézhetünk balra, jobbra, előre.
-
-
-
Az Ognissanti templomig kell még egy kicsit sétálni a rakparton, közben gyönyörködhetünk a túlpart látványosságaiban is, íme a Chiesa di San Frediano , amit még sosem sikerült nyitva találni.
-
-
És végre itt van ennek az elég kemény napnak a következő állomása, a Chiesa della Ognissanti, A főbejárat feletti kerámia kivételesen nem a della Robbia család valamelyik tagjától származik, hanem Benedetto Buglioni készítette.
-
-
-
-
-
A XIII. század elején több vallási szervezet jött létre, és közéjük tartozott a humiliati szerzetesrend is. A humiliati szó jelentése magyarul "megalázottak", a szó eredetének okairól a linkben lehet olvasni, miszerint én inkább gondolnám "megalázkodók"-nak a szó értelmét. A dolog számomra azért tűnik különösen érdekesnek. mert tulajdonképpen azt hiszem azt is mondhatjuk, hogy Firenze város gazdagsága, nagysága nekik, a "megalázkodóknak" köszönhető, hiszen ők alapozták meg a városban a gyapjúfeldolgozást! Én a fenti szöveget a humilitanikról úgy értelmezem, hogy rendjüknek alapelvei nagyon hasonlítottak a ferences rendiekéhez, vagyis tartózkodtak minden világiasságtól és díszes megjelenéstől. Ez külső megjelenésükre is vonatkozott, és az egyszerű szöveteket maguk készítették, vagyis értettek a gyapjúfeldolgozáshoz! Letelepedésüknek köszönhetően Firenze környékén rengeteg gyapjúfeldolgozó műhely alakult, melyekben, legalábbis kezdetben csak a humiliati rend tagjai dolgozhattak. További érdekessége volt még, hogy állítólag szerzetesi életet élő férfiak, nős férfiak és egyedülálló nők is tagjai lehettek, részben tán azért is, mert a gyapjúfeldolgozói munkához sok és sokféle munkára volt szükség. A lényeg az lehet, hogy nem adományokból vagy koldulásból keresték meg az élethez és egyéb dolgokhoz szükséges javakat, hanem kemény és szakszerű munkával!
Ám idővel V. Pius pápa rendrakást követelt a rendek sokaságában, és ezzel a rendrakással Borromeo Károlyt bízta meg, aki szóváltásba került a humiliati rend megbízottjával. Ennek a szóváltásnak tettlegesség lett a vége, a megbízott szerzetes, Girolamo Donati (Farina), mérgében fejbe vágta egy serleggel az érseket. A pápa ezért 1571-ben feloszlatta a rendet, és vagyonát a ferences rendnek adta. Az Ognissanti templomot ma is a ferencesek rendje tartja fenn!
-
Na de térjünk vissza Firenzébe, ahová még 1239-ben érkeztek meg a humiliatik, akik feltehetően az Arnó heves sodrása miatt választották ezt a várost. További nagy előny volt, hogy itt folyt be az Arnóba a Mugelló folyó, ami szabályozta a vízbőséget, valamint akkoriban épült Firenze második hídja, a Ponte alla Carraia. Le is telepedtek a parton, és gazdasági tevékenységük mellett elkezdték egyházi tevékenységüket is. Ők építették a ma is látható Santa Rosa gátat, hogy a víz folyásának gyorsaságát ezzel is erősítsék. Hogy végül is milyen erőfeszítések és mennyi idő múltán kezdtek működni a gépeik, azt nem tudni, de megalapozták azt, amitől híres lett új városuk, Firenze, vagyis a finomabbnál finomabb posztók készítését.
-
Persze vallási tevékenységeik is fontosak voltak, így kolostort, imaházat majd templomot is kellett építeniük, és ezt ott teremtették meg, ahol ma is az Ognissanti templom áll. A templom építése már az 1250-es évek közepén kezdődött, ez az alapja a ma is látható templomnak. Sokat erről az időszakról nem tudni, de azt igen, hogy már 1310-ben Giotto egyik festménye került az oltárra, ami ma az Uffiziben látható. 1315-ben egy nagy fakeresztet helyeztek el a templomban,
-
A XVII. századi átépítési láz ezt a templomot is utolérte, így most barokk stílusú, csak a harangtornya maradt a régi. A templomban akkoriban igen sokat dolgozott Vincenzo Meucci festőművész.
-
-
A bejárattól jobbra a második kápolnában elég érdekes festmények láthatóak, a már kb. 23 éves Domenico Ghirlandaio festette őket. A Vespucci család megrendelésére készült művek közül a felső érdekesebb, mert ott láthatjuk valóban az egész Vespucci családot a Madonna védő köpönyege alatt. Az meg még érdekesebbé teszi a képet, hogy a Madonna mellett balra (minden valószínűség szerint) maga a híres hajós, Amerigo Vespucci ifjú kori portréját láthatjuk a festmény bal szélén. A főoltár előtt van egy kőlap a padlóba süllyesztve, az alatt nyugszik az egész Vespucci család. Érdekesség, hogy a Filipepi (Botticelli) és a Vespucci család egykoron szomszédok voltak, így aztán a festőnek bőven volt alkalma látni Simonetta Vespuccit, aki legszebb festményeinek főalakja.
-
-
-
A főhajó közepe táján egymással szemben van két festmény, ha az oltárral szemben állunk, akkor balra Szent Jeromost láthatjuk megfestve Ghirlandaio által, jobb oldalon pedig Szent Ágostont Botticellitől. A szakértők szerint az utóbbi a kifejezőbb, jobban érzékelteti a szent lelkivilágát. Ezen képeknek külön jelentőséget ad, hogy több olyan használati tárgyat látni rajtuk, mint, pl. olló, csiptetős szemüveg, amiknek akkori használatukról részben a képek által értesült az utókor.
Nekem még sosem sikerült megtalálnom Botticelli sírját, de itt nyugszik a jobb oldali kereszthajó egyik kápolnájában, de ne Botticelliként, hanem Sandro Filipepiként, az eredeti nevén kell keresni.
-
Közvetlenül a templomból kijőve jobbra nyílik egy ajtócska, mely felett egy szép kerámia Medici címer van. Az ajtó mögött pedig a templom kolostorának udvara van. A kerengőben körben frissen restaurált freskók vannak, melyeknek festőik ismeretlenek, a témák között sem találni összefüggést, de ha ismerjük a templom történetét, talán rájöhetünk valamire. Mindenesetre jól mutatnak és a kert is szép.
-
-
-
Az épület legnagyobb érdekessége nem itt van, hanem a templomhoz csatlakozó kolostor ebédlőjében. Domenico Ghirlandaio 3 nagyméretű Utolsó vacsora freskót festett, az elsőt 1476-ban a passignanói apátság ebédlőjébe, a másodikat 1480-ban ide, az Ognissanti templom ebédlőjébe, a harmadikat pedig 1486-ban a San Marco kolostor ebédlőjébe. Ezt az itt lévőt sajnos az 1966-os árvíz eléggé megrongálta, de helyreállították. Azonban Krisztus arcával történt valami helyrehozhatatlan, az nem a mester munkája.
-
-
Aznapi programunk utolsó állomása Firenze egyik legnagyobb látványossága volt, a Basilica di Santa Maria Novella. Érdemes a Borgo Ognissantin visszasétálni a Piazza Goldonira és a Via de'Fossin menni a Piazza Santa Maria Novelláig. Ez az utca nem bővelkedik különleges látnivalókban, de érdekes, és a megérkezés a térhez talán ebből a megközelítésből a legimpozánsabb.
-
-
-
Olyan gyönyörű ennek a templomnak a homlokzata, hogy nem lehet megunni, és ezen a téren le is lehet ülni, és úgy gyönyörködni! Leon Battista Alberti igencsak kitett magáért, gyönyörűt alkotott!
-
Olyan gyönyörű ennek a templomnak a homlokzata, hogy nem lehet megunni, és ezen a téren le is lehet ülni, és úgy gyönyörködni! Leon Battista Alberti igencsak kitett magáért, gyönyörűt alkotott!
A lenti képen a tér felhasználásának egy igazán régi eseményét láthatjuk, egy kocsiversenyt, a "Palio dei Cocchit" . A téren ellipszis alakban a 4 történelmi kerület kocsija versengett minden évben két obeliszk körül. Lentebb látható az egyik obeliszk lilioma, Giambologna készítette 1608-ban, a liliomok természetesen a Medicik dicsőségét hirdették.
-
-
-
Különösen nagynak tűnik a tér...
-
-
A Medicik lilioma
-
-
alkalmi szállások
-
A Piazza Santa Maria Novellán a Via de'Fossi végén balra van egy épület, a Loggia dell Ospedale di San Paolo. Valószínűleg Brunelleschi Innocentis tervei alapján építették 1466-ban az itt lévő San Paolo kórház bejárata elé. De itt az árkádívek közötti medalionokban nem csecsemők, hanem szentek terrakotta képmásai vannak, és ezeket Giovanni della Robbia készítette. A két szélső medalion kivétel, azok Andrea és Luca della Robbia arcmásaik, Andrea készítette őket. Van egy olyan medalion is, amely Ferenc és Domonkos szerzetesek találkozását ábrázolja, mert állítólag ezen a téren történt meg az esemény a valóságban. Építkezés miatt sajnos nem tudtam teljesebb képet készíteni az épületről.
-
-
-
Felújítás alatt volt éppen a tér, mivel igen forgalmas helyen van, talán kicsit többet kell a környezetével foglalkozni, mint más tereknél. Én háromszor jártam Firenzében, mindháromszor más volt. De az épületek szépsége változatlan!
--
-
A templomra visszatérve az 1300-as években telepedtek le a városban a különböző szerzetesrendek, és akkoriban építtettek maguknak kolostorokat, templomokat a korabeli városfalakon kívül.
A carmeliták a déli városszélen, (Chiesa Santa Maria del Carmine), a ferencesek a keleti városszélen (Basilica Santa Croce), és a dominikánusok a nyugati városszélen kezdték el a Basilica Santa Maria Novella építését, melyek 1278 és 1360 közötti időszakra estek.. A templom külső megjelenésének legfőbb ékességét, a Leon Battista Alberti által megtervezett zöld-fehér márvány homlokzatot csak 1470 körül fejezték be. A homlokzattal és az egész épület külső megjelenítésével nehéz betelni, egyszerűen gyönyörű. Ez a templom is fontos temetkezési hely, de itt nem a belső térben, hanem körben az árkádos kerítésben vannak a síremlékek az utcai fronton is és a kolostorudvarban is.
-
-
-
-
Na de előbb-utóbb indulni kell tovább, mert a templomban is rengeteg néznivaló vár ránk. Mivel a kolostorkertből van a bejárat, így a kertet is megcsodálhatjuk, gyönyörű a növényzet, a kerítés mellett végig síremlékek sorakoznak. Valahol a templom területén alussza örök álmát Domenico Ghirlandaio, aki 1454-ben, 45 éves korában pestisben halt meg. Neve itt elsősorban a templom Tornabuoni kápolnájával kapcsolatban merül fel, és gondolom, ő is ebbe a templomba járt. Barátai, hogy ne kerüljön névtelen, közös sírba, az éjszaka leple alatt titokban temették el itt az egyik szarkofágba (állítólag a templom főhomlokzata melletti, a saroktól számított 3. szarkofágba. A pestisben meghaltakat elvben nem volt szabad így eltemetni, de mégsem történhetett meg, hogy tömegsírba kerüljön.-
-
Azt gondolom, hogy az épület belső terének "első látás" élményét jelentősen csökkenti az, hogy nem a főbejáraton jutunk be a templomba, hanem a jobboldalon lévő templomkertből egy oldalsó bejáraton. Mindenképpen érdemes már a belső térben elsétálni a főbejárathoz, és innen kezdeni az ismerkedést a templombelsővel. Talán sehol nem veszik ilyen komolyan a fényképezni tilos fogalmát, így csak internetes képeket mutathatok, azok talán jobb minőségűek is, mint amiket mi készíthetnénk ebben az aránylag sötét templomban. A főhajó hossza 99 méter, oszlopai és márvánnyal díszített ívei pazar látványt nyújtanak. 
A látnivalók természetesen az oldalhajók oltárainál sorakoznak, és közülük is kiemelkedő jelentőségű Masaccio Szentháromság című korszakalkotó festménye, melyen talán először volt érzékelhető festményen a maga teljes szépségében a perspektíva! Ez mindenképpen Masaccio korszakalkotó alkotása!
Izgalmasabbnál izgalmasabb alkotások várnak ránk a szentély falánál sorakozó szebbnél szebb kápolnákban. Jobbról indulunk, az első a Capella Bardi, nem tudok róla semmit, de a Capella Strozzitól elválasztó falán meglepetésként hat Brunelleschi fából faragott Krisztusa, ami a maa nemében szintén csodának számított.
-
A második, vagyis a Capella Strozziban (i) a tulajdonos, Filippo Strozzi Benedetto da Maiano által készített mozgalmas síremléke látható. A falakat körben Filippino Lippi érdekes freskói borítják, nem egy összefüggő történetet ábrázolva. 
A szentélyben, vagyis a Capella Maggioréban (Capella Tornabuoni) Domenico Ghirlandaio legjelentősebb munkáját láthatjuk, mellyel a Tornabuoni család bízta meg. A gazdag bankár fiatalon elhunyt felesége emlékére vásárolta és díszíttette ki a kápolnát. Lányukat, Ludovica Tornabuonit több képen megfestette a látogatók között a festő és csapata, melynek akkoriban tagja volt az ifjú Michelangelo. Úgy tartják, hogy bár sok munkája itt még nem beazonosítható, de itt tanulta meg technikailag mindazt, amit majd csak sokkal később Rómában kamatoztatott, a freskófestést.
-
Az oltárral szemben állva baloldali falon Mária életének jeleneteit láthatjuk balról jobbra, alulról fölfelé haladva, a jobboldali falon pedig Keresztelő Szent János életének fontosabb eseményeit láthatjuk ugyancsak fölfelé haladva, de jobbról balra. A középső falon Mária megkoronázása és egyéb képek mellett az alsó mezőben Giovanni Tornabuoni, illetve az elhunyt feleség, Francesca Pitti de Tornabuoni látható. Az ablakok díszítése is Ghirlandaio tervezése. Ghirlandaio freskóinak többségére az a jellemző, hogy képeinek témáit korszaktól függetlenül korának firenzei környezetébe helyezi, a helyszínek, az öltözékek, a megfestett személyek többsége firenzei. Sajnos csak viszonylag kevés személyt sikerült azonosítania az utókornak, milyen kár, mert némelyik képen elnézve az arcokat szinte biztos, hogy majdnem mindegyik "valakit" ábrázol. A felső képen középen Ludovica Tornabuoni áll, mögötte, a festő által is érzékelhetően az akkor már halott édesanyja és ugyancsak halott nagynénje, Lorenzo Medici édesanyja, Lucrezia Tornabuoni de Medici áll. A második kép mintha a Sacco di Roma, vagyis Róma kifosztása eseményt ábrázolná, de az jóval később történt, 1527-ben. Lehet, hogy ez a kép is jóval később készült más festő által??? Ghirlandaio 1494-ben halt meg. A harmadik képen a jobboldalon alul látható férfiúk csoportjáról tudható, hogy ismert humanisták, de érdemes végignézni az arcokat, mind egyéniség, nem valószínű, hogy csak a képzelet szülöttei lennének. A legalsó képen balra a Tornabuoni család férfitagjai látszódnak, jobbra Ghirlandaio egykori oktatója, sógora és Davide nevű bátyja, míg csípőre tett kézzel maga a festő látható.
Balra haladva a Capella Gondit (k) láthatjuk. Egykor freskó borította ezt a kápolnát is, de 1508-ban Giuliano da Sangallót bízták meg a kápolna újratervezésével, így most márvány borítja, csak a mennyezetén vannak freskómaradványok. A neten talált egyetlen rossz minőségű kép tanúsága szerint valamikor itt volt az íves fülkében Brunelleschi fából faragott Krisztusa, de a korábban leírtak szerint mostanában nem itt van.
A Capella Gaddi (l) oltárképe már manierista stílust képvisel, festője Agnolo Bronzino, a stukkók és a mennyezetfreskók fogadott fiának, Alessandro Allorinak az alkotásai. Sajnos képeket nem találtam.
Lépcsőn kell felmenni egy újabb Strozzi kápolnába, amely azonban Aguinói Szent Tamás tiszteletére épült. A templom talán legizgalmasabb alkotását látjuk itt, a XIV. század közepén Andrea Orcagna által festett Utolsó Ítéletet. A kép csúcsán ülő Krisztus jobbkeze felől állnak az üdvözültek (köztük van Dante és Petrarca), bal keze felől a kárhozottak. A jobboldali falon lévő Paradicsom és a baloldali falon lévő Pokol jelenetet minden valószínűség szerint Orcagna fívére, Nardo di Cione festhette. A Dante által megálmodott paradicsomot és poklot mutatja meg a nézőknek. Sajnos a művek nagyon megrongálódtak, folyamatosan restaurálják őket.
-
-
-
A látnivalók sora még nem ért véget, a templomtól balra kimehetünk a kolostorkertbe, melynek neve Paolo Ucello zöldes árnyalatú freskói miatt Chiostro Verde. Az itt körben látható bibliai képek nagyon rossz állapotban vannak az egykori árvíz miatt, ezeket is folyamatosan restaurálják.
-
-
A kolostorkertből nyílik még egy kápolna, aminek hivatalos olasz neve: Capella degli Spagnuoli, mert valamikor régen a Firenzében élő spanyolok használták. Ez a kápolna később arra lett hivatott, hogy a dominikánus rend nagyszerűségét hirdesse. Andrea da Firenze freskói nagyon érdekesek, sok időt el lehet tölteni a részletek nézegetésével. Az ajtóval szembeni oltárfalon Jézus Krisztus útja követhető a keresztfáig, a bejárati falon Szent Domonkos, a baloldali falon Aquiói Szent Tamás életének eseményei láthatóak. A jobboldali falon "Az egyház diadala" című freskó látható. Gondolkozott már valaki azon, mit jelent az a szó, hogy "dominikánus"? Igen, azt, hogy "Az Úr kutyái". Milyen érdekes asszociáció a képen, hogy a pápa lábánál lévő bárányokra (hívekre) vigyáznak a fekete-fehér foltos kutyák (a dominikánusok).
-
-
-
Nagyon hosszú volt ennek a napnak a programja, és úgy tűnik, mintha egy Ghirlandaiós "körmenet" lett volna. Valóban művészetének legfontosabb firenzei állomásait jártuk végig. Nehéz, de nagyon kellemes nap volt. Sokat könnyíthetne, ha az Ognissanti templomot egy másik napra lehetne tervezni..., de Firenzében egyszerűen túl sok a látnivaló, és közel is vannak egymáshoz.
Útvonal: Piazza Santa Trinita, Via Tornabuoni, Piazza Antinori, vissza Via Tornabuonin a Via della Vigna Nuováig, Piazza Goldoni, Ponte alle Carraia, Via Ognissanti, Piazza Goldoni, Via de Fossi, Piazza Santa Maria Novella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése