2.nap/2 ... a Piazza di Santa Trinitáig.

-

A képek kinagyíthatóak!

Végre bekerültünk az Arnóhoz közeli óváros sűrűjébe, ahol egyértelműen a középkor nyugodt hangulatát élvezhettük, nem csak az épületei miatt, de errefelé különösebb turista áradattal sem kellett számolnunk. Elsődleges tervem volt végigsétálni a Borgo SS. Apostolin, mely a fenti képen is kiírt Via Por Santa Mariától a sajnos nem kiírt Piazza Santa Trinitáig tart, mely a kép bal felső sarkában van. Nagyjából az utcácska közepén van a Chiesa SS. Apostoli.
-

-

-
De, mielőtt elmentünk volna egészen a Borgo SS.Apostoliig, megnéztük a guelf párt egykori székházát, vagyis a Palazzo dei Capitani di Parte Guelfát, legalábbis kívülről. Bejárata egy parányi kis téren, nem véletlenül a Piazza della Parte Guelfa felől van. A XIV. századi épület több átalakításon ment keresztül, előbb Brunelleschi majd Giorgio Vasari kapott megbízást a bővítésekre, de a két világháború kéretlen felújításokat is hozott. Ami most leginkább szembetűnő a célnak megfelelően eléggé robosztus épületen, az az oszlopsorral szegélyezett loggia, mely Vasari terve alapján készült. Bevallom, az épület főhomlokzatát még nem is láttam, a Via delle Termére néz, legközelebb keresni fogom. Sajnos az épület nem látogatható, pedig biztos nagyon érdekes lehet..., ha egyáltalán őriz még valamit egykori fontosságából.

-

-
Izgalmas, igazi középkori, keskeny, girbe-gurba utcákon megtaláljuk végre a Borgo SS. Apostolit.
Nekem ez Firenze legkedvesebb utcája, nem csak azért, mert szinte mindig üres, hanem mert nagyon kellemes a hangulata.
-

-

Az egyik udvarnál nyitva volt a kapu és bekukkanthattam, ezt a banánfát láttam, tele kis banánnal. Ez május elején mindenképpen meglepő látvány, hiszen Firenzében elég kemény telek szoktak lenni.
-

-

-
Az utcácska legizgalmasabb épülete természetesen egy templom, a Chiesa dei Santi Apostoli. Vannak tudósok, akik Nagy Károly idejére akarják tenni alapítását, de többnyire az a vélemény, hogy ez a templom is a XI. században épült, amikor kialakult maga a mai Firenze. A XVI. században készült kaputól balra, elég magasan, van egy márványtábla, amely a Nagy Károlyi eredetet emlegeti.
Az évszázadok során sok atrocitás érte ezt a kis templomot, sokfélén nézett ki, de az 1900-as évek elején megpróbálták olyanra visszacsinálni, amilyen eredetileg volt. Hogy ez mennyire sikerült, azt nem tudhatom, de azt igen, hogy nekem első pillantásra ez lett az egyik legkedvesebb firenzei templomom. Ha még azt is hozzá teszem, hogy mekkora szerencsénk volt, amiért éppen nyitva találtuk, akkor különösen nagyon kedvelem.

-

-
 A gyönyörű prátói zöld oszlopokkal (ami ugyan nem márvány, csak annak látszik) elválasztott háromhajós kialakítás tipikus román kori forma (az első két oszlop állítólag a régi római fürdőből származik), a szépséges famennyezet XIII., XIV. századi. Az oldalkápolnák nem nagyon illenek az egyszerű román stílushoz, de meghagyták őket. A jobboldali harmadikban egy Vasari freskó van "Szeplőtelen fogantatás" címmel. Sajnos nem volt időnk megnézni, mert már eloltották a világítást, csak valami egészen különös véletlennek volt köszönhető, hogy egyáltalán be tudtunk menni, valaki intézhetett valamit a templomban (Bár a minap olvastam, hogy nekünk kell gondoskodni a világításról valahol a bejárat mellett). Valahol biztos meg lehet tudni, hogy mikor látogatható, majd utána nézek. Ha máskor nem, akkor vasárnap délelőtt szinte minden templomban mise van, és, bár fényképezni persze nem illendő, de körülnézni lehet olyankor is. Szerencsére arra volt még időnk, hogy a baloldali oltárnál megnézzük Giovanni della Robbia gyönyörű terrakotta tabernákulumát. A főoltáron lévő szenteket ábrázoló érdekes festmény az 1300-as évek közepéről való, szerzője ismeretlen.
-

-

Egy érdekes hagyomány is fűződik a templomhoz, állítólag Pazzino de Pazzi kereszteslovagként szolgált hősiesen, és a jeruzsálemi Szent sírból hozott magával tűzköveket, melyeket a templomban őriznek. Ezekkel gyújtották meg már a középkorban, és gyújtják meg ma is a húsvét vasárnapi tűzszekeret a Dóm előtt. Ennek a hagyományos szertartásnak a neve "Scoppio del Carro".

-

Jut eszembe, a terecskének, amin a templom áll, az a neve, hogy Piazza del Limbo. Egykoron itt olyan csecsemők temetője volt, akiket nem volt idő haláluk előtt megkeresztelni, ezért nem üdvözülhetnek, de ártatlanságuk miatt nem a pokolba, hanem a pokol tornácára (limbo) jutnak. 

-

Egy darabig élvezhettük még a Borgo SS Apostoli hangulatát, de aztán szinte váratlanul felbukkan előttünk a Piazza Santa Trinita.
-

-

-

Nézzünk hát körbe ezen a különös, háromszögletű téren, melynek közepén áll egy oszlop, melyet állítólag Caracalla fürdőjéből hozták ide. Azt olvastam, hogy I. Cosimo fejedelem kapta ajándékba a Montemurlói győzelem emlékére IV. Pius pápától. Az oszlop tetején van az igazság szobra (Colonna della Giustizia), amit Ferucci Tadda készített 1581-ben. A szobron lévő alak bronz köpenye állítólag műemlékvédelem okán került jóval később a szoborra. 

-

-

Kicsit forduljunk jobbra, onnan indul Firenze talán legelegánsabb utcája, a Via de Tornabuoni, annak az elején pedig ott áll a híres, de sokat vitatott Palazzo Bartolini Salimbeni. 

-

A Borgo SS. Apostoli sarkán állva  mellettünk tornyosul még a hatalmas Palazzo Spini-Ferroni, mely a XIII. század vége felé épült. Leér egészen az Arno partjáig, Firenze egyik legizgalmasabb és legnagyobb palotája. Ma különleges Cipőmúzeum van benne, de az épület történelme ennél izgalmasabb dolgokat is rejt magában. Amikor 5 évig Firenze volt Olaszország fővárosa, akkor minden fontosabb épületre szükség volt a kormányzás biztosítására, így a város ügyeit intézők átköltöztek ebbe a hatalmas épületbe.
Az épületet még a második világháború előtt vásárolta meg egy Amerikában fényes karriert befutott nápolyi cipész, Salvatore Ferragamo, aki a műhelyén kívül múzeumot is nyitott az épületben, ahol sok száz cipő és híres művészek kaptafái is kiállításra kerültek.

-

-

-

A tér nagyon kellemes, de elég forgalmas, hisz itt megy keresztül azon autók nagy része, amik át akarnak menni a város túloldalára. A tér legfontosabb megtekinteni valója a Chiesa Santa Trinita, de mielőtt oda betérnénk néhány szót ejtek még a Palazzo Salimbeniről. Az 1520-as években épült egy firenzei építész, Baccio d'Agnolo tervei alapján egy sienai kereskedő család számára, kiknek leszármazottai egészen 1839-ig itt éltek. Utoljára 1961-ben restaurálták, ma magánkézben van. A belső udvara mindenesetre gyönyörű graffitikkel díszített, azt tuti meg lehet nézni, de úgy tudom, hogy az épületet is. Ez a meglehetősen egyszerű, tisztán csak szép klasszikus épület valamiért nem tetszett a firenzeieknek, szokatlan volt a városnak ez a római klasszikus stílus. De lehet, hogy csak azért nem szerették, mert sienai volt a megrendelő? A sértett művész, aki egyébként Michelangelo barátja volt, ezt a mondatot írta a ház kapuja fölé: "Gúnyolni könnyebb, mint utánozni." A lépcsőházát biztosan meg lehet látogatni, de én sajnos még nem próbáltam.

-

--

Ha már jól körbenéztünk, jöjjön a templom, a Chiesa di Santa Trinita, Firenze egyik igen fontos temploma, ami a bencések rendjéhez tartozik, és már valamikor a XI. században kezdték el az építését. A XIV. században már bővítették, és az egykor tisztán román stílusú templom immár gótikus jegyeket kapott. A jelenlegi barokk homlokzatot a XVI. század végén tervezte rá Bernardo Buontalenti.
Bár igen látványos a belső tér kialakítása, de megmondom őszintén, annyi minden van benne, hogy nehéz befogadni. Ha valakinek van olyan könyve, ami segít eligazodni a templom látnivalóiban, az szerencsésnek mondhatja magát. Talán egy kicsit túl zavaros az egész, de lehet csak én láttam annak. Olyan nagy és annyi minden van benne, hogy térkép kellene hozzá, és legalább fél nap. De kicsit ez is talán segít.
-

-

-

-

Sajnos amikor a fenti fényképet készítettem, akkor éppen tatarozták a szentélyt, ezért csak ilyen "féloldalas" saját képet tudok mutatni,  a másikat a netről vettem le. Furcsa talán, hogy az oszlopok szögletesek. Az egyszerűségében gyönyörű szentélyt mindkét irányban két, két kápolna egészít ki, és a templom mellékhajóiból 5-5 kisebb, nagyobb kápolna nyílik, melyeket többnyire ismert és kevésbé ismert firenzei művészek díszítettek alkotásaikkal. Sajnos sosem volt annyi időm, hogy azon kápolnák alkotásait alaposabban szemügyre vehettem volna. 

-

-

-

De azt tudom, hogy sok híres firenzei család tagjai találtak végső nyugalmat ebben  a meglepően tágas templomban. Köztük a látogatható palotájukról híres Davanzati családnak is van ott egy kisebb, de csupa márvány kápolnája, ami igencsak megmutatja, hogy tehetős emberek voltak egykoron. 

-

-

A Strozzi család egyik kápolnája a Lorenzo Monaco festette Angyali üdvözlettel az egyik leghíresebb (talán) a jobb oldalhajó negyedik kápolnájában.

-

-

De nem titkolhatom tovább, ami engem ebben a templomban olyannyira érdekel, hogy nem hagyok ki egyetlen alkalmat sem a megtekintésére, az a Sasetti kápolna.
Francesco Sasetti Lorenzo Medici (Magnifico) bankjának vezető embere volt, és amikor magánkápolnát akart készíttetni, akkor Lorenzo ajánlotta neki Domenico Ghirlandaiót annak díszítésére. Bizonyára azért, mert Sasettit is Francescónak hívták, hát Szent Ferenc életének részleteit kérte a festőtől. Ezekben az időkben a keresztnév fontos szerepet játszott egy-egy személy életében. De ezzel a művel Ghirlandaio nem csak Sasettinek kedveskedett, hanem az általa oly nagyra becsült Medici családnak is.
-

-

A hat képből álló sorozat Szent Ferenc életének egyes jeleneteit ábrázolja, de valamennyi képe tartogat valami aktuális érdekességet. Különösen figyelemre méltó a második kép, amelyen nem csak Firenze bizonyos részleteit láthatjuk, de ami annál is érdekesebb, felvonul rajta az egész Medici család. A kép jobb oldalán álló kopaszodó férfi maga Francesco Sasetti, és mellette áll Lorenzo de Medici. A további Medici családtagok a kép előterében lévő lépcsőn jönnek felfelé, elől oktatójuk, Poliziano, mellette a szőke gyermek a legifjabb, a  "kedves" Giuliano, mögöttük jön a már eléggé gömbölyded "okos" Giovanni, a későbbi X. Leo pápa, majd a legidősebb, az igencsak méltatlan utód, a "bolond" Piero, kiket nem más, mint apjuk jellemzett a fenti szavakkal. A sor végén Luigi Polci és Matteo Franco költők láthatóak, akik a Medici család vendégei voltak. A baloldali ifjak feltehetően a Sasetti család fiai. Amennyire érdekes, annyira furcsa is, hogy ezek a festett alakok, akiket Ghirlandaio személyesen is ismert, kicsit elhomályosítják a képen látható történetet és helyszínt. A történetben a még szinte ismeretlen Assisiből érkező Ferencet és társait fogadja és támogatásáról biztosítja a pápa, míg a mi szempontunkból még érdekesebb a firenzei háttér a Városházával és annak jellegzetességeivel, és az akkor még üres Loggia del Lanzival.

-

-

Ennek a másik képnek az érdekessége pedig az, hogy Szent Ferenc csodájaként ábrázolja a Spini család kisfiának feltámadását, és ezt a jelenetet ide, a Santa Trinita térre helyezi, amivel egyértelmű látképet ad a tér akkori kinézetéről. Balra látható az akkori Palazzo Spini-Ferroni épülete, jobbra pedig az akkori Chiesa di Santa Trinita . Középen, a jelek szerint ekkor még ugyancsak házakkal szegélyezett (?) Ponte di Santa Trinita látható. Egy korabeli "fénykép" tele fontos információkkal. A baloldalt álló hölgyek között bizonnyal több Sasetti lány és férfi is van, míg a jobboldalon álló férfiak között is lehet sok rokon. A lényeg az, hogy mindenki örülhet, mert a kisfiú, hála Szent Ferencnek, meg fog gyógyulni.

-

-

A "Szent Ferenc halála" kép érdekessége, hogy a baloldalt beszédet tartó püspök szemüveget visel, ez az elsők közötti szemüveg ábrázolás (így a kicsi képen nem látszik jól a szemüveg, de valóban van valami érdekes "tákolmány" a püspök szeme előtt). A püspök mögötti férfi állítólag maga a festő, Ghirlandaio. Elég érdekes szokása, hogy sok képre ráfesti saját magát. Az ő munkásságának egyik jellegzetessége még a gyakran inkább ókort idéző háttér, ami legtöbbször azért Firenze. Izgalmas részletek a korabeli öltözékek, és főként az, hogy a képeken szereplő emberek, ha talán nem is mind, de bizonnyal többségükben kortárs személyeket ábrázolnak, csak sajnos az utókor keveseket tud beazonosítani. Mindenesetre a korszak kutatói biztos nagyon sok mindenre választ találhattak Ghirlandaio munkáiban.

-

Sasetti kápolna

-

Domenico Ghirlandaio festette a kápolna oltárképét is, melynek címe: "Pásztorok imádása". Ez a kisded ábrázolás azért különleges, mert egy régi próféciára utal a szarkofág, miszerint egy sírból életre kelő Isten fogja megmenteni a világot. Azon túl, hogy a kép gyönyörű és a háttérben felbukkan egy különös, tornyokkal teli dombon álló város (tán San Gimignano, dolgozott a mester ott korábban) további érdekessége, hogy a kisdedre mutató pásztor minden kétséget kizáróan a festőt, Ghirlandaiót ábrázolja talán szokatlan gesztikulációval. Az ilyen festményeken minden mozdulat jelentőséggel bír, komoly munkának számított a festmények jeleinek magyarázata.
-

-

E fenti kép mellett két nagy kép látható még itt a megrendelő Sasettiről és feleségéről, kiknek síremlékét Giuliano da Sangallo faragta. Elég sötét a kápolna, de pénzbedobással fényhez juthatunk.
-

Láthatunk még, sok egyéb gyönyörűség mellett, a főoltártól balra, a második kápolnában, egy gyönyörű Luca della Robbia faragra márvány síremléket. Meg kell említeni azt is, hogy nagyon sok, főleg a trecentóban készült alkotás került innen különböző jelentős múzeumokba, mint az Akadémia , a Bargello avagy leginkább az Uffizi.
Forrásmunkák

Az útvonal: Piazza della Parte Guelfa, Via Por Santa Maria, Borgo SS. Apostoli, Piazza del Limbo, Piazza Santa Trinita