4. nap/ 2. A hegyoldalon (Monte alle Croci, Basilica San Miniato al Monte, Cimitero)

Nagyon izgalmasnak tűnt a délutáni program, végre a hegynek nevezett domboldalra mentünk, mert az  Uffiziben tett látogatás után kellett egy kis friss levegőt szívnunk.
A belvárosból nem lett volna érdemes elmenni a buszpályaudvarra, de még a Porta San Niccolóig sem, ahol elvben felszállhattunk volna egy buszra. Ekkora energiával felmehettünk gyalog is, bár egy kicsit fárasztóbb volt, mint korábban lefelé. Elsétáltunk a rakparton a Ponte alla Graziáig, azon átmentünk és sétáltunk a Porta San Niccolóig, ami ebből az irányból más arcát mutatta, mint lefelé jövet. Mögötte van ez a nyárra már feltehetően gyönyörűen virágzó támfal, onnan indul felfelé az út.

Ez alkalommal nem időztünk sokat a Michelangelo téren, de azért vetettünk néhány pillantást a kissé borongós városra, majd siettünk a tér mellett lévő gyönyörű, olajfás íriszkertbe. 

-

-

Korábban már meséltem róla, hogy ebben a különleges kertben íriszek ezrei nyílnak ilyenkor, május első felében, és ez idő alatt ingyenesen látogatható a kert. Az írisz igazándiból Firenze címervirága, nem liliom az, amit annak mondanak, én ezt nem is értem. A legenda úgy szólt, hogy a hegyre érkezők megálltak itt a dombtetőn, ami már akkor is tele volt ezzel a virággal, ezért is kapta a város a "Florence", vagyis "virágzó" nevet. De nem is kell mindent érteni, fő az, hogy valószínűleg a világ legszebb íriszkertjében sétálgathattunk illatos olajfák alatt és íriszek ezreiben gyönyörködhettünk.

-

-

-

-

-

-

-

Miután alaposan "kinézelődtük" magunkat és pihentünk is egy kicsit, további emelkedők vártak ránk, hogy feljussunk Firenze legszebb templomához. Mindjárt az út elején is van egy szép kis templom, a San Salvatore al Monte. Az 1400-as évek végén építették a ferencesek kolostortemplomának Cronaca tervei szerint. Michelangelónak nagyon tetszett, a "La bella villanella", vagyis a "Szép parasztlány" nevet adta neki. Az épület sajnos nem látogatható, félő, hogy már egyáltalán nem működik.

-

-

És bizony mi is akkor mi annál a templomnál nagyobb falatra vágytunk, a San Miniato al Montéra. Én legalábbis amióta megérkeztünk Firenzébe egyfolytában oda vágytam. Nagyon szeretem azt a templomot, kívül, belül a legszebbnek tartom Firenzében, és a helyszín meg a panoráma sem elhanyagolható. A XI. században kezdték el az építését és a XIII. század elejére már végeztek nagyjából a munkálatokkal, de természetesen vannak részek, amik később készültek. Tervezői, kivitelezői sajnos nem ismertek, de a reneszánsz kor díszítői közül is többen részt vettek abban, amit most ott látunk és dicsérünk.
A protoreneszánszként emlegetett román stílusú templom zöld és fehér márvány inkusztrációs homlokzata irányadó volt a későbbi firenzei templomok homlokzataihoz. A felső rész közepén lévő bizánci stílusú mozaik a XIII. században készülhetett. A timpanon csúcsán álló gyönyörű sas azt jelképezheti, hogy nagy valószínűséggel a posztósok céhe gazdagon finanszírozta az építkezést.

-

-

-

-

-

A templom névadójának története elég bizarr, még a harmadik században, amikor üldözték a keresztényeket, a hajdani Miniatust lefejezték a városban hite miatt. A legenda úgy tartja, hogy Miniatus hóna alá vette a fejét és felsétált vele a hegyre, abba a barlangba, ahol mint remete élt korábban. Nem sokkal később már szentélyt építettek a sírja fölé, majd a XI. században a bencés barátok kezdték építeni  itt ezt a templomot. Az altemplomban vannak ma is Szent Miniatus ereklyéi.

Egyetlen hibája van a templomnak, hogy meglehetősen sötét van benne, így az én amatőr gépemmel nem lehetett jó képeket készíteni, pedig lett volna miről. A háromhajós belső tér falai fekete-fehér márványnak tűnő díszítése az egyetlen itt, ami nem az, aminek látszik, ugyanis festve van..., de nem baj, nagyon jól néz ki. Gyönyörűek a különböző színű és különböző oszlopfőkkel rendelkező márvány oszlopok, a márvány korlátok, és a szószék is fantasztikusan megmunkált márvány. Gyönyörű a nyitott fedélszék faszerkezete, mely vsz. a XIV. században készült. A szentély Szent Miniatus kriptája fölött van. A templom mértani közepén áll a Piero di Cosimo de Medici által Michelozzónál megrendelt gyönyörű kis reneszánsz kápolna, aminek két oldalánál lépcső vezet le a kriptába. A szentélyhez a mellékhajókból vezet fel lépcső, templomokban elég szokatlan ez a sok lépcsős megoldás. A szentély gyönyörű mozaikját pénzbedobással ki lehet világítani, de azért akkor sem úszik fényárban.

-

-

-

-

A reneszánsz alapköveként szokták emlegetni a portugál kardinális itt látható síremlékét. Antonio Rosselini alkotta a művet, nem sok munkája maradt fenn, de ez is elég volt számára a halhatatlanság megszerzéséhez. A kis kápolna a bal oldalhajóhoz hozzáépítve található, sötét, de kivilágítható. A kápolna hátsó falán egy híres festmény Antonio Pollaliuolótól, míg a mennyezetén Luca della Robbia gyönyörű terrakotta szobrai láthatóak a négy sarkalatos erény megszemélyesítésével. Ezzel a művel képviselteti itt magát a reneszánsz művészet.

-

-

Van a templomnak még egy különlegessége, jobboldalt a szentély mellett van egy sekrestye, aminek a falaira egy nem túl ismert arezzói festő, Spinello Aretino varázsolt jeleneteket a Benedek-rend életéből. Giotto követője volt a festő a XIV. század végén.

-

-

Fájó szívvel, de lassan elhagytuk a templomot, előtte azonban még meg kellett még közelebbről nézni az 1200-as évek elején készült, állatjegyeket ábrázoló márványintarziás padlót, ami több méter hosszan a padsorok között látható, rálépni tilos.

-

-

Ezt láttuk bentről...

-

-

... és ezt pár méterrel előbbről:

-

-

Eddig nem esett szó arról, hogy a templom környéke Firenze legizgalmasabb temetője, a neve Cimitero delle Porte Sante. Meglepő, de ezt a temetőt csak a XIX. század második felében alakították ki, tehát már az olasz városok egyesítése után. Ez a felfedezés (internet) nekem kis csalódást okozott, régebbinek gondoltam.

Lehet, hogy furcsa szokás, de én nagyon kedvelem a temetőket, itthon is szívesen látogatom őket, de külföldön is minden lehetőséget megragadok, hiszen minden nemzet temetője más és más.

- 

Van egy képem felülnézetből, érdemes nézegetni.

Az olaszok temetői meg szinte mindenhol másmilyenek, de itt a San Miniato templom mellett is többféle formáját figyelhettem meg. Alaposan körülnéztem, elbarangoltam a templom alatti részekre is, és ott bizony nagyon megdöbbentem azon, amit láttam..., bár a létjogosultságát nem vitathatom, gondolom a San Miniato templom közelében aludni örök álmot minden firenzei  nagy vágya lehet. A sok művirágról és a műillatról talán nem is kellene szólnom, de reális akarok lenni. Nem csak ez az egy "utca" van itt, ez egy hatalmas "labirintus", a belsőbb részeken még kiadó helyekkel. Ami legkorábbi dátumot sikerült találnom a sírokon, az arra utal, hogy az  1960-as években alakíthatták ki.

De inkább felejtsük is el azt a a fenti képet, hiszen olyan sok szépség van még a tarsolyomban! Bár a mi elképzeléseinknek egy temetőről azok a látványok  is bizonyára furcsák lesznek. A templom előtt is mindenfelé vannak sírok, ha alaposan megnézzük őket vannak hagyományosak is, de amik ezen a képen vannak már számunkra cseppet sem azok. Olyan az egész, mint egy sakktábla, ahol mindenkinek jut egy kocka. Feltehetően urnák vannak a kockák alatt.

De az igazi temető csak a templom mögötti részen van, eleinte hasonlóan érdekes sakktábla rendszerben.

-

Láttam, hogy odébb utcányi kis reneszánsz stílusú kápolnacsodák vannak, nem is tudtam merre nézzek, melyiket fényképezzem. Inkább azokat választottam, amelyek mint épület tűntek érdekesnek, akkor a nevekre nem figyeltem. Itthon nézegetve  a képeket csak két ismerős névre bukkantam, a Baroncellire és a Riccire. Firenze izgalmas történelmét jellemzi, hogy Baroncelli ős volt az, aki egy Pazzi társaságában meggyilkolta anno Giuliano de Medicit.

-

 Guglielmo Baroncelli síremléke

-

- 

Ricci kápolna

-

Voltak nagyon szépek, ízlésesek, és voltak kevésbé szépek..., bár lehet, hogy olykor idegenségük idegen származású "lakóikra" utalnak, bár éppen a Ruspoli az egyik legrégibb firenzei család (jobbra lenn). Olyan az a kápolna jobbra lenn, főleg ebből a nézetből, mint egy űrhajó, de a stílusát biztos nehéz lenne meghatározni. Bár belegondolva ez az űrhajó forma ha furcsa is, de elég találó.

Ez a lenti nagyon nagy építmény, ami ugyancsak urnatemető, valamivel jobb, mint az első képen látható, de ez sem nyerte el a tetszésemet. Persze hegyen vagyunk, ahol behatárolt a hely, így aztán, hogy az igényeket kielégítsék minden lehetőséget ki kellett használni. Érdekesség volt számomra, hogy évszámokat nem nagyon láttam a sírköveken, kápolnákon, most a képeimen próbálok visszakeresni kinagyítva, de nem sok sikerrel jártam.

-

-

Ez a két kápolna is felkeltette az érdeklődésemet, különösen a második az átlagtól eltérő stílusa miatt. Mivel évszámok nem voltak, ezért gondoltam, hátha a nevek alapján találok valami adatot a neten. Találtam is, és igencsak meglepődtem. Enrico Coveri 1990-ben halt meg, divatdiktátor lehetett, még csak 38 éves volt halálakor. A másik képen a neten lévő adatok alapján Giovanni Sartori, egy nagyon ismert politológus lehetett, aki 1924-ben született.

-

 

Ezzel a két képpel be is fejezem temetői beszámolómat, remélem senkit nem riasztottam el. Nekem izgalmas  és jelentős élmény volt az itt eltöltött idő, bár nem igazán éreztem azt, amiért általában kedvelem a temetőket, a nyugalmat és a békét. A tökéletes csend ellenére valahogy az egész hangulat inkább vibráló volt, mintsem nyugalmat árasztó..., persze lehet, hogy ez csak az én izgatottságom miatt volt így.

Végezetül még néhány szép kép erről a páratlan délutánról. Az első képen egy gyönyörű park van, amit a templom mellett jobbra, a temető bejárata mellett találtam, a fenti felülnézetes képen is jól látszik.

Lefelé már busszal mentünk, az is nagyon kellemes szórakozás ha van ülőhelyünk és nézelődünk az ablakból..., de Firenzében állva is jó a busz, csak kilássunk az ablakon!

Forrásmunkák

Útvonal: Viale Poggi (12-es busz), Piazzale San Michelangelo, Viale Gallileo Galilein San Miniato. 13-as busz, nagyjából ugyanaz az útvonal, csak ellenkező irányokban. A végállomás és persze a kiinduló pont is mindkettőnél a pályaudvarnál van.