0.nap/1 Megérkezés a Michelangelo térre

Miért éppen Firenze a Föld egyik legtöbbet emlegetett városa ha történelemről, művészetről, vagy csak egyszerűen mint turista célpontról esik róla szó?

Erre a kérdésre kerestem a választ ezen a többségében igaz, de kisrészben kitalált "álomutazáson", amikor is a lehető legtöbb látnivalóra kitérek, a lehető legtöbb képpel megmutatom a várost és közben Firenze lehető legtöbb híres lakójáról mesélek. Bízom abban, hogy segítségedre lehetek, mert bizony ez a város nem látszik túl nagynak, mégis elképesztően sok látni és befogadni valóval szolgál! De a látvány csak akkor igazán érdekes, ha értékelhető tartalmat is tudunk, látunk mögötte! Megpróbálok ebben segíteni úgy, hogy mindeközben a számomra lehetséges legkellemesebb időtöltéssel foglalkozom, vagyis képzeletben én is újra Firenzében sétálok!

-

-

Az esőcseppek monoton kopogását hallgatva szótlanul kuporogtunk az autóban. Néha a hegyek között fel-fel bukkanó egy-egy érdekesebb látványon megakadt ugyan a tekintetünk, de megszólalni sem volt kedvünk. Még én sem próbáltam kihasználni az alkalmat a többiek ismereteinek bővítésére, azon gondolkoztam, hogy nem lehetünk ilyen balszerencsések, nem lehet, hogy most, amikor megvalósul végre a mi "álomutazásunk", akkor essen az eső! Micsoda igazságtalanságokat okozhat az időjárás minden idők bármely utazójával! Sajnos úgy tűnt, Firenze most sem lesz kegyes hozzánk, ahogyan első látogatásunkkor sem fogadott verőfénnyel.

De tévedtünk! A szerencse végül mégis mellénk szegődött, egyre ritkásabban kellett járatni az ablaktörlőt, és mire megláttuk a híres dóm még híresebb kupoláját, már egyáltalán nem esett! Nem először jártunk itt, nem okozott nagy gondot a helyes út megtalálása. Igaz, a mai Firenze meglehetősen nagy területen fekszik, de történelmi belvárosa bejárható kényelmes sétával. Firenze folyója, az Arno, úgy szeli ketté a várost, akárcsak Budapestet a Duna. Igaz, Firenzében fordítva van, a jobb part elég nagy területen teljesen lapos, míg a nyugat felé haladó folyótól balra eső oldal dimbes-dombos zöldövezet. Szerencsére ezeket a magaslatokat nem engedték olyan módon beépíteni, mint a mi Budánkat. Igaz, ezt csak akkor érzékeljük igazán, ha már fenn vagyunk a hegyen, mert az Arnó partja ezen az oldalon is sűrűn be van építve.

-

-

Első utunk természetesen most is a szép zöld San Miniato dombra vezetett, ott is a Michelangelo térre,. Úgy gondolom, hogy minden utazónak így kellene tennie, mert erről a térről olyan kilátás nyílik Firenzére, mintha egy térképet terítenénk magunk elé…, így aztán az oly sokszor elképzelt látványból pillanatok alatt valóság lesz!

-

Kellemes és jellegzetesen firenzei külvárosi utcákon  autózva az első fontos pont, amit meg kell találnunk, az a Piazza Romana, mert itt kezdődik azoknak a Firenze nagyjairól elnevezett sugárutaknak a sora, melyeken körbejárhatjuk a város magasabban fekvő területeit. Nevét a tér a Porta Romanáról kapta, mely 1328-ban Orcagna tervei alapján épült, és természetesen Róma felé vezetett alatta az út.

-

-

Megjegyzem, hogy ezen alkalommal autóval voltunk, ami igazából nagyon nem célszerű Firenzében, hiszen a városban nem használhatjuk, ellenben jelentős összegbe kerül a garázsban az autó tartása..., de megoldható, Firenze erre is fel van természetesen készülve. Ez alkalommal tovább utaztunk, azért autóztunk, de más alkalommal a repülő volt a jobbmegoldás. Mondjuk az sem egyszerű, mert vagy Pisába vagy Bolognába megy repülő Budapestről, onnan csak vonattal juthatunk el Firenzébe. Hallottam már arról, hogy van közvetlen firenzei repülőjárat is, de annak árai bizonyára nem az átlagos magyar turistáknak vannak kitalálva.

-

-

Ha már többedszer járunk Firenzében és nagyjából láttunk már mindent, amit látni szerettünk volna, akkor gyalogosan is nekivághatunk a sétának!  Nem nagyon fárasztó, csak persze időigényes, de azért Firenzében a sétálás nem időveszteség, az egyszerű utakon is vannak látnivalók.  A Ponte Vecchión átsétálunk, majd megyünk tovább a Via Romanan, elmegyünk a Palazzo Pitti mellett, azután tovább egészen a Piazzale Porta Romanaig. Ott kezdődnek azok a sugárutak, melyeken feljuthatunk autóval, autóbusszal, de akár gyalog is ha sok az időnk és az energiánk. Mi az egyik utazásunkkor megtettük..., de akkor már a többedik firenzei utazásunkon voltunk. Nem hagyott bennem különösen nagy nyomot, de most hogy írok róla, azért megérint az emléke, mert van abban valami nagyszerű, ha az ember azon a hegyoldalon sétál felfelé! :-) De nem igazán ajánlom azoknak, akiknek nincs felesleges ideje, nem különösebb, simán csak egy elég meredek út erdőszélen, melynek legfőbb értéke, hogy Firenzében a Michelangelo térre vezet! :-)

Előbb a Viale Machiavellin, majd a Viale Gallilein haladtunk felfelé, gyakran platán vagy ciprus fasorok vezettek minket az út mentén. Hol jobbra, hol balra bukkant fel egy-egy szépséges villa, gyönyörű kert, virágos park, meghitt zug, melyeknek nagy valószínűséggel rendszeres látogatóik vannak. De a legizgalmasabb az, amikor a fák között támadó réseken néhány pillanatra rálátunk a városra, megpillantjuk egy-egy jellegzetes épületét!

-
      -

-

Nem lehetne ennél az útnál méltóbb keret arra, hogy a végén megpillanthassuk látképét a világ egyik legszebb és leghíresebb városának, Firenzének! És nem lehetne szebb módja annak, hogy a kíváncsi utazó innen letekintve köszöntse a régóta látni vágyott várost!

Végre eljött a pillanat, szélesebben kinyílt a látómezőnk a hegy oldalában, és ott voltunk a leghíresebb firenzeiről, Michelangelo Buonarrotiról elnevezett Piazzale Michelangelón, melyet Giuseppe Poggi tervezett a művész 400. születésnapjára.

A tér közepén Michelangelo Buonarroti bronzból másolt Dávid szobra őrzi Firenze nyugalmát, talapzatán a Medici kápolna ugyancsak bronzba öntött szobrai őrzik Dávidot.

-

-

Persze most is elakadt a szavam még ennek a felhők által igencsak szürkésre festett városnak a láttán is! Néztem ide, néztem oda, próbáltam felfogni, hogy ismét ott vagyunk, megérkeztünk, néhány napig ez a fantasztikus város lesz az otthonunk! A ránk váró napok alatt most már komolyan meg kell ismernünk a csodáit, szépségeit, de leginkább az üzenetét.

-

-

Aztán túl az első érzelem hullámon lassan körbejártattam a tekintetemet, és a látvány felidézett bennem számtalan gondolatot Firenze korábban megismert történelméből. Baloldalon a dombok között büszkén áll a Medici vár és állnak a középkori támadások ellen emelt erős városfalak, városkapuk, őrtornyok. Bizonyára sok csatát megéltek, sokszor megvédték a dicsőséges kis köztársaságot, de valószínűleg legtöbbször talán a látványa is elég volt az ellenség meghátrálásához. Bár az igazság az, hogy ennek a szabad városnak elsősorban a saját polgárai voltak a legnagyobb ellenségei..., ők tettek benne a legtöbb kárt, és ettől  a falak sajnos nem védték meg őket. De így is a világ egyik nagy csodája lett és maradt Firenze a mi nagy-nagy szerencsénkre!

-

-

Nem láttuk, de tudtuk, hogy a domb mögött ott van a Pitti palota és a méltán híres Boboli kert, melyeknek igazi történelme a reneszánsz kor alkonyán indult. Nem véletlen, hogy ott van a vár felett a védelmét szolgáló vár épülete (balra fenn). A part felé közeledve szebbnél szebb épületek, még távolabb templomok állnak fontosnál fontosabb művészeti értékekkel! Akkor még nem tudtam, de már régóta tudom, hogy a fenti képen lévő lejtős terület az a Giardino Bardini, amit ugyancsak érdemes egy szép tavaszi napon meglátogatni!

-

-

A legszebb firenzei látkép az, ahogy az Arno hol kékes, hol zöldes vize ketté szeli, de ugyanakkor össze is köti a várost a felette átívelő csinos kis hidakkal. Köztük is a leghíresebb a Ponte Vecchio, néztük sokáig ezt a különleges kis beépített hidat. Ki gondolná, hogy nem túlságosan nemes célra használták évszázadokon át? Igaz, akkor még nem is volt ilyen, mint most! De erről majd később mesélek. Sajnálom, hogy a kelleténél sötétebbek a képeim, még hagyományos géppel készültek

-

-

A hidakon túl kezdődik igazán a város, melynek épületei többnyire a sárga különböző árnyalataiban pompáznak. Valójában a közelben bányászott homokkőből készült vakolat a föld jellegzetes színeibe öltözteti Firenzét, és vele együtt az összes toszkán várost, ettől többnyire sárgásak. Talán ebben az emlékben a sok napfénynek is szerepe van! :-)  

-

-

És persze ott vannak még a vöröses-barnás terméskőből felépített várszerű épületek, melyek közül magasan kiemelkedik a Palazzo della Signoria, mai nevén Palazzo Vecchio híres, hírhedt tornya. Ha ez a közel ezer éves torony beszélni tudna és elmondhatná nekünk azt a rengeteg eseményt, amit a mellette lévő téren látott...! És hogy kik voltak a vendégei..., amit viccesen  Albergónak hívtak! Közülük az egyik leghíresebb idősebb Cosimo Medici volt, mielőtt velencei száműzetésre ítélték. De nem beszél a torony, hanem csak fenségesen hallgat, míg a történészeknek kellett mindent kinyomozniuk. Szerencséjük volt, Firenze abban is fölébe emelkedik a legtöbb városnak, hogy mindig akadtak benne olyan emberek, akik erősen hitték, hogy városuk élete, nagyjaik emléke a későbbi korokban is érdeklődésre lesz méltó! Igazuk volt, az utazók kíváncsisága évszázadok óta nem lanyhul a város iránt!. Nagyon jó nekünk, turistáknak, hogy sok írásos dokumentum maradt fenn a város életéről, történelméről, művészetéről. Ne  meg rengeteg művészeti alkotás! Kicsit előre szaladok: az utolsó vér szerinti Medici egy hölgy volt, Anna Maria Lujza, aki kénytelen volt örökös híján átadni a várost a Lotharingiai családnak, de előtte kötött egy olyan szerződést, hogy a műkincsek soha nem hagyhatják el a várost!

-

-

Majd sort kerítek a város történelmének bővebb elmesélésére is, de tekintetünk már a lentebb látható Duomo di Santa Maria del Fiore gyönyörű kupoláján nyugodott, Filippo Brunelleschi mester világhírű kupoláján! Micsoda kivitelezhetetlennek tűnő feladatnak tűnt, és micsoda világszám lett ennek a kupolának a felépítése! Sok-sok érdekes történet kering a munkálatokról, de bizonyára sokan túlvilági segítséget is láttak benne..., holott leginkább Filippo Brunelleschi tudománya volt maga a csoda! 

-

-

Mellette látszik Giotto gyönyörű harangtornya, melynek bizonyára nincs szépségben párja az egész világon! Eredetileg magasabbra tervezte Giotto, de a talajviszonyok miatt nem merték magasabbra építeni. Akkor, amikor épült, a Duomo kupolája még szóban sem volt. Giotto és Brunelleschi hasonló életkort élt meg, közel 70 évet, csak 100 év különbséggel.

És ha jól nézünk, láthatjuk Firenze egyik legrégibb épületének, a keresztelő kápolnának, vagyis a Battisterónak kicsi, fehér tetejét is a két torony között. A Battistero előtt felsejlik két "kis" barna torony, a csúcsos  az öreg templom, a Badia teteje, a szögletes tető meg az öreg városháza, a Bargello része innen nézve közvetlenül a harangtorony mellett. A Badiába járt egykoron a világhíres Dante Alighieri imádkozni, miközben a Bargello udvarán értékes és értéktelen fejek hulltak egykoron a porba, míg ma az épület reneszánsz csodákkal teli múzeum. A képeket kattintással ki lehet nagyítani! 

-

A lentebb látható ferencesek templomának, a Santa Crocének innen csak barnás oldalát láthatjuk a lenti képen balra. Díszes homlokzata nem is igazán illene ebbe a képbe, mint ahogy a város képébe és a ferencesek eszméihez sem igazán illik. De meleg, vörös téglás oldala szép, megnyugtató, akárcsak kicsiny tornya. Ha tudjuk, hogy mit keresünk, akkor előtte láthatjuk a Pazzi kápolna kicsiny kupoláját is. A kép bal alsó sarkától kicsit beljebb meg látható a Nemzeti könyvtár épülete, ami az 1920-as években épült. Itt megtalálható minden olasz könyv, amit az idők folyamán kiadtak. Az 1966-os árvíz alkalmával az épület és a könyvtár tartalma is jelentős károkat szenvedett, nagy nemzetközi összefogással enyhítették azokat.

-

-

Nagy termetével, zöld kupolájával hívja fel magára figyelmemet a számomra akkor már ismert Zsinagóga, korábbi, a várost körbeölelő sétám egyik állomásaként meglátogattam.

-

-

Firtató tekintetünk a templom fölött megláthatja a Firenze fölé emelkedő egykori etruszk várost, Fiesolét..., jó lesz végre oda is felmenni! Na, majd hamarosan! :-)

-

-

-

Az Arnó felé nézve

 -

-

-

-

 -

-

Az Arnó felé nézve a Michelangelo tértől jobbra megláthatjuk Firenze külön ajándékát, az egyedülálló íriszkertet, melyben május elejéníriszek ezrei bontják káprázatos színekbenvirágaikat a kert ezüstösolajfái között. Az írisz Firenze névadó virágaként mutatja itt magát, a kert virágzásakor nyitva áll minden látogató előtt.Az a legenda járja, hogy egykoron virágokkal teli rét fogadta itt a betelepülőket, innen a Florence név. Emellett a város névadó virágának ugyan a liliomot emlegetik, de talán akkoriban még nem volt ismeretes az írisz névliliomnak hívták. Ha alaposabban megnézünk egy liliomot, az bizony nem úgy néz ki, mint az a virág, ami a címerben van. Az a virág sokak szerint az írisz, és ez a kert is arra utal, hogy mennyire tiszteletben tartják azt a növényt.

Ismét a hegyek felől érkező Arno csillogását látom az üdén zöld külvárosi kertek között. Az Arnó felé nézve a Michelangelo térről jobbra láthatjuk Firenze külön ajándékát, az egyedülálló hatalmas íriszkertet, melyben olajfák tucatjai is helyet kaptak.

Nekünk sajnos akkor nem volt sok időnk az íriszekre, de tudtuk, hogy ide a hegyre még úgyis visszatérünk és alaposan körülnézünk. Már alkonyodott, és odalenn is készült valami nagyszerű látnivaló, hát lesétáltunk gyorsan a városba.

-

Forrásmunkák

Térképek a firenzei Michelangelo térre érkezéshez:

Térkép 1 A1-ről Bologna felől

Térkép 2 A11-ről Pisa felől 1
Térkép 3 A11-ről Pisa felől 2
Térkép 4 A11-ről Pisa felől 3
Térkép 5 A1-ről, ahogyan mi is érkeztünk
Térkép 6 Empoli felől
Térkép 7 Poggibonsi felől