-
A Palazzo Pitti építésének hosszú története van. A gazdag firenzei kereskedő, Luca Pitti megrendelésére állítólag Filippo Brunelleschi tervei alapján (vitatott feltételezés, több forrás szerint ő akkor már halott volt) kezdődött a palota építése 1472-ben. Cél volt, hogy az épület minden tekintetben felülmúlja a nagy rivális Mediciek palotáját. A fenti képen látható, hogyan festett akkoriban az Arnón túli városrész, a lenti képen kicsit közelebbről az ominózus épület.
Elég titokzatos személy volt ez a Luca Pitti, de egy keveset ki tudtam róla találni.
-
-
A Pitti család időközben politikailag és gazdaságilag egyaránt tönkrement, az épületet nem fejezték be. 1549-ben Toledói Eleonóra, I. Cosimo de Medici nagyherceg felesége vásárolta meg az épületet és a körülötte lévő kerteket, de amikor 1560-ban beköltöztek az épületbe, akkor még sokban nem lehetett más, mint a fenti képen. I. Cosimo de Medici hamar szép kertet csináltatott a már nagybeteg feleségének, aki azonban nem sokáig élvezhette a palota és a kert nyugalmát, mert 1562-ben meghalt.
Férje 1565-ben megépíttette Vasarival a híres Vasari folyosót, amin keresztül a nép számára észrevétlenül közlekedhettek a Medici család tagjai és vendégei a Palazzi Vecchio (Városháza) és a Pitti palota között. Valamivel később a fiai tovább építtették a palotát az akkori sztárépítésszel, Ammanatival., ekkor nyerte el mai méreteit. Az alanti, 1599-ben készült látkép alapján már így festett az épület és az azt körülvevő Boboli kert. A palota két új szárnyat kapott, amivel létrejött egy gyönyörű belső udvar a kert felé. A képen balra fenn látható az erőd. Ha jól megnézzük az előző képet, akkor azon már látható az alapépület, amit aztán a Medici utódok komoly erődítménnyel vettek körül, melynek neve Forte di Belvedere, vagyis "Szép kilátás erőd". Célja a szép kilátás élményén túl a város, de főként a Medici nagyhercegek hatalmának védelme, az erőd őrzői könnyedén figyelhették a környéket, a várost, veszély esetén ide menekülhettek volna. Azt hiszem erre sosem volt szükségük, a város alázatosan viselte uralmukat, külső ellenség sem zaklatta őket. Végül egy "barát", Girolamo Savonarola volt az, aki véget vetett a Medici nagyhercegek hatalmának, de ez még soká váratott magára.
-
-
Szóval 1560 óta a Medici nagyhercegek, majd az őket követő Lotharingiai nagyhercegek otthona volt a Pitti palota, sőt, néhány esztendeig az Egyesült Olasz Királyság székhelye is. Érdekes, hogy a nagy hatalmú Medici család évszázados palotája és kertje a mai napig az őket megelőző tulajdonosok, a Pittik nevét viseli.
-
Amikor mostanában megérkezünk a palota elé, akkor már egy újabb arcát mutatja, mert az 1600-as években újabb jelentős átalakítás történt Giulio Parigi tervezésének köszönhetően a két oldalsó szárnyat meghosszabbították. Így a palota szélessége már 205 méter lett, ekkora ma is. Az előtte lévő teret és az azt övező falakat viszont még később,1763 és 1814 között építették.
Miután belépünk a középen lévő kapun, egy kis átriumba jutunk, elintézzük a korábban már a jobb oldalon megváltott jegyekkel kapcsolatos dolgainkat és kimehetünk végre a palota belső udvarára. Ezt az udvart Ammanati tervezte, és a legszebb manierista építészeti munkának tartja az utókor. Sajnos a késő délutáni képen nem sok látszik belőle.
-
Innen aztán vagy elindulunk balra a lépcsőn (reneszánsz stílusú, de XIX. századi) az emeleti múzeumok felé, vagy megyünk ki a kertbe. Előbb jöjjenek a múzeumok.
-
Az épület baloldali szárnyának földszintjén érdekes gyűjtemény vár megtekintésre, a Museo degli Argenti, vagyis az ezüst tárgyak múzeuma. Igaz, nem csak ezüstöket látunk itt, hanem szinte mindent, ami főleg használati tárgyakból álló iparművészeti alkotás, kis szekrénykétől kezdve hegyikristályból készült edénykékig. Párját ritkító gyűjtemény.
-
-
-
A földszinten, a baloldali főszárnyra merőleges szárny végén nyílik egy gyönyörű kis kápolna, Luigi Ademollo (1764-1849) klasszicista freskóival és Giambologna elefántcsont feszületével.
-
A földszinten, a baloldali főszárnyra merőleges szárny végén nyílik egy gyönyörű kis kápolna, Luigi Ademollo (1764-1849) klasszicista freskóival és Giambologna elefántcsont feszületével.
-
Ugyancsak a földszinten, de a jobb szárnyban volt található még egy hintógyűjtemény is, a Museo delle Carrozze, de ennek látogatása most már nem tűnik mindennapi lehetőségnek. Jelenleg tatarozzák és talán át is helyezik.
-
Az első emeleten balra vannak a Galleria Palatina termei. Az elképesztő festménygyűjtemény az egykori nagyhercegi termekből kialakított Galleria Palatinában, illetve részben a volt királyi lakosztályokban is látható. Fényképezni szigorúan tilos, így csak néhány netről átvett képpel próbálom majd a hangulatát bemutatni. Az Európa legjelentősebb reneszánsz és barokk festőinek képeiből összeállított gyűjtemény nagyrészt a Medici család tulajdonát képezték. Mint korábban már említettem, az utolsó Medici, Anna Maria Lujza végrendeletében megtiltotta a műkincsek elvitelét Firenzéből. Ezt az örökös
-
Egy kis kuriózum a végére, az Íliász terembe belépve látunk egy szobrot: ilyennek képzelte el egy szobrász, Cesare Zocchi (1851-1922), a még gyermek Michelangelót, amint az első munkáját, a faun arcot faragja a Medici kertben.
-
A múzeum után meg kell nézni ugyancsak az első emeleten az egykori királyi lakosztályokat is, az Appartamenti Realit, melyeket az Egyesült Olaszország első királya, II. Viktor Emánuel és kísérete használt 1865 és 1871 között, amikor Firenze Olaszország fővárosa volt. Rendeltetésüknek megfelelően meglehetősen túldíszítettek ezek a lakosztályok, de mindenképpen megtekintésre érdemesek.
-
-
A Galleria d'Arte Moderna az épület második emeletén van. Itt főleg XIX. századi toszkán festők képeiből láthatunk gyöngyszemeket, korántsem kell valami igazán "modern" dologra gondolni. Ezen festmények közül a legérdekesebbek azok, amelyek nem az idealizált Itáliát, hanem a való életet akarják festményeiken megmutatni nekünk. Ennek a korszaknak a neve a kritikai realizmus. Őszintén megmondom, ezek között a képek között jobban éreztem magam.
-
-
-
De ezeken túl azért XX. századi, vagy akár ma is élő festők műveiből is kaphatunk ízelítőt.
-
-
A Palazzo Pitti mögött elterülő Giardino di Boboli nevét egykori tulajdonosától örökölte. 1550 körül kezdték a mintegy 45 ezer négyzetméteren a kert építését az akkor már betegeskedő hercegné, Eleonora di Toledo kedvére. A kor sztár kert-tervezője, Tribolo ( Niccolo Pericoli 1550-1558) kapta meg a kert kialakításának lehetőségét. Mégis a legjelentősebb látványosságok az akkori firenzei művészek tevékenységét dicsérik, ettől lett ez a kert igazán firenzei, igazán reneszánsz (na jó, inkább manierista). Az 1599-es állapot az oldal harmadik képén látható, itt alant meg a kép felirata alapján már a királyi időszakot ábrázolták.
-
Amint kiléptünk a világhíres kertbe, ez a látvány volt az, ami elénk tárult, a híres anfiteártum, mögötte meg a felfelé terjeszkedő kert. Valaha valóban tartottak itt színi előadásokat, sőt, talán manapság is vannak különböző rendezvények. Középen római kori, Caracalla termáiból ideszállított márványmedence látható, mögötte áll egy gyönyörű márvány obeliszk.
-
-
Először felkerestük a balra található Grottát, mely Buontalenti tervezése. Hogy mi célból hozták létre ezt a három részre osztott műbarlangot, azt nem tudom, és az sem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nagyon tetszett. Különös létesítmény, az biztos. A mai embereknek, akik Michelangelót mélységesen tisztelik elég furcsa, hogy csodálatos rabszolga szobrait itt tartották ebben a nedves műbarlangban évszázadokon át, csak a múltszázadtól helyettesítik őket másolatokkal. Az egyik barlangban még ma is Giambologna eredeti Vénus szobra áll, a másikban meg Párizst és Helénát láthatjuk.
És nini, mi van ott balra? A Vasari folyosó egy része ebből a nézőpontból..., érdekes!
-
-
-
Az amfiteátrum fölé húzott minket is a szívünk, mert onnan gyönyörű kilátás nyílik a palotára, a városra, de érdemes volt leküzdeni ezt a vágyat, hogy ez a kirándulás teljes legyen. Nem sétáltunk felfelé, hanem az Pitti palota épülete mellett elmentünk mindjárt jobbra, ott áll az 1776-ban épült Palazzina della Meridiana épülete, melyet most (2011) tataroznak, ha jól láttam.
-
-
A megszokottal ellentétben az épület mellett jobbra haladva érkeztünk el az Isolottóhoz, ami az egyik legjelentősebb látványossága a kertnek.
-
-
Giambologna egyik legnagyszerűbb alkotásának tartják ezt a mesterséges tó közepén álló szobrot, melynél az álló alak magát az óceánt, míg a három ülő alak a legnagyobb folyókat, a Nílust, a Gangeszt és az Eufráteszt jelképezi. A tavacska körül egzotikus növények sorakoznak, az egész nagyon hangulatos.
-
-
Az általában ajánlottal szemben mi akkor fölfelé indulunk el az antik szobrokkal szegélyezett szép úton, melynek a neve Viottole, vagyis magyarul Ösvény. Meglehetősen meredek és fárasztó ez az út fölfelé, de megszakíthatjuk olykor különböző érdekesnek ígérkező kertrészleteknél, vagy visszatekinthetünk az Isolottóra.
-
-
--
De akár le is térhetünk néha jobbra, balra a meredek útról, hogy pihenésül végigsétáljunk ilyen érdekes és olykor "titkos" mellékutakon.
-
-
Ha később is, de így is felértünk az amfiteátrum tetejéhez, és lenézve ez a kép tárul elénk:
-
Erre a kis tervmódosításra azért volt szükség, mert a kert legfelső pontján kívántunk kimenni, így aztán nem kellett innen lemenni az Isotettóhoz, majd újra feljönni.
A kert fölfelé vezető tengelyének állomásain lankás teraszokon pihenő emberek között jelentős művészeti alkotásokat láttunk, az alsó képen pedig egy szép szökőkút van, közepén egy Neptun szoborral.
-
-
-
Újabb emelkedő, újabb izgalmas épület, a Casino del Cavaliere. Az eredeti épületet állítólag Michelangelo tervezte és építtette akkor, amikor 1527-ben ő volt megbízva a város védműveinek tervezésével a császári csapatok elleni védekezés idején. Az akkori épület persze csak az alapja a mostaninak, melyben a Museo delle Porcellane gyűjteményét láthatjuk. Nem régi múzeum, csak 1973-ban nyitották meg. Láthatók itt az európai uralkodók ajándékai a Medici családnak, a néhány évig itt élő királyi család emlékei, és persze a Mediciek gyűjtőszenvedélye ebben a témában is nagy szerepet kapott. Az épület előtt szép rózsakert (Giardino del Cavaliere) élvezhető, főleg késő tavasszal, amikor ezrével nyílnak a színes rózsák. Mi még eléggé az elején voltunk a látványnak, leginkább csak bimbókat láttunk, de azt rengeteget Nagy szerencse kellene ahhoz, hogy kifogjuk a teljes virágzást!.
-
Újabb emelkedő, újabb izgalmas épület, a Casino del Cavaliere. Az eredeti épületet állítólag Michelangelo tervezte és építtette akkor, amikor 1527-ben ő volt megbízva a város védműveinek tervezésével a császári csapatok elleni védekezés idején. Az akkori épület persze csak az alapja a mostaninak, melyben a Museo delle Porcellane gyűjteményét láthatjuk. Nem régi múzeum, csak 1973-ban nyitották meg. Láthatók itt az európai uralkodók ajándékai a Medici családnak, a néhány évig itt élő királyi család emlékei, és persze a Mediciek gyűjtőszenvedélye ebben a témában is nagy szerepet kapott. Az épület előtt szép rózsakert (Giardino del Cavaliere) élvezhető, főleg késő tavasszal, amikor ezrével nyílnak a színes rózsák. Mi még eléggé az elején voltunk a látványnak, leginkább csak bimbókat láttunk, de azt rengeteget Nagy szerencse kellene ahhoz, hogy kifogjuk a teljes virágzást!.
-
-
-
Számomra azonban a legizgalmasabb a kilátás volt a szépséges távoli völgyekre, dombokra, épületekre..., ezeket ritkán láthatja az egyszerű turista.
-
-
-
Sajnos a nyár beköszöntésével időhiányba kerültem, és nem derült ki a blogból, hogy miért is nem a Boboli kert hagyományos sétáját írtam le? Most is csak pár szóval indoklom meg, hátha valakinek még nem késő...
-
A Boboli kert bal felső sarkában található a Fortezza di Belvedere ahová úgy juthatunk be, hogy kilépünk a kert felső kapuján és jegyet váltunk az erőd megtekintésére. Én úgy gondolom, hogy ennél méltóbb befejezése nem lehetett volna ennek a sétának, de sajnos akkor éppen tatarozták (2011). A nevéhez méltóan innen elképesztően szép kilátás nyílhat a városra, és az erőd meglátogatása után külön nagyszerű élmény ezeken a hegyoldali utcácskákon leereszkedni a folyóparthoz.
Azonban itt még nincs vége ennek a történetnek..., Pitti palota kombinált jegyén szerepelt a Giardino Bardini, ami kb. 5 percre van a Boboli felső kijáratától! Ezt a kertet indenképpen érdemes megnéznie mindenkinek, bár azt gyanítom, hogy májusban a legszebb az azaleák miatt. Kicsit lejjebb van egy jó kis múzeum is, a Museo Bardini a Piazza Mozzin, ami bizonyára érdekes, de sajnos nagyon korlátozott a nyitvatartási ideje, így én sem jártam eddig sem ott, sem a Belvederében, de úgy érzem, ezekkel lenne teljes ez a séta.
Jó korán ott kell lenni a palota bejáratánál, hogy sokminden belférjen a napunkba.
-
-
-
-
-
Szomorú voltam a vár kihagyása miatt, de némiképpen kárpótolt a Giardino Bardini! Valójában két felbecsülhetetlen értéke volt, egyrészt a gyönyörűen ápolt kert, másrészt a rálátás a városra. Nekem ez a kert talán jobban is tetszett, mint a Boboli..., persze valójában nem is lehet őket összehasonlítani, de ez a kert a tökéletes megtervezettsége ellenére is sokkal természetesebbnek tűnt.
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Légvonalban nem volt messze a Piazzale Michelangelo, úton azonban nem volt jelentéktelen megtenni a távolságot.
-
-
Út a San Miniato templomig
-
-
A kert megtekintése után meglepő módon lefelé indultunk el a hegy tetején lévő San Miniato templom felé. Hogy miért is? A térképünk nem jelezte, hogy a Via Leonardo da Vincin bizonyosan eljuthatunk-e a Vialéig (most már tudom, hogy igen!), így biztosra menve lefelé indultunk kissé aggódva a fáradtságunk miatt, hiszen a cél a magasban volt. De végül nem is volt olyan nehéz feljutnunk a Michelangelo térre, amennyire aggódtam! Ráadásul ez a várfalak melletti séta a Via di Belvederén nagy élmény volt, de még a későbbi lépcsőzés is felfelé, főleg azért, mert sokkal könnyebb volt, mint azt előre elképzelhettük.
-
-
-
A hosszúnak és meredeknek tűnő Via del Monte alle Crocin indultunk felfelé, de egy közeli kereszteződésnél (térkép!) áttérhettünk az út mellett a gyalogosok számára kialakított lépcsősorra, a kis Viale Monte alle Crocira (nem tévedés!), és hipp-hopp (kis túlzással) már fenn is voltunk a Michelangelo tér sarkánál! Onnan meg már igazán csak pár lépés volt a San Miniato templom. A képet a széles Viale Monte alla Croci lépcsőfokairól már fentről készítettem, tényleg meglepően könnyű volt rajta feljutni még úgy is, hogy már meglehetősen fáradtak voltunk.
-
Gondoltam rá, hogy Michelangelo egyik kedvenc templomát, a San Salvatore al Montét is megnéznénk, de most sem volt nyitva.
-
-
És ez a templom, a San Miniato al Monte már a csúcson van, minden értelemben!
-
A kilátás most is szép volt, bár én nem annyira szeretem, mint a Michelangelo térről, mert innen már nem látszik az Arno zöld csíkja.
-
-
Újra és búcsúzásként látnom kellett még egyszer ezt a templomot, majd, "nem lévén még elég fáradtak", hát néhány megállónyit gyalog tettünk meg a "nagy" Viale Galilein. Régi vágyam volt ezen az úton sétálni akár végig is, de idő és erő hiányában akkor csak ennyi volt, de ez a kevés is kellemes élményként maradt meg az emlékezetemben!
-
-
-
-
-
--------------------------------------------------------------------------------
-
Bardini múzeum
-
Egy másik lehetőség a késő délutánra a Michelangelo tér helyett: Szóval ha van még energiánk, kedvünk, és pont időben érünk a viszonylag keveset és ritkán nyitva tartó Museo Bardinihez, aminek a bejárata a Via dei Renain van, de alapból a Piazza dei Mozzin van, akkor további élményekre is lehetőségünk nyílik! Ennek a kis múzeumnak a megtekintése is hozzátartozhat ahhoz a felejthetetlen képhez, amit Firenze hagyhat bennünk. Bár nem a firenzei reneszánsz idején jött létre, hanem csak a XIX. században, de természetesen leginkább a reneszánsz művészetnek, és főleg Firenzének állít igencsak maradandó emléket a nagyon elszánt restaurátor, műgyűjtő Stefano Bardini által. A Bardini múzeum alapítója nem volt tősgyökeres firenzei, de odaköltözése után természetesen megfertőződött a művészettel, és restaurátornak tanult (bár nagyon meglehet, hogy eleve ezért költözött Firenzébe!). Sikeres lett a művészetek fővárosában, komoly hírnevet szerzett magának áldásos tevékenységével. Nagyon sok már-már javíthatatlannak tűnő reneszánsz festményt sikerült megmentenie az utókornak. Időközben mint műkereskedő is megmérettette magát, komoly nemzetközi sikerekkel, amik talán olykor-olykor nem voltak népszerűek, vagyis néha olyan műveket is eladott külföldre, amiknek nem kellett volna elhagyniuk Firenzét. De jóvátette hibáit, és különösen kedves műkincseiből idővel gazdag és érdekes gyűjteményt hozott létre, melyet szeretett városára, Firenzére hagyott. Az épület, amely eredetileg az otthona volt, és amiben most a gyűjteménye megtekinthető, a a Piazza Mozzin található, a Ponte alle Gracia közelében.
Viszonylag ritkán és rövid ideig tart nyitva a múzeum és nem is minden nap, szóval fontos előre betervezni az időpontot. Ráadásul valahogy úgy kellene tervezni, hogy a Bardini kert megtekintése után kerüljön a programba. A kert a közelben van, ha a múzeum után megyünk, akkor sem vészes, de kicsit fárasztó a kb. 10 - 15 percnyi séta felfelé a Via del Bardin, a Costa Scarpuccián és a Costa San Giorgion a bejáratáig felérni. De nem kizárt, hogy a kert alulról is bejárható, és úgy a kijárat bejáratként is működhet. A kert látogatható keddtől vasárnapig 10.00 és 19.00 óra között. A Boboli kert, és a Pitti kombinált jegye ide is érvényes, de természetesen külön jegyet is lehet váltani, ha a Boboliba nem szándékozunk menni.
-
A múzeum nyitva tartása csütörtök, péntek, szombat, vasárnap 11 és 17 óra között van.Vezetett túrák is vannak különböző időtartalmakkal, azokra előre kell jelentkezni.A múzeumba jegyet nem kell előre venni, de jó odafigyelni az időbeli tervezésbe, ha valóban alaposan meg akarjuk tekinteni.
-
-
És mi is lehetne jobb a 17 órai zárás után, mint lesétálni az innen pár méterre lévő Arnó partjára, amivel ugyancsak szép búcsút vehetnénk a várostól! Vagy átsétálni a Ponte alle Grazie hídon, és egy nagy körrel búcsúzni a Santa Crocétól, a Bargellótól, a Piazza della Signoriától, és megnézni még egy naplementét a Ponte Vecchióról! :-)
De van más lehetőség is a Bardini kert megtekintése után! Az egyik lehetőség az, hogy a kert felső bejáratánál jövünk ki és a Costa San Giorgión meg a Costa Carpuccián viszonylag gyorsan leérhetünk az Arno partjára a Ponte alle Grazie híd környékén.
De! Egy kedves utazótárs nemrégiben megnézte kérésemre, hogy a Bardini kert legalsó pontján is van egy működő bejárat, kijárat (a kijáratban biztos voltam, a bejáratban nem), de én jó szívvel azt ajánlanám, hogy a bemenetelhez a fenti bejáratot válasszuk, még akkor is, ha fel kell caplatni az utakon, ha az Arnó felől indulunk. Azt hiszem sokkal érdekesebb fentről indulva bejárni a kertet! Kijönni viszont sokkal jobb lenne a lenti bejáraton. Ezt igazán akkor értékeljük majd, ha fáradtan már nem lenne kedvünk visszafelé, az elég erős emelkedőn eljutni a fenti ki-bejárathoz, majd hosszan sétálni a fenn leírt utakon körben lefelé (a képen balra), hanem lefelé menve mondhatni perceken belül az Arnó partján lehetünk! Vagy éppen, ha úgy tervezzük, hogy azt is megnézzük, akkor a Bardini múzeumnál. A lenti térképen rózsaszín pöttyel jelölöm a fenti bejáratot, világoskék pöttyel a lenti bejáratot és narancssárgával a múzeum bejáratát. Kb. 40 méter a szintkülönbség a kert területén belül, kb. annyi, mint a Boboliban, azzal a különbséggel, hogy sokkal
kisebb a területe.
-
-
Bocs, ha néhány dolgot kétszer írtam le, és olykor kicsit zavaros, de az újabb információk finom összehangolására még nem volt időm.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez a terv így egy napban gyakorlatilag lehetetlen, de úgy gondoltam, írnom kell egy bizonyos környék lehetőségeiről, az utazó meg persze választhat közülük. Ahhoz, hogy valóban megismerjük Firenzét, bizonyosan több hétre lenne szükszégünk. A Bardini kert megtekintése igazán csak április végén, május elején lehet élményt nyújtó program, a múzeum meg tényleg akkor igazán aktuális, amikor a "kötelezőket" már láttuk. A Boboliban nem a sok virág az érdekes, hanem a kert elrendezése, műtárgyai. Igazán virágos rész a Porcelán múzeum előtti rózsakert..., ugyancsak májusi virágzással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése