Abban az esetben is, ha csak néhány napot töltünk Firenzében, akkor is át kell sétálnunk az Arno felett, hogy megnézzük az Oltrarnót, vagyis az Arnón túli városrészt. Minimum egy nap kellene erre is..., nekünk szerencsére volt annyi. Bár kevés olyan nap van, ami nem a kedvencem, de ez megint nagyon közel áll a szívemhez! A térképet most a hídnál kezdem, bárhonnan könnyen el lehet odáig menni.
-
-
Legyünk ez egyszer formabontók, ne a Ponte Vecchión sétáljunk át, hanem a nem igazán látványos Ponte alla Vespuccin. Utazásunk első napján már jártunk erre, láttuk az Arno medrébe épített Santa Rosa gátat, aminek legelső változatát állítólag a városban letelepedő humiliátik építettek azért, hogy az általuk már a XIII. század elején jól ismert textilgyártás számára megfelelő sodra legyen a folyónak. Mostanában már csak abban segít, hogy nyaranta is elegendő mennyiségű víz legyen a folyó városi szakaszán, ne legyen olyan az Arno, mint egy pocsolya.
-
-
Erről, az amúgy elég jellegtelen, vasbetonból készült hídról nyílik a legszebb rálátás a San Frediano templomra, melynek fő dísze szép kupolája. Közelebbről majd később nézzük meg, bár bemenni nem nagyon lehet, tán csak vasárnap, mise idején.
-
Miután átértünk a hídon a folyó mellett jobbra haladtunk, mert a terv az volt, hogy a városfalaktól, pontosabban az Arnóhoz legközelebb eső bástyától induljunk az Oltarno városrész felfedezésére. Ezek az elképesztő falak, bástyák többnyire a XIII. században épültek, de némi átalakításon mentek át akkor, amikor VII. Kelemen pápa (Giulio de Medici) hadsereggel jött vissza Firenzébe azzal a feltett szándékkal, hogy megszerezze a várost újra a Medici család számára. Az 1529-es ostromban a falak nem tudták megvédeni tőle a várost.
Ennek a képen látható bástyának a tabernákulumába valamikor egy Ghirlandaio festményt helyeztek el, ami sajnos ma már felismerhetetlen..., de mint utólag kiderült számomra nem Domenico Ghirlandaio képe volt ott. Az átjárót a falon gondolom a XIX. században nyitották az út kedvéért. Innen indultunk a városfal mellett, míg el nem értük a Porta San Fredianót.
-
-
-
A Porta San Fredianót Andrea Pisano tervezte 1332-ben, így képen persze nehéz visszaadni döbbenetes monumentalitását. El sem tudom képzelni, hogy nyitották ki anno azt a hatalmas kaput. Innen egészen a Porta Romanaig ép városfal mellett halad az út, itt nem kellett rombolni az újjáépítés kedvéért a XIX. század második felében, mert nem volt még sűrűn lakott terület.
-
-
-
A XVII. században új kupolát kapott a felújított épület, melynek Antonio Domenico Gabbiani által készített freskóját azért szívesen megnéztük volna.
-
Ide valóban minden komolyan érdeklődő Firenzébe látogatónak el kellene mennie (jegyet jó előre kell váltani!), mert az ebben a kápolnában látható freskók némelyike tekinthető a reneszánsz művészet első alkotásainak.
-
-
Masolino mester kapta a Brancacci családtól a megbízást a templom egyik kápolnájának kifestésére, és ő magával vitte segítségnek ifjú tanítványát, Masacciót. Ám a mesternek hamarosan pár évre magára kellett hagynia a még kezdőnek számító tanoncát, mert éppen Magyarországon kapott fontos megbízást Ozorai Pipónál. Az ifjú Masaccio kihasználta az alkalmat, szép és korszakindító festményekkel díszítette a falakat. Kár keresni a szavakat, Vasari már megtalálta: "Amit előtte csináltak azok festett dolgok, míg az övéi elevenek, valószerűek, természetesek." De időközben az ifjú művészt elhívták Rómába, ahol aztán a festőművészet nagy kárára 26 évesen meg is halt, így a freskók befejezése később Filippino Lippi feladata lett. Aggódnunk azonban nem kell, hogy összekeverjük a három festő műveit, mert ha nem is ismerjük fel őket a stílus alapján, a kápolnában lehet kapni olyan kartonokat, amiken láthatjuk, melyik alkotás kitől származik.
Itt balra Masolino mester Ádámja és Évája látható, jobbra Masaccio képe ugyancsak róluk, laikusként is jól érzékelhető az érzelmek kifejezésének különbsége. A festményeket nemrégiben (hogy ez a "nemrégiben"pontosan mikor volt, nem tudom) restaurálták, akkor távolították el róluk a meztelenségüket évszázadokon keresztül eltakaró "műveket".)
-
-
-
A felső képen látható freskók majdnem mind Masaccio alkotásai, az alsó képen láthatóak közül a felső sorban lévők Masolino munkái, az alsó sorban lévők már Filippino Lippi művészetét dicsérik.
-
Csupán néhány perc, és a reneszánsz művészet egyik új és fontos állomásához érünk, a Basilica di Santo Spiritóhoz. Ez a templom azért hanyagoltabb a látogatók által, mert a Basilica di San Lorenzo "kistestvérének" tartják, aki azt látta, úgy gondolhatja, ide már nem érdemes eljönnie. Ez a hasonlóság azért van, mert mindkettőt Brunelleschi tervezte, bár a San Lorenzo átépítés volt, míg ez a templom teljesen Brunelleschi műve. Eredetileg ennél is nagyobb léptékű építkezést képzelt el, de arra végül nem kapott lehetőséget. Kár, mert tervei szerint a templom az Arno partjáig kiért volna, bizonyára még szebbé téve a panorámát.
-
-
-
De kezdjük az elején, a Piazza Santo Spiritón, melyet nemrégiben újítottak fel. Nem volt a legjobb hírű környék, talán ez a szemlélet megváltozott mostanában. Mindenesetre kellemes hangulatú és szép ez az új tér a körbevevő szép épületekkel, magas fákkal és ai igen szép szökőkúttal.
-
-
A templom maga elég szokatlan itt Firenzében a fehérre festett homlokzatával, oldalaival, de szép, harmonikus látvány, ami feltehetően jól eltalált arányainak köszönhető.
-
-
Két érdekes festményt találtam a neten, az egyik több évszázados, a templom homlokzata nyers téglának tűnik, márványhomlokzatra nem volt pénz. A fenti képen valami érdekes dolgot csinálnak a téren, mintha körmenet lenne és tüzeket gyújtanának.
-
-
A másik egy 2007-es festmény, már a felújított teret ábrázolja. Ami feltűnt, hogy a harangtoronynak az első képen nincs csúcsa, a másodikon van. Csak azt olvastam, hogy a tornyot 1540 körül építették Baccio di Agnolo tervei szerint, de hogy a tervek csúccsal, vagy csúcs nélkül készültek, ezt nem tudom.
--
-
Belső tere mind formailag, mind anyagfelhasználásban, mind színben valóban nagyon emlékeztet a San Lorenzóra, csak a San Lorenzo kicsit tágasabb és világosabb, nekem mindezekért jobban tetszik, de a szakértők a Santo Spiritót tartják arányosabbnak, tökéletesebbnek.
-
-
-
Oldalkápolnáiban szebbnél szebb, értékesebbnél értékesebb reneszánsz alkotásokban gyönyörködhetünk. Első meglepetés Michelangelo Rómában lévő Piétájának élethű másolata, aki az eredetit nem látta talán meglepődik, mert nagyobbnak képzelte. A bal oldalhajó második oltáránál is láthatunk egy Michelangelo másolatot, a Feltámadt Krisztust. A jobboldali márványoltár Andrea Sansovino munkája lehet.
-
A kupola alatt kiépített főoltár 1600 körül készült és mozaikokkal van díszítve. Az oltár mögött is van egy fából faragott feszület, egy régi könyv szerint az a Michelangelo féle, de ez szinte bizonyosan nem így van a tudósok többsége szerint.
-
Ám a templomnak van egy igen szép, 8 szögletű sekrestyéje, melyet nagy valószínűséggel Giuliano da Sangallo tervezett. És ott, egy üvegfal mögött, diszkrét megvilágításban láthatunk egy gyönyörű, fából faragott feszületet, amely nagy valószínűséggel Michelangelo műve. Ám nagyon kevés helyen és nagyon keveset olvashatunk róla, így meglehet, hogy nem bizonyított ez az állítás.
Ám a templomnak van egy igen szép, 8 szögletű sekrestyéje, melyet nagy valószínűséggel Giuliano da Sangallo tervezett. És ott, egy üvegfal mögött, diszkrét megvilágításban láthatunk egy gyönyörű, fából faragott feszületet, amely nagy valószínűséggel Michelangelo műve. Ám nagyon kevés helyen és nagyon keveset olvashatunk róla, így meglehet, hogy nem bizonyított ez az állítás.
-
Michelangelót egyébként különös kapcsolat fűzte a templomhoz. A kolostorban kórház működött és Michelangelónak megengedte az akkori perjel, hogy éjszakánként belopózzon a halottakat őrző terembe és ott boncolásokat végezzen még tizenéves korának utolsó éveiben. Ehhez akkoriban nagyon nagy bátorság kellett, mert ha leleplezik, akkor akár halállal is lakolhatott volna. A legenda szerint hálából faragott fából a templomnak egy keresztre feszített Krisztust. Egyes források szerint a szobor megsemmisült, de a templom szerint nem, és igen nagy becsben tartják. Higgyünk nekik, ez a szobor valóban gyönyörű, és az egyetlen fából készült alkotása lenne Michelangelónak kb. 20 éves korából. Ez azért eléggé jól hangzik!
-
-
Firenze egyik leghíresebb utcája a Via Maggio, így miután megnéztük a templomot és körbejártuk a teret, ezen sétáltunk az Arno felé, csodáltuk a szebbnél szebb palotákat. Ez a környék a XIII. században még mezőgazdasági terület volt egy család tulajdonaként. Ők építették itt ki ezt az egyenes utcát, majd építtettek rá először házat maguknak. A XIV. században nyilván változtak a jogviszonyok, a városfal megépülésével belső területnek számított. Egyre több jó nevű család építtetett magának itt új otthont, de igazán nagy népszerűségre a XVI. században tett szert
-
-
-
A Via Maggio leghíresebb épülete kétség kívül a Casa Bianca Capello, amit I. Francesco de Medici főherceg építtetett Buontalentivel híres szeretőjének. Történetükön túl az épületet különleges grafitto díszítése is a figyelem középpontjába helyezi. Hozzá kell tennem, hogy amikor Bianca Capello itt élt ebben a palotában, akkor még nem voltak rajta a palotán a minták. Miután ő beköltözött a Medici palotába az épület az Ospedale di Santa Maria Novella (egy óvoda) tulajdona lett, és akkor festette a graffitókat a falra Bernardo Pocetti.
-
Mielőtt kiértünk volna a Ponte Santa Trinita oltrarnói hídfőjéhez bekanyarodtunk a Borgo San Jacopóra. Ez a környék a második világháború vége felé teljes mértékben áldozatul esett a német csapatok visszavonulásának. Mint erről már sokszor szó esett, a Ponte Vecchio csak úgy maradhatott meg épségben, hogy a hidfőknél tucatnyi épületet leromboltak. Bizonyára sokan elgondolkoztak később, hogy talán egyszerűbb lett volna azt a hidat újjá építeni, mint azt a sok-sok régi épületet, amit feláldoztak. A part menti épületek nem az eredeti formában lettek felépítve, hanem a kornak megfelelő kényelemmel, de a Borgo San Jacopón felépítették a régi házakat, így ez az utca Firenze egyik legpatinásabb utcája lett. Csak néhány középkori lakótorony a választékból, elsőként a XIII. században épült Torre dei Marsili, oldalán a XIX. századi mázas kerámia tabernákulummal. A tetején lévő helyiség valószínűleg a világháborús újjáépítéskor került oda.
-
-
A borostyánnal befuttatott Torre Belfredelli is egy ősrégi guelf család tulajdona volt, Firenze egyik legmagasabb és legjobb állapotban lévő tornya, a tetején lévő építmény itt is új. Ma az egész épület úgy tűnik, hogy patinás szálloda lehet, akárcsak a közelében lévő Torri dei Barbadori. -
A Barbadori család az egyik legősibb és leggazdagabb volt a firenzei polgárok között. Két tornyuk is áll ezen a környéken, persze mindkettőt szinte teljesen újra kellett építeni a háború után. Az első képen egy fa takarja a bejáratot, de a másodikon látszik, hogy az eredeti bejárat az nem az, ami alul van, hanem az a kicsi, ami fenn van. Középkori tornyoknál jellemző volt a magasra épített bejárat, ha valakit be akartak engedni, akkor leengedtek egy létrát. Konkrét bejárat híján védettebbek voltak az ellenséggel szemben.-
Innen már csak pár lépés és az Oltrarno negyed egyik legjelentősebb utcáján, a Via de'Guicciardinin találjuk magunkat, a Ponte Vecchio lábánál. Az első jelentős épület itt a Santa Felicita templom. A templomot két dolog teszi izgalmassá, az egyik Pontormo mester különlegesen szép festménye, a másik pedig az, hogy ez a templom is része a híres Vasari folyosónak. A templom emeleti páholyán keresztül vezet ma is az út a Palazzo Vecchióból a Pitti palotába. A nagyhercegi család ebbe a templomba járt misét hallgatni, így nem kellett lemenniük az utcákra. Az utolsó kép a páholyból mutatja a templombelsőt..
-
-
-
-
Nekünk viszont sajnos nem a folyosón, hanem a Via Guicciardinin kellett elmennünk a Palazzo Pittihez, ami firenzei tartózkodásunk utolsó "hivatalos" programja volt. Ma már azonban lehetőségünk van végig menni azon a bizonyos Vasari folyosón is, bármennyibe is kerül, azt hiszem nagy kár lenne kihagyni!
-
Forrásmunkák
Útvonal: Ponte alla Vespucci, Borgo San Frediano, Piazza del Carmine, Via Santa Monica, Via San Agostino, Piazza Santo Spirito, Via Maggio, Borgo San Jacopo, Via Guiccardini
Útvonal: Ponte alla Vespucci, Borgo San Frediano, Piazza del Carmine, Via Santa Monica, Via San Agostino, Piazza Santo Spirito, Via Maggio, Borgo San Jacopo, Via Guiccardini
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése