Miért éppen Firenze a Föld egyik legtöbbet emlegetett városa ha
történelemről, művészetről, vagy csak egyszerűen mint turista célpontról
esik róla szó?
Erre a kérdésre kerestem a választ ezen a részben igaz,
részben kitalált "álomutazáson", amikor is a lehető legtöbb látnivalóra kitérek, a lehető
legtöbbet képpel megmutatom a várost, és Firenze lehető legtöbb híres lakójáról
mesélek. Bízom abban, hogy segítségedre lehetek, mert bizony ez a város nem látszik túl nagynak, mégis elképesztően sok látnivalóval szolgál! De a látvány csak akkor igazán
érdekes, ha értékelhető tartalmat is tudunk, látunk mögötte! Megpróbálok ebben segíteni úgy, hogy mindeközben a számomra
lehetséges legkellemesebb időtöltéssel foglalkozom, vagyis képzeletben
én is újra Firenzében sétálok!
-
Az esőcseppek monoton kopogását hallgatva szótlanul kuporogtunk az
autóban. Néha a hegyek között fel-fel bukkanó egy-egy érdekesebb
látványon megakadt ugyan a tekintetünk, de megszólalni sem volt kedvünk. Még
én sem próbáltam kihasználni az alkalmat a többiek ismereteinek bővítésére,
azon gondolkoztam, hogy nem lehetünk ilyen balszerencsések, nem lehet, hogy
most, amikor megvalósul végre a mi "álomutazásunk", akkor essen az eső!
Micsoda igazságtalanságokat okozhat az időjárás minden idők bármely utazójával! Sajnos úgy tűnt, Firenze most sem lesz kegyes hozzánk, ahogyan
első látogatásunkkor sem fogadott verőfénnyel.
De tévedtünk! A szerencse végül mégis mellénk szegődött, egyre ritkásabban
kellett járatni az ablaktörlőt, és mire megláttuk a híres dóm még híresebb
kupoláját, már egyáltalán nem esett! Nem először jártunk itt, nem okozott
nagy gondot a helyes út megtalálása. Igaz, a mai Firenze meglehetősen nagy
területen fekszik, de történelmi belvárosa bejárható kényelmes sétával.
Firenze folyója, az
Arno, úgy szeli ketté a várost, akárcsak Budapestet a Duna. Igaz, Firenzében
fordítva van, a jobb part elég nagy területen teljesen lapos, míg a nyugat felé haladó folyótól
balra eső oldal dimbes-dombos zöldövezet. Szerencsére ezeket a magaslatokat
nem engedték olyan módon beépíteni, mint a mi Budánkat. Igaz, ezt csak akkor
érzékeljük igazán, ha már fenn vagyunk a hegyen, mert az Arnó partja ezen az
oldalon is sűrűn be van építve.
-
-
Első utunk természetesen most is a szép zöld San Miniato dombra vezetett, ott
is a
Michelangelo térre,. Úgy
gondolom, hogy minden utazónak így kellene tennie, mert erről a térről
olyan kilátás nyílik Firenzére, mintha egy térképet terítenénk magunk
elé…, így aztán az oly sokszor elképzelt látványból pillanatok alatt
valóság lesz!
-
Kellemes és jellegzetesen firenzei külvárosi utcákon autózva az első
fontos pont, amit meg kell találnunk, az a
Piazza Romana, mert itt kezdődik azoknak a Firenze nagyjairól elnevezett
sugárutaknak
a sora, melyeken körbejárhatjuk a város magasabban fekvő területeit. Nevét
a tér a
Porta Romanáról kapta, mely 1328-ban
Orcagna
tervei alapján épült, és természetesen Róma felé vezetett alatta az út.
-
Megjegyzem, hogy ezen alkalommal autóval voltunk, ami igazából nagyon nem célszerű Firenzében, hiszen a városban nem használhatjuk, ellenben jelentős összegbe kerül a garázsban az autó tartása..., de megoldható, Firenze erre is fel van természetesen készülve. Ez alkalommal tovább utaztunk, ezért autóztunk, de más alkalommal a repülő volt a megoldás. Mondjuk az sem egyszerű, mert vagy Pisába vagy Bolognába megy repülő Budapestről, onnan vonattal juthatunk el Firenzébe. Hallottam már arról, hogy van közvetlen firenzei járat is, de annak árai talán nem az átlagos turistáknak van kitalálva.
Előbb a
Viale Machiavellin, majd a Viale Gallilein
haladtunk felfelé, gyakran platán vagy ciprus fasorok vezettek minket az út
mentén. Hol jobbra, hol balra bukkant fel egy-egy szépséges villa, gyönyörű kert,
virágos park, meghitt zug, melyeknek nagy valószínűséggel rendszeres látogatóik
vannak. De a legizgalmasabb az, amikor a fák között támadó réseken néhány
pillanatra rálátunk a városra, megpillantjuk egy-egy jellegzetes épületét!
- -
-
Nem lehetne ennél az útnál méltóbb keret arra, hogy a végén megpillanthassuk
látképét a világ egyik legszebb és leghíresebb városának, Firenzének! És nem
lehetne szebb módja annak, hogy a kíváncsi utazó innen letekintve köszöntse a
régóta látni vágyott várost!
Végre eljött a pillanat, szélesebben kinyílt a látómezőnk a hegy oldalában, és
ott voltunk a leghíresebb firenzeiről,
Michelangelo Buonarrotiról
elnevezett
Piazzale Michelangelón,
melyet Giuseppe Poggi
tervezett a művész 400. születésnapjára.
A tér közepén
Michelangelo Buonarroti bronzból másolt
Dávid szobra
őrzi Firenze nyugalmát, talapzatán a
Medici kápolna
ugyancsak bronzba öntött szobrai
őrzik Dávidot.
--
Persze most is elakadt a szavam még ennek a felhők által igencsak szürkésre
festett városnak a láttán is! Néztem ide, néztem oda, próbáltam felfogni,
hogy ismét ott vagyunk, megérkeztünk, néhány napig ez a fantasztikus város lesz az
otthonunk! A ránk váró napok alatt most már komolyan meg kell ismernünk
a csodáit, szépségeit, de leginkább az üzenetét.
-
-
Aztán túl az első érzelem hullámon lassan körbejártattam a tekintetemet, és
a látvány felidézett bennem számtalan gondolatot Firenze korábban megismert
történelméből. Baloldalon a dombok között büszkén áll a Medici vár és állnak
a középkori támadások ellen emelt erős
városfalak,
városkapuk, őrtornyok. Bizonyára
sok csatát megéltek, sokszor megvédték a dicsőséges kis köztársaságot, de
valószínűleg legtöbbször talán a látványa is elég volt az ellenség
meghátrálásához. Bár az igazság az, hogy ennek a szabad városnak elsősorban
a saját polgárai voltak a legnagyobb ellenségei..., ők tettek benne a
legtöbb kárt, és ettől a falak sajnos nem védték meg. De így is a
világ egyik nagy csodája lett és maradt a mi nagy-nagy szerencsénkre!
-
-
Nem láttuk, de tudtuk, hogy a domb mögött ott van a
Pitti palota, melynek igazi történelme a reneszánsz kor alkonyán indult. Nem véletlen, hogy ott van felette a védelmét szolgáló vár épülete (balra fenn). A part felé
közeledve szebbnél szebb épületek, még távolabb templomok állnak fontosnál
fontosabb művészeti értékekkel! Akkor még nem tudtam, de most már tudom,
hogy a fenti képen lévő lejtős terület az a Giardino Bardini, amit ugyancsak
érdemes egy szép tavaszi napon meglátogatni!
-
A legszebb firenzei látkép az, ahogy az
Arno hol kékes, hol zöldes vize ketté szeli, de
ugyanakkor össze is köti a várost a felette átívelő csinos kis hidakkal.
Köztük is a leghíresebb a
Ponte Vecchio, néztük sokáig ezt a különleges kis építményt. Ki gondolná, hogy nem
túlságosan nemes célra használták évszázadokon át? Igaz, akkor még nem is
volt ilyen, mint most! De erről majd később mesélek.
-
-A hidakon túl kezdődik igazán a város, melynek épületei többnyire a sárga
különböző árnyalataiban pompáznak. Valójában a közelben bányászott homokkőből
készült vakolat a föld jellegzetes színeibe öltözteti Firenzét, és vele együtt
az összes toszkán várost, ettől többnyire sárgásak. Talán ebben az emlékben a
sok napfénynek is szerepe van! :-)
--
És persze ott vannak még a vöröses-barnás terméskőből felépített
várszerű épületek, melyek közül magasan kiemelkedik a
Palazzo della Signoria,
mai nevén Palazzo Vecchio híres, hírhedt tornya. Ha ez a közel ezer éves torony beszélni tudna és
elmondhatná nekünk azt a rengeteg eseményt, amit a mellette lévő téren
látott...! És hogy kik voltak a vendégei..., amit viccesen Albergónak hívtak! Közülük az egyik leghíresebb idősebb Cosimo Medici volt, mielőtt velencei száműzetésre ítélték. De nem beszél a torony, hanem csak fenségesen hallgat, míg a
történészeknek kellett mindent kinyomozniuk. Szerencséjük volt, Firenze
abban is fölébe emelkedik a legtöbb városnak, hogy mindig akadtak benne
olyan emberek, akik erősen hitték, hogy városuk élete, nagyjaik emléke a későbbi
korokban is érdeklődésre lesz méltó! Igazuk volt, az utazók kíváncsisága évszázadok óta nem lanyhul a város iránt!. Nagyon jó nekünk, turistáknak, hogy sok írásos dokumentum
maradt fenn a város életéről, történelméről, művészetéről. Ne meg rengeteg művészeti alkotás! Kicsit előre szaladok: az utolsó vér szerinti Medici egy hölgy volt, Anna Maria Lujza, aki kénytelen volt örökös híján átadni a várost a Lotharingiai családnak, de előtte kötött egy olyan szerződést, hogy a műkincsek soha nem hagyhatják el a várost!
-
-
-
-
Majd sort kerítünk a város történelmének bővebb elmesélésére is, de tekintetünk már a Duomo di Santa Maria del Fiore
gyönyörű kupoláján nyugodott,
Filippo Brunelleschi mester
világhírű kupoláján! Micsoda kivitelezhetetlennek tűnő feladatnak tűnt, és
micsoda világszám lett ennek a kupolának a felépítése! Sok-sok érdekes
történet kering a munkálatokról, de bizonyára sokan túlvilági segítséget is láttak benne..., holott leginkább Filippo Brunelleschi tudománya volt maga a csoda!
Mellette látszik
Giotto gyönyörű harangtornya, melynek bizonyára nincs szépségben párja az egész világon! Eredetileg magasabbra tervezte Giotto, de a talajviszonyok miatt nem merték magasabbra építeni. Akkor, amikor épült, a Duomo kupolája még szóban sem volt. Giotto és Brunelleschi hasonló életkort élt meg, közel 70 évet, csak 100 év különbséggel.
És ha jól nézünk,
láthatjuk Firenze egyik legrégibb épületének, a keresztelő kápolnának, vagyis
a Battisterónak kicsi, fehér tetejét is a két torony között. A Battistero előtt felsejlik két "kis" barna torony, a
csúcsos az öreg templom, a Badia teteje, a szögletes tető meg az öreg városháza, a
Bargello
része innen nézve közvetlenül a harangtorony mellett. A Badiába járt egykoron a világhíres
Dante Alighieri
imádkozni, miközben a Bargello udvarán értékes és értéktelen fejek hulltak
egykoron a porba, míg ma reneszánsz csodákkal teli múzeum. A képeket kattintással ki lehet nagyítani!
--
A lentebb látható ferencesek templomának, a
Santa Crocének
innen csak barnás oldalát láthatjuk a lenti képen balra. Díszes homlokzata nem is igazán illene ebbe a
képbe, mint ahogy a város képébe és a ferencesek eszméihez sem igazán illik.
De meleg, vörös téglás oldala szép, megnyugtató, akárcsak kicsiny tornya. Ha
tudjuk, hogy mit keresünk, akkor előtte láthatjuk a
Pazzi kápolna
kicsiny kupoláját is. A kép bal alsó sarkától kicsit beljebb meg látható a Nemzeti könyvtár
épülete, ami az 1920-as években épült. Itt megtalálható minden olasz könyv,
amit az idők folyamán kiadtak. Az
1966-os árvíz
alkalmával az épület és a könyvtár tartalma is jelentős károkat szenvedett,
nagy nemzetközi összefogással enyhítették azokat.
--
Nagy termetével, zöld kupolájával hívja fel magára figyelmemet a számomra
akkor már ismert Zsinagóga, korábbi, a várost körbeölelő sétám egyik
állomásaként meglátogattam.
--
Firtató tekintetünk a templom fölött megláthatja a Firenze fölé emelkedő
egykori etruszk várost,
Fiesolét..., jó lesz végre oda is felmenni! Na, majd hamarosan! :-)
--
Fiesole mellett ismét a
hegyek felől érkező
Arno csillogását látom az üdén
zöld külvárosi kertek között. Az Arnó felé nézve a Michelangelo tértől jobbra megláthatjuk Firenze külön ajándékát, az
íriszkertet,
melyben május elején íriszek ezrei bontják káprázatos színekben virágaikat a
kert ezüstös olajfái között. Az írisz Firenze névadó virágaként mutatja itt
magát, a kert ilyenkor nyitva áll minden érdeklődő előtt. Az a legenda járja,
hogy egykoron virágokkal tele rét fogadta itt az egykoron betelepülőket,
innen a Florence név. Emellett a város névadó virágának ugyan a liliomot
emlegetik, de talán akkoriban még nem volt ismeretes az írisz név és
liliomnak hívták. Ha alaposan megnézünk egy liliomot, az bizony nem úgy néz ki, mint
az a virág, ami a címerben van. Az a virág sokak szerint az írisz, és ez a
kert is arra utal, hogy mennyire nagy tiszteletben tartják ezt a növényt.
--
-
-Nekünk sajnos akkor nem volt sok időnk az íriszekre, de tudtuk, hogy ide a hegyre
még úgyis visszatérünk és alaposan körülnézünk. Már alkonyodott, és odalenn is
készült valami nagyszerű látnivaló, hát lesétáltunk gyorsan a városba.
-
Térképek a firenzei Michelangelo térre érkezéshez:
Térkép 1 A1-ről Bologna felől
Térkép 2 A11-ről Pisa felől 1
Térkép 3 A11-ről Pisa felől 2
Térkép 4 A11-ről Pisa felől 3
Térkép 5 A1-ről, ahogyan mi is érkeztünk
Térkép 6 Empoli felől
Térkép 7 Poggibonsi felől
Térkép 3 A11-ről Pisa felől 2
Térkép 4 A11-ről Pisa felől 3
Térkép 5 A1-ről, ahogyan mi is érkeztünk
Térkép 6 Empoli felől
Térkép 7 Poggibonsi felől
A képekért elnézést kérek, sajnos az időjárás és a napszakok sokszor befolyásolták minőségüket. 95%-ban saját képeket használok, de lesznek művészeti témákban a WGA-tól kölcsönvett képeim. És, bár eddig még nem kértem engedélyt, de remélem megkapom, lesz néhány kép első kedves olvasómtól is, akinek nagyon hálás vagyok, mert az utazás valós részének létrejöttét főként neki köszönhetem!
VálaszTörlésVárom a folytatást, csak így tovább! :)
VálaszTörlés