-
A Piazza del Duomón kezdődött ez az első igazi "turistás" programunk, de Firenzében nem lehet máshol kezdeni. A későbbiekben a térképet úgy fogom rajzolni, mintha mindig innen indulnánk, aztán mindenki átgondolhatja a szállása szerint az útvonalat.
-
Ez a hely a város vallási, világi és művészeti központja. Aki semmi mást nem lát Firenzéből, csak ezt az útvonalat járja végig, már az is tudni fogja, hogy nem akármilyen városban járt, de azt hiszem, ettől szeretni még nem fogja. De e nélkül a szív nélkül nem élne az egész, tehát itt kell kezdeni, mert vitathatatlanul itt sorakoznak Firenze legfontosabb látnivalói.
-
Egy, a fiesolei dombról készült képpel szeretném érzékeltetni a firenzei Santa Maria del Fiore nevű Dóm rendkívüli méreteit.
-
-
A statisztikákat nem ismerem, de bizonyosan előkelő helyet foglal el földünk egyházi épületei között.
-
-
Ezen a páratlanul szép reggelen Firenze ezerévnyi távolságba visszanyúló vallási központján álltunk, a híres Piazza del Duomón. Az épületek részletes leírásai bárhol elolvashatóak, itt inkább azokról az érzésekről szeretnék írni, amik ezen a téren hatalmukba keríthetik az embereket, köztük persze minket is. Természetesen nagy különbség van ezekben az érzésekben attól függően, hogy hívő emberként, vagy csupán turistaként szemléljük a látványt. Én turistaként fogok írni, kezemben az elhagyhatatlan Panoráma útikönyv 1972-es kiadásával.
-
-
Az első dolog, ami hatott ránk, az a monumentalitás, amit főként a Duomo del Santa Maria del Fiore miatt érzünk. Nagyon parányi az ember ilyen hatalmas falak tövében. Mielőtt komolyan belevetnénk magunkat a részletek megtekintésébe, jó csak úgy sétálgatni közöttük, csodálni, vagy éppen néha kritizálni őket. A Battistero külsejének befogadása nem igényel sok időt, szép és arányos. Elég sok hasonló rendeltetésű épületet láttam már, elfogultság nélkül nekem ez tetszik a legjobban, kívül belül egyaránt. A Campanile is csodaszép, kicsit talán alacsony, magasabbra is tervezte Giotto, de komoly, feltehetően statikai oka lehetett annak, hogy végül nem építették olyan magasra. Még az is leget, hogy így jobb is.
És akkor újra a Dóm, sokat vitatott homlokzatával, hatalmas kiterjedésével ugyancsak Itália egyik legszebb épülete. Kívánhat-e mást az utazó, mint itt állni végre köztük parányi porszemként?
Nem lehet nem körbejárni a Dómot, hiszen hatalmas és meglehetősen érdekes az oldala, hátulja is. De mindig vissza-vissza kellett nézni, hogy ebből a helyzetből is lássuk a gyönyörű Campanilét.
Meg persze olykor kicsit távolabb kell mennünk, hogy lássuk a Dóm kétségtelenül legnagyobb ékességét, a kupoláját. Évszázadok óta tudósok százai próbálják megfejteni Brunelleschi fantasztikus alkotásának titkát, havonta látunk filmeket a TV-ben, ahogy a legmodernebb eszközökkel rendelkező szakértők elmondják újabbnál újabb teóriájukat, de a végén mindig az van, hogy azért a titok még mindig titok, a lényeg, hogy az épület és a kupola stabilan áll évszázadok óta. Amikor a kupola tervezésére kiírt pályázatokat bemutatták a zsűri előtt Brunelleschi nem volt hajlandó felfedni a tervezés részleteit, mégis valamivel meggyőzte őket, mert megnyerte a pályázatot, holott addig mint építész még nem is bizonyította tudását. Ez volt az első nyolcszögletű kupola a világon, és hosszú évszázadokig az egyetlen. Hatalmas és gyönyörű, Firenze emblémája, a világ egyik csodája. (De van rajta valami, amin bizonyára sokan elgondolkoztatok, hosszú évekig egy állványzat van az egyik cikkelyen, mintha folyton restaurálnák volna, ráadásul pont azon az oldalon, ahonnan a Michelangelo térről látjuk. Ez is egyike lehet Brunelleschi titkainak, a látvány alapján egyértelműnek tűnik, hogy oda tervezett egy körjárót (állítólag az épület terveit is eltüntette), de vajon miért nem készítették el akkor mindjárt azt a körjárót? 1434-ben nyilvánították befejezettnek az épületet, Brunelleschi csak 1446-ban halt meg. Talán ő maga is rájött, hogy nem bírná a súlyt a kupola, de nem avatott be senkit a tévedésébe? Mindenesetre 1506-ban megbízták Baccio di Agnolót az elkészítésével, aki hozzá is látott, az első cikkelyen el is készítette, de tovább nem haladhatott. Állítólag Michelangelo tiltakozott az építése ellen, tücsökjárdának titulálva, és ezért állították le az építkezést. Nagy ember volt már ekkor Michelangelo Firenzében, de hogy ennyire? Mindenesetre az biztos, hogy ez, a csak egy oldalon megmaradt (ezt sem értem, hogy miért nem bontották akkor inkább le) súly komoly kárt okozott a kupola szerkezetében, néhol több centis repedések jelentek meg. Feltehetően a további problémák elkerülése miatt dolgoztak rajta olyan sokáig és a munka végeztével most már talán örökre takaratlanul láthatjuk!)
Még gyönyörködtünk kicsit a lanternán, melynek tetejére az aranygömb felrakásában állítólag az akkor 13 éves Leonardo da Vinci is részt vett a Verocchio műhely egyik tanoncaként. Valami történet rémlik, hogy egyszer leesett ez a gömb, pont a Medici ház felé gurult, amit rossz jelnek véltek..., de most a részletekre nem emlékszem.
-
Mielőtt elmerültünk volna a tér látnivalóiban, a Battistero mellett észrevettünk egy oszlopot, akkor nem tudtuk a történetét, de itthon utána néztem: 429 januárjában erre vitték el Szent Zenobius holttestét, ami hozzáért egy itt álló szilfához. A fa a januári hideg ellenére kizöldült és virágba is borult. Ennek az eseménynek az emlékére állították a Collona di San Zenobit, melyen egy bronz szilfaág látható.
-
Visszatértünk a már meglehetősen zsúfolt térre, ahol elsőként azt láttuk, hogy tömegek próbálnak közel kerülni a Battistero Paradicsomi kapujához. Dicsértem is magam, hogy milyen jól megnéztem reggel..., persze azért beálltunk később mi is a sorba, hiszen ezt mindenkinek, így társaimnak is látniuk kellett közelről, ha már Firenzében jártak!
-
Hosszú szünet következett, de korszakindító dátumként 1401-ben a posztósok céhe pályázatot írt ki a Battistero északi kapujára. A pályázatnak két győztese lett, Lorenzo Ghiberti és Filippo Brunelleschi, együtt kellett volna dolgozniuk, de a feltehetően igen sértett Brunelleschi ezt nem vállalta, lemondta a munkát és elutazott barátjával, Donatellóval Rómába. Az egyedül dolgozó Lorenzo Ghiberti 1424-re készült el a feladattal. Pisano művének mintájára 28 táblán az Újszövetség jeleneteit és főbb szereplőit ábrázolta. Természetesen ez a munka is kivívta az osztatlan csodálatot.
És akkor újra a Dóm, sokat vitatott homlokzatával, hatalmas kiterjedésével ugyancsak Itália egyik legszebb épülete. Kívánhat-e mást az utazó, mint itt állni végre köztük parányi porszemként?
Nem lehet nem körbejárni a Dómot, hiszen hatalmas és meglehetősen érdekes az oldala, hátulja is. De mindig vissza-vissza kellett nézni, hogy ebből a helyzetből is lássuk a gyönyörű Campanilét.
Meg persze olykor kicsit távolabb kell mennünk, hogy lássuk a Dóm kétségtelenül legnagyobb ékességét, a kupoláját. Évszázadok óta tudósok százai próbálják megfejteni Brunelleschi fantasztikus alkotásának titkát, havonta látunk filmeket a TV-ben, ahogy a legmodernebb eszközökkel rendelkező szakértők elmondják újabbnál újabb teóriájukat, de a végén mindig az van, hogy azért a titok még mindig titok, a lényeg, hogy az épület és a kupola stabilan áll évszázadok óta. Amikor a kupola tervezésére kiírt pályázatokat bemutatták a zsűri előtt Brunelleschi nem volt hajlandó felfedni a tervezés részleteit, mégis valamivel meggyőzte őket, mert megnyerte a pályázatot, holott addig mint építész még nem is bizonyította tudását. Ez volt az első nyolcszögletű kupola a világon, és hosszú évszázadokig az egyetlen. Hatalmas és gyönyörű, Firenze emblémája, a világ egyik csodája. (De van rajta valami, amin bizonyára sokan elgondolkoztatok, hosszú évekig egy állványzat van az egyik cikkelyen, mintha folyton restaurálnák volna, ráadásul pont azon az oldalon, ahonnan a Michelangelo térről látjuk. Ez is egyike lehet Brunelleschi titkainak, a látvány alapján egyértelműnek tűnik, hogy oda tervezett egy körjárót (állítólag az épület terveit is eltüntette), de vajon miért nem készítették el akkor mindjárt azt a körjárót? 1434-ben nyilvánították befejezettnek az épületet, Brunelleschi csak 1446-ban halt meg. Talán ő maga is rájött, hogy nem bírná a súlyt a kupola, de nem avatott be senkit a tévedésébe? Mindenesetre 1506-ban megbízták Baccio di Agnolót az elkészítésével, aki hozzá is látott, az első cikkelyen el is készítette, de tovább nem haladhatott. Állítólag Michelangelo tiltakozott az építése ellen, tücsökjárdának titulálva, és ezért állították le az építkezést. Nagy ember volt már ekkor Michelangelo Firenzében, de hogy ennyire? Mindenesetre az biztos, hogy ez, a csak egy oldalon megmaradt (ezt sem értem, hogy miért nem bontották akkor inkább le) súly komoly kárt okozott a kupola szerkezetében, néhol több centis repedések jelentek meg. Feltehetően a további problémák elkerülése miatt dolgoztak rajta olyan sokáig és a munka végeztével most már talán örökre takaratlanul láthatjuk!)
Még gyönyörködtünk kicsit a lanternán, melynek tetejére az aranygömb felrakásában állítólag az akkor 13 éves Leonardo da Vinci is részt vett a Verocchio műhely egyik tanoncaként. Valami történet rémlik, hogy egyszer leesett ez a gömb, pont a Medici ház felé gurult, amit rossz jelnek véltek..., de most a részletekre nem emlékszem.
-
Mielőtt elmerültünk volna a tér látnivalóiban, a Battistero mellett észrevettünk egy oszlopot, akkor nem tudtuk a történetét, de itthon utána néztem: 429 januárjában erre vitték el Szent Zenobius holttestét, ami hozzáért egy itt álló szilfához. A fa a januári hideg ellenére kizöldült és virágba is borult. Ennek az eseménynek az emlékére állították a Collona di San Zenobit, melyen egy bronz szilfaág látható.
-
Visszatértünk a már meglehetősen zsúfolt térre, ahol elsőként azt láttuk, hogy tömegek próbálnak közel kerülni a Battistero Paradicsomi kapujához. Dicsértem is magam, hogy milyen jól megnéztem reggel..., persze azért beálltunk később mi is a sorba, hiszen ezt mindenkinek, így társaimnak is látniuk kellett közelről, ha már Firenzében jártak!
-
-
Na de be kell tartani a sorrendet, hiszen ez a kapu a Battistero legújabb alkotása, ennek leírását kell a végére hagyni. A Battistero épülete maga Firenze egyik legrégebb és legszebb épülete. Volt itt valahol egy kő (ma emléktábla jelzi a helyet), állítólag Dante Alighieri, akit természetesen itt kereszteltek meg 1265-ben (mint minden firenzeit), azon ülve nézegette órákon át az általa csak "Il Bel San Giovanni" néven emlegetett épületet.
-
Kezdjük talán azzal, hogy valamikor az V. században épülhetett itt egy kisebb keresztelő kápolna, amit hivatalosan csak 1089-ben szentelték fel. A zöld (pratói szerpentin) és fehér (márvány) burkolatot is akkoriban kaphatta, a sarokpillérek fekete-fehér csíkos burkolata és a kiemelt oltárrész azonban már későbbi munka. Minden Firenzében született gyermeket itt kereszteltek meg talán egészen a múltszázadig.
Nyolcszögletű kialakítása nem véletlen, vallási jelentősége van: egy hét elvben 8 napból áll, az utolsó, a nyolcadik az Jézus és a megkereszteltek örökkön tartó boldog életet nyújtó napja.
-
Kezdjük talán azzal, hogy valamikor az V. században épülhetett itt egy kisebb keresztelő kápolna, amit hivatalosan csak 1089-ben szentelték fel. A zöld (pratói szerpentin) és fehér (márvány) burkolatot is akkoriban kaphatta, a sarokpillérek fekete-fehér csíkos burkolata és a kiemelt oltárrész azonban már későbbi munka. Minden Firenzében született gyermeket itt kereszteltek meg talán egészen a múltszázadig.
Nyolcszögletű kialakítása nem véletlen, vallási jelentősége van: egy hét elvben 8 napból áll, az utolsó, a nyolcadik az Jézus és a megkereszteltek örökkön tartó boldog életet nyújtó napja.
Az első kapu 1336-ra készült el Andrea Pisano fantasztikus munkájaként, nekünk is először ezt kell megcsodálnunk. Most az épület déli oldalán áll, de eredetileg ez volt a Dómmal szemben, csak Ghiberti kapuja szebbnek találtatott, hát kicserélték őket. A Keresztelő Szent Jánosnak ajánlott épület első díszes kapuján Pisano mester a szent életének főbb eseményeit ábrázolta 20 képmezőben, majd további 8 dombormű a sarkalatos erényeket mutatja meg nekünk. A kis domborművek gyönyörűek, az akkoriban még csak iparosnak tartott művésznek nagy ismertséget és dicsőséget hoztak.
-
Hosszú szünet következett, de korszakindító dátumként 1401-ben a posztósok céhe pályázatot írt ki a Battistero északi kapujára. A pályázatnak két győztese lett, Lorenzo Ghiberti és Filippo Brunelleschi, együtt kellett volna dolgozniuk, de a feltehetően igen sértett Brunelleschi ezt nem vállalta, lemondta a munkát és elutazott barátjával, Donatellóval Rómába. Az egyedül dolgozó Lorenzo Ghiberti 1424-re készült el a feladattal. Pisano művének mintájára 28 táblán az Újszövetség jeleneteit és főbb szereplőit ábrázolta. Természetesen ez a munka is kivívta az osztatlan csodálatot.
-
Sőt, oly annyira csodálták Lorenzo Ghiberti munkáját, hogy az őt igazán halhatatlanná tevő művét, a déli kaput már teljesen saját elképzelése szerint készíthette el, pályáznia sem kellett! Formailag is változtathatott, megengedték, hogy mindössze 10, de nagyobb méretű táblában ábrázolja az Ószövetség eseményeit. Ennek megfelelően egy táblában több jelenetet is láthatunk egyszerre, így a táblák mozgalmasabbak. 1425-ben kezdte és 1452-ben (!) fejezte be a hatalmas alkotást, a 27 évnyi megfeszített munka eredményét nem véletlenül csodálják annyian nap, mint nap! És ki ne hallotta volna még, hogy amikor Michelangelo meglátta, felkiáltott: "Olyan szép, hogy akár a Paradicsom kapuja is lehetne!" Innen hát elévülhetetlen neve: Porta del Paradiso.
-
-
-
Most már ideje volt belépnünk a Battistero épületébe, amit Andrea Pisano kapuján keresztül tehettük ezt meg. Az első pillanatban azt érzékeltem, hogy a külső látványhoz képest milyen hihetetlenül tágas a belső tér. A márvány intarziás padlózat (rálépni tilos) felett antik oszloppárok korinthoszi oszlopfők, pillérek, boltívek..., a ravennai San Vitale templomra emlékeztető díszes karzatok, színes márvány inkusztációs falborítás látható.
-
És ha mindez még nem lenne elég, a kupola teljes terjedelmében (26 méter átmérő) csodálatos mozaikképekkel van díszítve! A XIII. században készültek feltehetően bizánci és velencei mozaik készítő mesterek munkájaként, de aktív résztvevőként a firenzei Cimabue és Giotto neve is felmerült. Angyalok és szentek ábrázolása, Krisztus és Keresztelő Szent János életének elmesélése mellett a legizgalmasabb téma természetesen az Utolsó ítélet víziója, mely történet közepén a világ bírájaként Krisztus hatalmas alakja látható. Angyalok és szentek alatt a jobbkeze felől sorakoznak az igazak, bal kezénél küzdenek a sorssal a kárhozottak. Három, három koporsóból másznak ki és foglalják el helyüket a számukra kiérdemelt oldalon.
-
-
-
-
Miután alaposan kigyönyörködtük magunkat a mozaikokban, jólesik elfáradt nyakunknak körbenézni szemmagasságban is. A bejárattól jobbra látható a keresztelőmedence, XIV. századi pisai alkotás. Nem messze tőle XXIII. János ellenpápa síremléke látható, Donatello és Michelozzo közös munkája. Mindenesetre az elsősorban kapuiról híres Battistero belső terének látványa a vártnál sokkal nagyobb élményben részesített minket, nagy vétek lenne kihagyni a programunkból!
-
Kilépve a térre úgy döntünk, hogy előbb a Campanilét járjuk körbe, csodáljuk meg. Giotto egyetlen építészeti munkájaként tartják számon, de ő maga csak az első szint tetejéig vezethette az építkezést. Ekkorra azonban már szinte teljesen adott volt a folytatás menete, így előbb Andrea Pisano, majd Francesco Talenti a Giotto által kijelölt úton folytatta a munkálatokat. Igaz, Giotto jóval magasabbnak tervezte az épületet, de nem tudni mi okból hamarabb befejezték. Sőt, a teteje Giotto tervei alapján zárt és csúcsos lett volna, de helyette szépséges kilátást nyújtó terasz épült. Azt hiszem mindannyian egyetérthetünk és örömmel fogadhatjuk ezeket a változtatásokat. A gyönyörű és kecses formájú ötszintes épületet színes és változatos márványberakás borítja. Talapzatát érdemes körbenézni, gyönyörűek az azon látható kis reliefek, melyek tudományokról, mesterségekről, művészetekről szólnak, Andrea Pisano és Luca della Robbia munkái. A második szint alsó részén szentek szobrait láthatjuk. Nekem igazán a felsőbb szintek tetszenek leginkább a gyönyörű ablakokkal. Jó lett volna felmenni a tetejére, de erre akkor mégsem szántuk rá magunkat, mert más terveink voltak.
-
-
-
Igen, mi már tudtuk, hogy a Dóm tetejére szeretnénk inkább felmenni, ezt előre meg is beszéltük. Nem csak azért, mert magasabb (bár a fenti képen ez nem úgy tűnik), hanem főként a kupola miatt. Nem mindennap járhat az ember a világ egyik csodájaként emlegetett kupolának a belső szerkezetében! És az a gyönyörű lanterna is nagyon hívogató volt!
Firenze világszerte híres székesegyházát Arnolfo di Cambio tervezte az 1200-as évek legvégén.
Na de kezdjük a Duomo di Santa Maria del Fiore részletesebb megismerését az elején, vagyis a homlokzatánál.
-
-
-
Annál a homlokzatnál, ami a legkésőbb készült az épületen, de mégiscsak ezt látjuk legelőbb. Amikor elkészült az épület, akkor az oldalait beburkolták, de a homlokzat teljes burkolása elmaradt feltehetően financiális okokból. Többször írtak ki pályázatot, de valamilyen ok miatt még a győztes pályamű kihirdetése is többnyire elmaradt. Talán nem akartak senkit megsérteni, mert fajsúlyos versenyzők jelentkeztek, pl. egyszer maga Lorenzo de Medici is benyújtotta pályázatát. A félig kész burkolatot idővel lebontották, de évszázadokig nem történt semmi. Végül egy ismételt pályázat után 1887-ben, már az egységes Olaszországban készült el a ma is látható homlokzat. A vélemények megoszlanak róla, de inkább elmarasztalóak. Na jó, lehetne talán egy kicsit kevésbé díszített, de majdnem tökéletesen illeszkedik a Campanile burkolásához..., ha belegondolunk, már az sem illett igazán a Battisteróhoz. Az biztos, hogy összességében és részleteiben egyaránt gyönyörű a Duomo homlokzata, de hogy tetszik vagy sem, az magánügy. Nekem most már igen. A részletekbe itt nem megyek bele, de ezt a gyönyörű lunettát nem hagyhatom ki, Gaddo Gaddi mozaik munkája 1307-ből, a címe Mária megkoronázása. Ez nyilván a kezdetekben került ide.
-
-
Beléptünk hát végre a Dómba, ami nem kis meglepetést okoz annak, aki először jár itt. Egy olyan monumentális és agyondíszített külsőről aligha feltételezzük azt a puritán belsőt! Hatalmas és majdnem üres. Valóban meglepő, de ugyanakkor megnyugtató is ez a hatalmas üresség. A színei is meglehetősen visszafogottak, de templomban kicsit szokatlanok, igazi firenzei színek, sárgás, szürkés, barnás. A boltívek és egyéb építészeti határvonalak elütő színe, néhány gyönyörűen festett ablak és a fantasztikus márványpadló igazándiból mindaz, ami így első ránézésre díszíti a belső teret.
-
-
-
Persze vannak itt művészettörténetileg nagyon fontos alkotások, de azok szerényen a falak mentén sorakoznak. Felsorolni őket most talán felesleges lenne, de Michelino festményéről, melynek címe: "Dante bemutatja az Isteni színjátékot", érdemes szólni néhány szót.
-
Nem tudni, hogy ez a kép pontosan mikor került erre a falra, de 1475-ben készült. Az biztos, hogy Firenze örökké bánni fogja, amiért egykor száműzte Dantét. Persze sokan gondolják úgy, és nyilván van benne igazság, hogy ha nem száműzetik, akkor biztos nem írja meg az Isteni színjátékot, és talán egy marad Firenze tehetséges, de ismeretlen fiai között. A nagy mű megírásában leginkább Firenze hálátlansága miatti haragja vezérelte. Amit a képen látunk, az sosem történt meg, Dante sosem állhatott könyvével Firenze kapuinál, de a festő nyilván éppen ezt akarta bemutatni azzal, hogy csak a város kapujába helyezte a száműzött költőt. Firenze és a Pokol kapuja egy és ugyanaz Dante szerint és a kép szerint is. De talán van még remény, a háttérben látható toronyszerű tisztítótűzből néhányan tisztán szabadulhatnak Firenze polgárai közül is. Persze sokféleképpen lehet magyarázni ennek a képnek és Dante vízióinak értelmét. Az utóbbit sokan meg is tették, köztük a leghíresebb Boccaccio volt, aki többek között ezen a helyen is tartott felolvasásokat a műből már az 1300-as évek második felében. Ezek az előadások feltehetően tisztességesebb, hithűbb életre akarták buzdítani a firenzei polgárokat, hogy nehogy úgy járjanak, mint a pokolra került őseik.
Firenze fennállása alatt szinte folyamatosan háborúzott, a háborúkhoz meg jó hadvezérekre volt szüksége. Ezek a hadvezérek, vagyis condottierék általában zsoldosvezérek voltak, vagyis fizetség ellenében harcoltak a seregek élén. Közülük sokan idővel az ellenség táborát erősítették, de voltak olyanok is, akiknek emlékét jó szívvel őrzi meg egy-egy város. Firenze két condottierének állított emléket különös módon, dómjának falára festve. Az egyik ilyen "freskó-síremléket" Paolo Ucello festette 1436-ban az angol John Hawkwood (olaszul Giovanni Acuto) emlékére.
-
-
-
Valahol olvastam egy olyan történetet, hogy ez a hadvezér Firenzére hagyta vagyonát azzal a feltétellel, hogy szobrot állítsanak az emlékére..., és ezt a ravasz firenzeiek ilyen "lapos" formában teljesítették! :-) De a lényeg valóban az, hogy a Duomó falán van az a szobrot ábrázoló freskó. Paolo Ucellót mint a perspektíva szerelmesét tartják számon, ez ezen a művén is érződik.
-
A másik "freskó-síremlék" Andrea del Castagno alkotása 1456-ból, Niccolo da Tolentino olasz hadvezér "sírját" ábrázolja.
-
-
A kupolatér alatt lévő részt kordon választja el a kíváncsiskodóktól, de ez a tér is sokkal szerényebb a megszokott szentélyeknél. Baccio Bandinelli nyolcszögletű márványkorlátját a kórus számára nyolcvannyolc dombormű díszíti, a főoltáron pedig Benedetto da Maiano feszületét látjuk.
-
A szentélyt körülvevő különleges sekrestye füzér sem látogatható sajnos, de a sekrestyékről jut eszembe egy történet..., nem tudom biztosan, hogy itt van-e a helye elmesélni egy rendkívüli és nem ehhez a szent helyhez méltó eseményt, vagyis azt, amikor pápai "elnézéssel" kegyetlen merényletet követtek el itt a Medici testvérpár ellen. A Pazzi féle összeesküvés részleteit majd máshol írom le, de a lényeg, hogy Piero di Cosimo de Medici halála után két fia közösen vezette a várost, ami sokaknak nem tetszett, főként vallási körökben. Giulianót, a fiatalabb fiút brutális módon meggyilkolták a mise alatt, de a Lorenzo meggyilkolására felbéreltek elügyetlenkedték a támadást, így kisebb sérüléssel sikerült Lorenzónak bemenekülnie az Új sekrestyébe, magára tudta zárni Luca della Robbia súlyos bronzkapuját, így megmenekült a gyilkosoktól. A városban nagyobb létszámot képviseltek a Medici párt hívei, így a merényletet rettentő bosszúhadjárat követte. Ez az esemény csupán a gyilkosság helyszínének megválasztása miatt volt különleges Firenzében, mert sajnos ebben a városban a belső harcok nagyon gyakoriak voltak, gyakoribbak, mint más városokban. Ennek azonban érdekes oka volt, mégpedig az, hogy polgárháborúk után minimális volt a kivégzettek száma, inkább száműzték a vesztes családokat, akik általában nem nyugodtak bele a vereségbe és összeszedve erejüket visszatértek. Na de kicsit elkalandoztam, ezekről a dolgokról Firenze történelménél írok részletesebben.
Viszont felnézhetünk a kupolára, amin egy sokat vitatott freskót látunk.
Talán nem a leghíresebb és legszebb feldolgozása az Utolsó ítéletnek, de azért mindenképpen érdekes. Giorgio Vasari , aki két évvel a munka elkezdése után meghalt, 67 évesen, és Federico Zuccari manierista művészek alkotása a XVI. század közepéből. Azt mondják nem méltó az épülethez..., lehet, hogy művészettörténeti értéke nem olyan, mint mondjuk egy Giotto műnek, de be kell látnunk, hogy ez már egy új korszak volt a művészet történetében, a manierizmus kora, ha tetszik nekünk, ha nem. Ja, és azt hiszem valami világcsúcsa is van, a legnagyobb festett kupolabelső, vagy valami hasonló. Viszont ne innen lentről nézzük, innen nem sokat látunk és a nyakunk is kitörik..., van itt egy párját ritkító lehetőség a közeli megtekintésére, vagyis irány a kupola! Ez persze nem annyira egyszerű, mert a feljárat kintről van, így újra végigsétálunk a Dómban, most már talán jobban ismerve, szeretve a látványt, már bensőségesebb a hangulata. Kifelé menve a főhajó jobboldali első pillérénél lemehetünk a régi templom, az I. és IV. század tájékán épült Santa Reparata XX. században feltárt maradványaihoz. Sajnos nekünk ez akkor nem jutott az eszünkbe, de feltétlen meg kell majd egyszer nézni az ősi mozaikpadlókat, síremlékeket, falfestmény töredékeket. Ott van Filippo Brunelleschi sírja.-
Most viszont sürgős volt a dolgunk, mert mindannyian nagyon szeretünk a magasból lenézni, és ezt a lehetőséget több okból sem szabad kihagyni. Megkerestük hát a bejáratot a dóm északi oldalfalánál a kupola tetejére feljutáshoz, nagy levegőt vettünk, és elindultunk felfelé a 463 lépcsőfok legyőzésére.
Kb. 360 lépcsőig elég unalmas a menetelés, de azután annál izgalmasabb..., és nhezebb lesz. Akár akarunk, akár nem, a továbbhaladáshoz majdnem körbe kell járnunk a kupola alsó részén körbefutó galérián, ahonnan egészen közelről tanulmányozhatjuk a kupolafreskót. Akár tetszik nekünk ez a sokat vitatott, részben Giorgo Vasari által festett freskó, akár nem, azért ez kupolabelső sem egy megszokott látvány, és nem megszokott a lehetősége sem egy hatalmas mű megtekintésének!
-
-
És ha a freskó nézegetésével végeztünk, akkor érdemes kis időt szakítani arra, hogy ebből a látószögből is szemügyre vegyük a Dóm belső terét, különös tekintettel az innen nagyszerűen látható gyönyörű padlóra.
-
Most viszont sürgős volt a dolgunk, mert mindannyian nagyon szeretünk a magasból lenézni, és ezt a lehetőséget több okból sem szabad kihagyni. Megkerestük hát a bejáratot a dóm északi oldalfalánál a kupola tetejére feljutáshoz, nagy levegőt vettünk, és elindultunk felfelé a 463 lépcsőfok legyőzésére.
Kb. 360 lépcsőig elég unalmas a menetelés, de azután annál izgalmasabb..., és nhezebb lesz. Akár akarunk, akár nem, a továbbhaladáshoz majdnem körbe kell járnunk a kupola alsó részén körbefutó galérián, ahonnan egészen közelről tanulmányozhatjuk a kupolafreskót. Akár tetszik nekünk ez a sokat vitatott, részben Giorgo Vasari által festett freskó, akár nem, azért ez kupolabelső sem egy megszokott látvány, és nem megszokott a lehetősége sem egy hatalmas mű megtekintésének!
-
-
-
És ezután indulhatunk a nagy kalandra, vagyis a Brunelleschi által kitalált kettős kupolahéjban történő menetelésre! Nem tudom pontosan, hogy ez hány lépcsőfok, kb. 100, de nem könnyű a kupola alatt benne a járás. Azért nem panaszkodhatunk, az, hogy itt lehetünk, hogy ezt így megélhetjük, hatalmas kiváltság! De óvatosan kell ezzel bánnunk, tudnunk kell szervezetünk teherbíró képességeit! Nyáron kifejezetten veszélyesnek gondolom idősebbek számára, nagyon meleg és levegőtlenség lehet a kupola kettős héjában. Ám az igaz, hogy sokszorosan kárpótolva érezhetjük magunkat akkor, amikor ott fenn a lanternában körbesétálhatunk és onnan körülnézhetünk! Bizony nem volt olyan egyszerű nyugodtnak maradni, elsőre körül kellett gyorsan mennünk, aztán kezdődhetett az aprólékos nézelődés. Alattunk volt az egész gyönyörű város..., szinte hihetetlen!
-
A felső képen (a képek nagyíthatók!) látszik magasan a Belvedere és a Boboli kert egyik épülete, na meg balra a Palazzo Vecchio tornya. Egy kevés látvány jut az Uffizi épületéből is, mely mögött innen nem látszik az Arno. A lenti képen hátul halványan látszik a Santa Maria Novella épületének oldala, közelebb a San Lorenzo templom kolostorának udvara a nagyhercegi kápolna kupolájával.
-
Sajnos az időjárás nem volt igazán jó a fényképezéshez, így a távlatok ködbe vésznek, de a Campanile teteje így is nagyon szép. Innen is jó választásnak tűnik, hogy most nem a Campanilébe mentünk fel, mert alacsonyabb is, és maga a Dóm kupolája a város jelentős részt takarja a kilátásból. De érdekességképpen egyszer azt is ki kell próbálni. Mi ki is próbáltuk, szép nagyon a harangtorony, kellemes is a menetelés a nyitott térben, de mint kilátó, nem az igazi..., az igazi a kupola lanternája!
-
-
Vajon milyen lehet egy ilyen terasz tulajdonosának lenni? Naponta ezrek néznek le rájuk, de azt hiszem nem bánják! Biztos vagyok benne, hogy én sem bánnám, ha az én teraszom lenne, nyugodtan belenézhetnének a tányéromba! :-)
-
-
-
Nehéz volt innen elindulni lefelé, az ember órákat tudna bámészkodni, be lehetett azonosítani minden fontos épületet, be lehetett kukucskálni szebbnél-szebb teraszokra..., de sajnos menni kellett, sok Firenzében a látnivaló! Lefelé talán még fárasztóbb haladni a kupolában, de újra megnézhettük a kupolafreskót, majd gyorsabb haladással hamar leértünk.
-
-
A tér legfőbb épületeit már megnéztük, de a Dóm háta mögött egy nem különösebben izgalmas épület áll igen különleges tartalommal, a Museo dell"Opera del Duomo. Hihetetlenül értékes műalkotásokat láthattunk itt, és mindegyik valamilyen módon kapcsolható a Dóm történetéhez. Az időjárás viszontagságaitól megőrzendő, vagy esetleges eredeti helyén feleslegessé váló gyönyörűségek találtak itt nagyon kényelmes, rendezett otthont. Csak a legizgalmasabbakat említem, elsőként a Dóm énekes karzatait. Nem könnyű eldönteni, hogy melyik a szebb, de azon csodálkoztunk, hogy miért kerültek ide az amúgy nem túl zsúfolt Dómból. Állítólag egy nagyhercegi esküvő alkalmával vitték őket raktárba, mert magasabb ajtót kellett építeni. Mindegy, a lényeg, hogy gyönyörűek, Donatello és Luca della Robbia egyaránt fantasztikus művet alkotott.
-
Michelangelo Rómában faragta negyedik Piétáját, sokan úgy gondolják, hogy saját sírjára szánta. Tény az, hogy a szoborcsoport kiemelkedő alakjának, Nikodémusnak arcvonásai a művészt formázzák. A már idős Michelangelo elégedetlen volt a művel és kalapácsával szét akarta verni. Viszontagságos körülmények voltak halála idején, a tetemét is a szó szoros értelmében elrabolták Rómából a firenzeiek, ahol aztán hatalmas tisztelettel temették el..., bár síremléke a Santa Croce templomban méltatlannak tűnik a nagy művészhez! Hogy mikor és hogyan került a San Lorenzo templom pincéjébe a részben törött és befejezetlen Pieta alkotás, azt nem tudni pontosan. Miután rendbe hozták és kiegészítették a szoborcsoportot, előbb a Duomo egyik sekrestyéjében állították ki, majd áthelyezték ide a múzeumba, ahol jobb körülmények között, jobb megvilágításban, körbejárva csodálhatjuk.
-
A Battistero homlokzatának szobrai és a Paradicsomi kapu gyönyörű kapujának részleteinek ilyetén megszemlélése is igen nagy élmény lehet ebben a különleges környezetben.
-
-
Alaposan feltöltődve szobrászattal indultunk a Via Calzaiuoli felé, amikor, immár kereső szemem meglátta azt a kis márványtáblát, amit Dante kövének emlékére helyeztek a Piazza del Duomo 29. ház falára:
-
-
-
Talán nem mindenki ismeri a történetet, amikor a Keresztelő kápolnát építették a közelben lakó Dante Alighieri nap, mint nap kiment utcája sarkára és figyelte az építkezést. Volt ott az út mentén egy kő, azon üldögélt és nézelődött. Bár Dantét száműzték Firenzéből, idővel fontos lett személye a városnak, de ő sosem tért vissza Firenzébe. Ám a kő még évszázadokig ott volt..., de aztán eltűnt. Az történt ugyanis, hogy megemelték a járdaszintet, így a kő is beépült a járdába. De azért az emlék emlék, a falon van egy írás, mi szerint "ott volt" Dante köve. A semminél azért egy kicsit több ez az információ..., legalább elképzelhetjük Dantét ez előtt a fal előtt.
-
Mielőtt befordultunk volna a Via Calzaiuolira még alaposan szemügyre kell vennünk a sarkon álló Loggia del Bigallót, mely nem csak kecses szépségéről híres. A késő gótikus viszonylag kisméretű épületet a XIV. században emelték. Mindig szociális célokat szolgált, halottak temetésével és árvák befogadásával foglalkoztak a kicsiny épületben évszázadokon át, és állítólag ma is elhagyott gyermekek sorsával foglalkoznak falai közt. A kis íves, nyitott csarnokos épületet 1352-ben emelték. Akkoriban kedvelt építészeti elem volt a fedett loggia, a házakban élők esőben, hőségben kellemes módon részesei lehettek az utcán történő eseményeknek. Ennél az épületnél azonban egészen más célt szolgált a kis loggia, ide állították ki az árva gyerekeket, mégpedig azért, hogy a Duomóba menő emberek lássák, megszánják és magukhoz fogadják őket.
-
Az épület gondosan megmunkált homlokzatát mostanra nehezen kivehető eredeti freskók és szép szobrocskák díszítik. Nevesített a bejárati ajtó fölötti Madonna dombormű, melyet Arnolfo Arnoldi készített 1361-ben.
Ma az épületben pici múzeum is van, becses trecento alkotásokkal és nagyon rövid nyitva tartással, erre bizony rá kell készülni, hogy bejussunk!. Legfőbb érdekessége Bernardo Daddinak a Köpönyeges Madonna című falfestménye. A Madonna köpönyege alatt Firenze XIV. századi látképe tárul elénk, amikor már készül ugyan a nagy Dóm, de messze még a vége. Különösek és aránytalanok az égbenyúló házak a már késznek látszó Battisteróhoz képest, de a középkori itáliai városok jellemzői az égbenyúló lakótornyok voltak. Ennek tanúi most már leginkább csak San Gimignanóban lehetünk, de azért itt-ott van más városokban is egy-egy középkorban épült lakótorony, Sienában, Volterrában és ha nem is igazán látványosan magasat, de Firenzében is találunk .
-
-
--
Az eredeti képet balra láthatjuk, jobbra pedig kinagyítva a Madonna köpönyege alatti középkori Firenzét. Már csak ezért a képért is érdemes
-
-
Útvonal: Piazza del Duomo
