Az, hogy ez a fiesolei bejegyzés itt is megjelenik, az valami szerkesztési hiba következménye, de ha innen kitörlöm, kitörlődik a részletes tervnél is, így aztán inkább legyen kétszer, mint egyszer sem, megérdemli Fiesole! :-)
Minden alkalommal, amikor körbe néztem a Michelangelo térről, vágyakozva néztem a szemközti hegyen lévő Fiesole halvány körvonalait.
-
-
Fiesole ősi etruszk település volt az Arnótól északra lévő kb. 300 m. magas hegyen. Ma is láthatóak emlékek a városkában az etruszk korszakból és az azt követő középkori városból, amit sokan Firenze ősi városának tartanak. Ez azonban nem így van, az azonban sajnálatos tény, hogy 1125-ben Firenze elfoglalta és kirabolta a várost, mely ma is fennhatósága alatt áll, de önálló önkormányzattal rendelkezik.
Jelenleg Fiesoléban kb. tízezer ember él, de közöttük nagyon sok a városka gyönyörű fekvése, kellemes éghajlata és Firenze közelsége miatt ide települő külföldi, főleg angol állampolgár.
Az állomástól induló 7-es busszal, vagy autóval, de látogasson el ide, aki megteheti, hogy ami hiányzik Firenzéből, azt itt megtalálhassuk. Toszkána megismerése nem képzelhető el ilyen jellegzetes, hegyre épült, középkori hangulatot árasztó városka nélkül.
Most végre nekem is alkalmam nyílt ezt a vágyamat teljesíteni, nagyon izgatott voltam már korán reggel. Sosem szerettem az egyszerű megoldásokat, most is azt terveztem, hogy gyalog megyünk fel (lefelé gyalogolni elvben könnyebb, de sokkal komolyabb izomláz követheti). Valamennyit azonban leadtam a lendületből, a Via Boccaccióig mégis busszal mentünk, mert úgy gondoltam, talán felesleges energia pazarlás a hosszú gyaloglás Firenze meglehetősen unalmas külvárosában.
-
A 7-es buszra a Piazza San Marco melletti Via Lamarmorén szálltunk fel, és relatív rövid utazás után a Via Boccaccio elején lévő megállónál ez a kép fogadott minket.
-
-
Körülnéztünk mielőtt elindultunk, láttuk, hogy a Via Boccaccio hosszan a kis Mugello folyó mentén halad, de akkor éppen nem sok víz volt benne.
-
-
Az alanti épületet látva a helyszínen nem voltam biztos a dolgomban, de itthon sikerült megbizonyosodnom arról, hogy az volt a Villa Palmieri, ami arról nevezetes, hogy Boccaccio ebbe a villába helyezte anno a Dekameron című munkájának eseményeit. Persze szerettem volna közelről is megnézni a kertet, de nem lehetett, láttunk ugyan egy nagy bejárót, lánccal. Mi gyalog voltunk, elvben talán akár be is mehettünk volna a kiskapun. De mert nem volt kiírva semmi, bizonyára nem látogatható.
-
Nagyon szép környéken szebbnél szebb birtokok között haladtunk, ekkor még éppen csak hogy emelkedős úton. Viszonylag kevés villa kertjébe tudtunk bekukucskálni, de így is nagyon kellemes volt a séta.
-
Ez az alanti valami hivatalos uniós épület lehetett, de nyitva volt a kapu, be mertünk menni a kertjébe.
-
Innen aztán már hamarosan felértünk San Domenico di Fiesoléba, ami még a hegyoldal lankásabb részén terül el. A városkának aligha nevezhető helységnek két komoly nevezetessége van, az egyik közvetlen a főút mentén lévő San Domenico templom. Bár az 1400-as évek elején épült, külsején ez ma már nem látszik.
-
A templom legfőbb nevezetessége egy gyönyörű Fra Angelico oltárkép.
-
-
Fra Angelico nem csak festett ennek a templomnak, hanem a templom kolostorában élt közel 20 évig, és itt tette le szerzetesi esküjét.
-
-
Bevallom, Fra Angelico volt az, akitől az ötletet kaptam, hogy gyalogoljunk, hiszen ő nap, mint nap megtette gyalogszerrel az utat Firenzéig és vissza. Gondoltam, ha ő megtudta tenni, biztos nekünk sem lesz nagy gond. Igaz ugyan, hogy valameddig busszal mentünk, de mi felmentünk Fiesoléig, és az út igazán meredek és mondhatni járhatatlan csak azon a szakaszon volt, de megküzdöttünk vele. Ám mielőtt elindultunk volna a szemmel láthatóan elég járatlan kaptatón, elkezdtem keresni a Badia Fiesolánát. Gondoltam, hogy ki van írva valahová, de sehol nem találtunk feliratot, így aztán jól elcsalinkáztunk. De nem adtam fel, mert egyik fontos célja volt gyalogtúránknak azt a templomot is látni. Bevallom, már majdnem feladtuk, amikor benézve egy igen meredek utcácskába megpillantottam a lombok között egy pici templom torony részt! Így már nem tűnt felesleges fáradozásnak lemenni azon az úton. A fő poén ebben az volt, hogy ez az út majdnem pontosan a San Domenico templommal átellenben indult, mi meg össze-vissza mászkáltunk feleslegesen. Szóval végül is sikerült megtalálnunk a persze bezárt templomot, de így is nagy élmény volt látni.
-
A Badia templom előtti teraszról látható kilátás Firenzére és az alanti tájra nagyon lenyűgöző volt, ehhez hasonlót csak még egyszer láttunk, egy Medici villától.
-
-
-
Innen aztán komoly emelkedő várt ránk, szebbnél szebb épületek mellett haladva:
-
-
-
-
-
-
-
Innen aztán komoly emelkedő várt ránk, szebbnél szebb épületek mellett haladva:
-
Szinte meglepetéssel ért minket egy újabb tökéletes rálátás Firenzére és a lankás hegyoldalra, ahol szépen kivehető volt a Via Boccaccio ciprusokkal szegélyezett vonala.
- De lám csak, hiszen a hátunk mögött lévő Medici villából tökéletesen látható Firenze szinte minden pontja! Így aztán nyaralás közben is folyamatosan szemmel tartható a város (ami persze a Medicik korában sokkal kisebb volt)! :-) Lehet ezért kellett feltalálnia Gallileinek a messzelátót? :-)
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Még egy kemény kaptató következett, és egyszer csak ott termettünk Fiesole főterén, melyet híres szobrászukról, Mino da Fiesoléról neveztek el.
-
Felsétáltunk a tér legmagasabb pontjára, ahol a X. századi Santa Maria Primerana templom áll XVI. századi homlokzatával, mögötte pedig a Palazzo Pretorio polgármesteri címerekkel ékesített erkélye látható.
-
-
Gondoltuk, kicsit körülnézünk a házak között..., végül körbe jártuk a fél hegyet! :-) De nem bántuk meg, nagyon szépek voltak az utcácskák, a kertek, a virágok.
-
-
Elfáradtunk, visszatérve a főtérre jólesett pár falat, néhány korty. Kellett egy kis pihenés, mielőtt elindultunk a San Francesco templomhoz vezető kaptatón.
-
-
Az egykori fellegvár helyén épült a középkorban ez a nagyon kedves templom, van egy nagy fészere is, ahol zarándokok pihenhetnek utazásaik során. A templomnál ételt is osztanak hajléktalanoknak, vándoroknak.
-
-
Az egyszerűen díszített kis templomban szép és értékes festményeket láthatunk.
-
-
A templomnak két nagyon kedves kerengője is van.
-
-
A templom és környezete szinte ég és föld között lebeg.
-
-
Fiesole most alattunk feküdt, szép látvány volt!
-
-
-
Híres amfiteátrumát sem jártuk be, az etruszk múzeumot sem néztük meg (amit nagyon sajnálok), de, azt hiszem jogosan, elfáradtunk! Visszatérve a főtérre arra még lett volna energiánk, hogy a Duomót megnézzük, de nem számoltunk a sziesztával! Másfél órát kellett volna még várnunk a nyitásig..., miután körbejártuk még egyszer a teret éppen jött egy busz, felugrottunk rá. Szerettünk itt lenni, de vágytunk vissza Firenzébe, búcsúzásra.
-
További képeimmel megpróbálom az óramutató járásával ellenkező irányban végigmutatni a meglehetősen meredek teret, minek legfelső pontján a II. Viktor Emanuel király és Giuseppe Garibaldi szabadságharcos vezér találkozását megörökítő bronz szoborcsoport áll.
-
Ez az utolsó kép a buszmegálló, nem maradhattunk tovább, de nagyszerű kirándulás volt, és Fiesole valóban gyönyörű városka, érdemes felmenni..., ha van elég időnk, ha nem Firenzétől kell elrabolnunk! Nekünk volt időnk, semmit nem bántunk meg, remek kirándulás volt!
-
ESTI BÚCSÚ FIRENZÉTŐL
-
-
-
-
-
-
-
-
-
ESTI BÚCSÚ FIRENZÉTŐL
Szeretek fényképezni, de csak az emlékek kedvéért. Egy nagy és nehéz fényképezőgép nem jöhetne nálam számításba, a kényelem egy ilyen utazásnál számomra is fontos szempont. Ezen az utolsó estén azonban összeszedtem magam, mégsem mehetek haza az esti város képei nélkül, így egy állvány erejéig áldoztam a célnak. Sajnos nem voltam eléggé előrelátó, az ilyesmit még Firenzében is hétvégére célszerű időzíteni, mert akkor van igazán látványos díszkivilágítás. Bár nyáron talán hétköznap is.
Na de beszéljenek a képek, az első állomásom a Piazza del Duomo, nem tudom ez a teljes kivilágítás volt-e, de szép volt.
-
-
-
Természetesen a Via Calzauolin mentem tovább, útközben látható a legfényesebb utca, a Corso, amely a Piazza della Republicára vezetett, ami ugyancsak elég fényes, de meglehetősen üres volt. A május eleji utazásnak csak ez az egyetlen hátránya van, hogy ilyenkor nincs még esti élet sem, nemhogy éjszakai..., pedig hát már ilyenkor is jó meleg volt napközben. Nyáron szinte elviselhetetlen lehet a meleg és a tömeg is..., szóval aki teheti, április közepe felé érdemes már útnak indulni..., díszkivilágítás ide, vagy oda.
-
Az Orsanmichele ilyenkor még talán szebb is, nappal kicsit kopottasnak tűnik a befestett ablakaival
-
A Piazza della Signoria a fáklyaként égbe nyúló Palazzo Vecchióval és az ismert szobrokkal. Dávid is éberen őrizte a város álmát.
-
-
-
Dávidtól is el kellett búcsúzni, ez nem volt kérdéses, és persze az összes csodálatos szobortól.
De sajnos elég kevés volt a fény, így nem sokat időztem itt..., maroknyi ember hallgatott egy utcazenészt, kellemes volt, de én inkább siettem az Arnóhoz.
-
-
A kedvenc templomom, a San Miniato márványhomlokzata úgy ragyogott ott fenn a hegyen, akár a hold.
-
A Ponte Vecchio viszont csak meglehetősen kevés fényt kapott, de hát a semminél ez is több volt.
-
-
-
Indulnom kellett már vissza a szállásra, szerencsémre nem a megszokott úton, hanem a Via Por Santa Marián mentem, amin korábban ilyen hosszan nem jártam. Nagyon különleges és értékes pillanat volt, amikor megláttam a kivilágított Loggia del Mercato Nuovo alatt a magányos bronz vadkant, a Porcellinót. Eddig nem kerültünk közelebbi kapcsolatba, nem szeretek tülekedni azért, hogy valamit megérintsek, de ezt az egyedülálló lehetőséget nem lehetett kihagyni! Így hát én is megsimogattam az igen fényesre simogatott orrát, nem kértem semmit, de megígértem neki, hogy találkozunk még!-
-
Éppen csak kiérkeztem a csarnokból, amikor megláttam ezt a kis fagylatozót..., nekem érdekes volt ez a búcsú a várostól előbb a visszatérést ígérő Porcellinóval, aztán a szinte mindenki által visszatérésre csábító olasz fagyi látványával!:-)
-
-
Viszontlátásra Porcellino, viszontlátásra Firenze!
Útvonal: Piazza del Duomo, Via Calzauoli, Piazza della Signoria, Piazzale degli Uffizi, Lungarno, Via Por Santa Maria, Mercato Nuovo
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hiába a simogatás, eddig még nem tértem vissza..., de nem adom fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése