Amikor már bejártam jó néhány utcát és néhány múzeumot is, akkor pihenésképpen késő délután kimentem az Arno partjára. A nap már készülődött nyugat felé lebukni, de utolsó erejével olyan csodálatos látvánnyal ajándékozott meg engem, amit igazából elképzelni se nagyon tudtam. Ez volt az első firenzei utazásom, és teljesen lenyűgöző volt minden perc azon az estén. Nem tudom, hogy hány óra lehetett, de a cselekmény, aminek akkor tanúja lehettem, biztos benne van életem 10 legszebb emléke között. Szerencsémre fényképezőgépem is volt, így azután a gyönyörködés közepette megőrizhettem a látványt. A folyó fekvése miatt ez mondhatni mindennapi látvány lehet Firenzében, így az ott élőknek nem lehet nagy újság, de nekem kész csoda volt! És ezért a csodáért semmit nem kellett fizetni, ezt úgymond csak adták nekem (na meg mindenki másnak) a "halhatatlan Istenek"! :-)
-
--
-
-
--
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése