A reneszánsz kori Firenzére hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mintha az akkori élet valami csodálatosan magasztos lett volna, ahol mindenki boldog és elégedett volt. Pedig hát ez bizony távolról sem volt így, nagyon is kemény, nagyon is kegyetlen és a szó átvitt és szoros értelmében is elég piszkos világ volt az. Ám mégis mindaz, amiért ma Firenzébe tódul az a sok millió turista, akkortájt jött létre, a XIII: XIV., XV. századokban, más néven: trecento (1300-1400), quattrocento (1400-1500), cinquecento 1500-1600). De nagy tévedés lenne azt hinni, hogy mindez csupán a szépségért történt! Akik megtehették anyagilag, azok bizony művészeti alkotások megrendelésével akarták "megvásárolni" maguknak a haláluk utáni megbecsülést. Mivel sok volt a bűn, így a reneszánsz kori művészek folyamatosan el voltak látva munkával szerte Itáliában..., hiszen nagyon sok volt az ilyen módon vezeklő ember, aki nem sajnálta az anyagi áldozatot a majdani üdvössége céljából! Bizony már maga a gazdagság is egyfajta bűn volt, hiszen többnyire mások kizsákmányolásából eredt..., na de ha például templomok díszítésére is áldozott ebből a gazdagságból az ember, akkor remélhette, hogy a túlvilágon ezt majd beszámítják neki..., bizonnyal kevesebbet kell majd időznie a pokolban vagy a tisztító tűzben. A teljes megváltást bizony kevesen remélhették.
A középkorról most nem is beszélek, de a reneszánsz kori emberek élete nem volt egyszerű még egy olyan gazdag városban sem, mint amilyen Firenze volt. Nagyon, de nagyon próbáltak demokratikusak lenni. A városok vezető embere a gonfaloniere volt, akit a demokrácia jegyében két-két hónapos ciklusokra választottak. Bárki életében akár többször is választható volt a címre, ha ezt akarták a választók. A választási művelet úgy zajlott le, hogy a két választható személy, vagy akár esemény egyikére fehér, másikára fekete kockával kellett elvben titkosan szavazni. Olykor, ha úgy kívánta pl. a Medicik érdeke, felmutatták, hogy ők milyen kockát tesznek a dobozba, hogy követőik számára egyértelmű legyen a választás..., de ez elvben nem volt szabályos.
Kemények, de azért igazságosak voltak az akkori társadalmi elvárások, és az a család, amelynek férfi tagjai között soha nem volt gonfaloniere, az bizony igazából szinte nem is számított firenzeinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése