A reneszánsz kor néhány számunkra, turisták számára készült irodalma

Feltehetően több száz, sőt, akár több ezer irodalmi mű is keletkezhetett a reneszánsz korról, de ezeket megtalálni és felsorolni igen nehéz lenne..., hát még áttanulmányozni. De nincs is erre szükség, egy firenzei utazásra készülő átlagos ismeretekre vágyó személy első Firenzéről szóló könyve lehet Wellner István "Firenze" című műve.  Ez egy kiváló útikönyv, nem túl sok, de alapvető ismereteket alapvetően egyszerű stílusban ad át nekünk, olvasóknak. Mondhatni minden részletre kitér, nagyszerű útitárs a könyv! Antikváriumban biztosan meg lehet találni a könyveit, nem csak Firenze nagy ismerője, hanem egész Olaszországé és még azon is túl. Van egy olyan könyve is, aminek címe "Velencétől Rómáig" nyilván kevesebb jut benne Firenzére, de ha ezt tudjuk csak megszerezni, ez is sok hasznos információval rendelkezik.

-

Nagyon nagy kedvenc könyvem Erdődy János írása, melynek címe  "A vörös liliom városa". Hihetetlenül sokat megtudhatunk a reneszánsz kor Firenzéjéről, bár regényes stílus jellemzi, de valóságos tényeken alapuló izgalmas történetekről olvashatunk a könyvben. Nagyon érdekes olvasmány, alig lehet letenni. Az én kiadásom 1973-as, de bizonnyal van ennél újabb is. Az alapötlet Boccaccio Dekameronját idézi, egy úri társaság egy hegyi villában reked a firenzei kolerajárvány idején, s míg odalenn tombol a halál, ők nem pajzán, hanem Firenzével kapcsolatos történelminek számító események elmesélésével szórakoztatják egymást..., és így minket, olvasókat.

-

Jacob Burckhardt itáliai reneszánsz művészetéről szóló könyve izgalmas olvasmány régies stílusa ellenére is..., sőt, tán pont azért. Ide vágó könyvének címe "A reneszánsz Itáliában", ezt is be kell szereznie annak, akit igazán érdekel a téma. .

-

Én most ennek a blognak az írásakor Lauro Martinez neves olasz történész "Firenze és a Mediciek" című művét használom leginkább, kicsit intimebb, talán jobban belemerül a részletekbe, a magánéletekbe. Ez alapvetően inkább regénynek tűnik, de valós alapokra épített izgalmas regénynek. Meglehetősen kritikus a Medici családdal és az egész összefonódó reneszánsz korszakkal. De mert ez a korszak méltán Itália legizgalmasabb korszaka, a mű érdekes, izgalmas, olvasmányos.

-

Élt egy fantasztikus magyar utazó, Feuer István, aki nagyon-nagy szenvedéllyel volt Firenze iránt, olyannyira, hogy meglehetősen terjedelmes könyvet is írt a város történelméről és művészetéről         "A csodálatos Firenze" címmel. Én  még magánkiadásban vásároltam meg a művet, fantasztikus tartalommal rendelkezik, vétek lenne, hogy csak néhányan részesülhetnénk abban a kiváltságban, hogy olvashatjuk és megismerhetjük különleges ismeretekkel is bővelkedő munkáját! Ezen a linken egy riportot láthatunk, hallhatunk az írótól arról a szerelemről, amit Firenze iránt érzett, és ami arra késztette, hogy átadja tudását az érdeklődőknek! A riportból nem derült ki számomra, hogy más kiadásban elérhető lenne könyvének tartalma..., de hátha. 

És igen! Ha valakit komolyan érdekel Firenze, annak a könyvnek ott kell lennie a könyvespolcán, vagy inkább az éjjeli szekrényén:  A csodálatos Firenze !

-

Mondhatni Firenze rajongóinak nem lehet kihagyni Giorgio Vasari: "A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete" című fantasztikus munkáját, amiben majdnem minden számot tevő itáliai festő életét és munkásságát megismerhetjük. Igaz, az akkori körülmények valószínűleg nem voltak alkalmasak bizonyos esetekben a teljes és egyetlen igazság kiderítéséhez, de talán ez nem is olyan nagy tragédia.Több száz itáliai képzőművész életébe leshetünk be Giorgio Vasari áldozatos munkája által!

És persze még nagyon sok író foglalkozott a reneszánsz kor történetével, történelmével, érdemes kutakodni a témáról.

Megbecsült embernek lenni a reneszánsz Firenzében

 A reneszánsz kori Firenzére hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mintha az akkori élet valami csodálatosan magasztos lett volna, ahol mindenki boldog és elégedett volt. Pedig hát ez bizony távolról sem volt így, nagyon is kemény, nagyon is kegyetlen és a szó átvitt és szoros értelmében is elég piszkos világ volt az. Ám mégis mindaz, amiért ma Firenzébe tódul az a sok millió turista, akkortájt jött létre, a XIII: XIV., XV.  századokban, más néven: trecento (1300-1400), quattrocento (1400-1500), cinquecento 1500-1600). De nagy tévedés lenne azt hinni, hogy mindez csupán a szépségért történt! Akik megtehették anyagilag, azok bizony művészeti alkotások megrendelésével akarták "megvásárolni" maguknak a haláluk utáni megbecsülést. Mivel sok volt a bűn, így a reneszánsz kori művészek folyamatosan el voltak látva munkával szerte Itáliában..., hiszen nagyon sok volt az ilyen módon vezeklő ember, aki nem sajnálta az anyagi áldozatot  a majdani üdvössége céljából! Bizony már maga a gazdagság is egyfajta bűn volt, hiszen többnyire mások kizsákmányolásából eredt..., na de ha például templomok díszítésére is áldozott ebből a gazdagságból az ember, akkor remélhette, hogy a túlvilágon ezt majd beszámítják neki..., bizonnyal kevesebbet kell majd időznie a pokolban vagy a tisztító tűzben. A teljes megváltást bizony kevesen remélhették.

A középkorról most nem is beszélek, de a reneszánsz kori emberek élete nem volt egyszerű még egy olyan gazdag városban sem, mint amilyen Firenze volt. Nagyon, de nagyon próbáltak demokratikusak lenni. A városok vezető embere a gonfaloniere volt, akit a demokrácia jegyében két-két hónapos ciklusokra választottak. Bárki életében akár többször is választható volt a címre, ha ezt akarták a választók. A választási művelet úgy zajlott le, hogy a két választható személy, vagy akár esemény egyikére fehér, másikára fekete kockával kellett elvben titkosan szavazni. Olykor, ha úgy kívánta pl. a Medicik érdeke, felmutatták, hogy ők milyen kockát tesznek a dobozba, hogy követőik számára egyértelmű legyen a választás..., de ez elvben nem volt szabályos. 

Kemények, de azért igazságosak voltak az akkori társadalmi elvárások, és az a család, amelynek férfi tagjai között soha nem volt gonfaloniere, az bizony igazából szinte nem is számított firenzeinek.