Firenzében adják magukat a látnivalók, de ha van város, ahol szükség van megfelelő felkészültségre ahhoz, hogy megértsünk a történelmét, akkor ez a terjedelmében mondhatni kicsi, de értékeiben hatalmas városnál különösen szükséges. Ez a fenti cím is erre utal, mert hát ebben a nagy kavarodásban csak történelmi ismeretekkel tudhatjuk, hogy a három fennen jelzett épület mint épület ugyanaz, csak éppen funkciójában háromféle is volt a történelmi évszázadokon keresztül.
Firenzében igen komolyan vették a kormányzást, és ezen teendőkhöz kellett egy komoly épület, melyet 1298-ban kezdtek felépíteni. Az épület neve elkészültével Palazzo dei Priori volt..., ma is megtekinthető az a Palazzo nagyságához képest viszonylag kis terem talán a legfelső emeleten, ahol egykoron a város elöljárói (priorjai) tanácskoztak. Érdekesség, hogy csak kétszer 1 hónapig ültek össze évente, de arra az időre teljesen távol kellett tartaniuk magukat a külvilágtól, hogy ítéleteikben senki ne befolyásolhassa őket. Gyakorlatilag ott éltek azalatt az évi kétszer egy hónap alatt. A priorok viszonylag kis tárgyalóterme látogatható volt ottjártunkkor.
Az épület Nagytermét 1495-ben alakították ki, amikor a Mediciket egy időre száműzték a városból, és Girolamo Savonarola vette át a város irányítását. Demokratizmusra akartak berendezkedni egy ilyen nagy létszámú testülettel. A hatalmas terem neve Sala Cinquecento lett, vagyis az Ötszázak terme. Olyan fantasztikus művészeket hívtak meg a terem kifestésére, mint Leonardo da Vinci és Michelangelo (Ő maga is híve volt Savonarolának, emiatt élete későbbi részében távol tartotta magát Firenzétől, félve a Medicik számonkéréstől.), akik el is kezdték a munkát, de befejezni nem volt idejük, mert visszatértek az akkor már ellenségnek számító Medici hercegek. Vannak olyan legendák, mely szerint a terem újbóli freskókkal borításával megbízott Giorgio Vasarinak nem volt szíve ráfesteni a nagy művészek alkotásaira, így inkább egy újabb falat húzatott fel előttük, de ha így lenne, akkor az már nyílt titok lenne. A lényeg az, hogy az ötszázak terme megmaradt politikai célokra, de majdnem az egész épületet átalakították a Medici hercegek, majd nagyhercegek otthonává. Ez az egy terem jó szolgálatot tett a "látszólagos" demokráciához, mert hát valójában ekkortól már csak az történt Firenzében, amit a hercegek, nagyhercegek akartak.
-
Idővel "otthonnak" szűknek bizonyult az épület, illetve talán a legfőbb ok a változásra I. Cosimo nagyherceg gyenge egészségű feleségétől, Toledói Eleonórától eredhetett, aki megvásárolta az akkor még csak félkész állapotban lévő palotát, melyet Luca Pitti építtetett az Oltarno legszebb utcáján, a Via Giuccardinin. Érdekes, hogy a név annak ellenére rajta maradt az épületen, hogy maga Luca Pitti sosem lakott benne, még tán félkész sem volt, amikor eladta. Egy nem túl felvilágosított turista elég nehezen teheti helyre azt a történetet, hogy a Medicik miért laktak a Pittik palotájában. De alapjaiban véve az akkor, 1540-ben megvásárolt palota talán a fele sem lehetett a most láthatónak. Valójában nem is az épület volt a legfontosabb a nagyon betegeskedő Toledói Eleonórának, hanem az Arnón túli városrész jobb levegője..., de sajnos ez sem biztosított neki hosszú életet.
Amikor már beköltözhető lett a Pitti palota, akkortól azonban ki kellett találni valamit, hogy I. Cosimo nagyherceg biztonságosan közlekedhessen a "munkahelye", vagyis a Palazzo della Signoria épülete és az új palotájuk között, mert hát azért a demokrácia látványát meg kellett őrizni, be kellett néha járni a "munkahelyre". Akkortól kezdve lett Palazzo Vecchio, vagyis Régi palota az épület neve. Ha most ellátogatunk ebbe az épületbe, akkor gyakorlatilag ott a nagyhercegi család "elhagyott" otthonát látjuk. Az egy emeleti priorszobán kívül csak a földszinti látható hatalmas Sala dei Cinquecento utal arra, hogy az épületben városvezetési munka is folyt. Azt a hatalmas termet eredetileg Girolamo Savonarola hozatta létre 1495-ben, amikor kihirdette Krisztus királyságát és kezébe vette a város irányítását. Maga ez a terem megmaradt mindmáig nagyobb gyűlések helyszínének, esetenként tán ünnepségeknek, és valószínűleg alkalmanként tán ma is használják. Falait egykoron Savonarola megbízásával Michelangelo és Leonardo da Vinci félkész freskói borították, de mert nem lettek befejezve Cosimo nagyherceg Giorgio Vasarit bízta meg a terem újbóli kifestésének munkálataival. Egy legenda szerint Vasari nem volt képes eltüntetni a nagyszerű festők műveit, hanem egy falat építtetett elé, és azt dekorálta ki I. Cosimo nagyherceg győztes csatáinak jeleneteivel. Ezt az elképzelést mára már cáfolták, hiszen modern technikával képesek már a falak mögé tekinteni.
-
-
A többi helyiség pompásan díszített egykori lakó helyiség, ahol élt pár évtizedig I. Cosimo de Medici a családjával. Ezek a termek ma már csak kíváncsi turistákat fogadnak.
-
-
Francesco de Medici apja halála után nagyherceg lett, de nem túl sokáig, mert meghalt maláriában. Bár sokan kételkedtek a malária történetben, az utókor modern technikáival is bizonyságot nyert, hogy valóban maláriában és nem mérgezésben halt meg feleségével, Bianca Capellóval együtt..., bár mindmáig vannak kétkedők! De itt a Palazzóban Francesco nagyherceg nevéhez fűződik az egyik itt látható legérdekesebb látványosság, a Tribuna terem. Végignézhetünk számtalan kisebb és nagyobb szobát, csodálhatjuk, vagy éppen nemtetszést érzünk..., de mindenképpen tudjuk, hogy valami különlegességnek vagyunk éppen akkor és ott a láthatói. Azért ez nagyszerű dolog, még akkor is, ha nem feltétlenül egyezik az ízlésünkkel. Akkor és ott a történelem tanúi vagyunk.
-
Sőt, ma már a harangtoronyba is fel lehet menni, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra. Sajnos erről képekkel nem tudok szolgálni, mert amikor én arra jártam, csak sóvárogva nézhettem a képen ugyan nem látható kötéllel elzárt lépcsőt. Egyik legfontosabb ok, amiért el kellene még egyszer jutnom Firenzébe, nagyon, de nagyon szeretnék oda feljutni, onnan látni a várost!
-
-
Ez a kép meg egy kis "ráadás", egyik sétám alatt készítettem, és bizony amikor elém került most évek távolában, kicsit gondolkoztam rajta, mi is lehet. Persze idővel rájöttem, hogy a Palazzo Vecchio hátsó frontja, ahol, ha nem is túl jól, de látható az a nagy terasz (felül a kép közepénél), ami Toledói Eleonora kívánságára készült.
-
-
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése