5. nap/ 1. Északi városrész: A San Lorenzo negyed

-

-

Ennél a programnál azt gondoltam először, hogy nincsen szükség térképre, hiszen minden egészen közel van egymáshoz, és mindössze két épületben. Az egyik maga az egy épületben lévő templomegyüttes, a másik a Palazzo Medici Riccardi, és ami köztük van, az a Piazza di San Lorenzo. De azért csak összehoztam valamit, biztos, ami biztos.

-

A San Lorenzo negyed kicsit más, mint a város többi része, aminek oka elsősorban az itt lévő utcákat, tereket elárasztó szabadtéri piacban keresendő, mert amiatt állandóan rendkívül nagy itt a nyüzsgés.
 (Mi ezen a környéken szálltunk meg a Borgo La Noce egyik apartmanjában, bevallom féltem a zajtól, nem is ok nélkül. Az első alkalommal az utcára nyílt az ablakunk, valóban nem sokat tudtam aludni, késő este jöttek a takarítógépek, hajnali ötkor indultak az árusok. Minden stand mobil, összecsukják este és valahová eltolják őket éjszakára, főként a mi utcánkon keresztül, hajnalban meg vissza. Bár érdekes volt nézni ezt a tevékenységet, és érdekes volt a San Lorenzo templom harangszavát közelről élvezni, de azért a második alkalommal ugyanitt, de udvarra néző apartmant választottunk. Az igaz, hogy leginkább csak én nem tudtam aludni, és lehet, hogy az inkább az izgalomnak volt betudható!)

A negyed nevét Itália egyik legrégebbi templomáról, a Basilica di San Lorenzóról kapta, de valójában nem 1 templomról van itt szó, hanem 1 meglehetősen érdekes épületegyüttesről, melyben a reneszánsz építészet fejlődését követhetjük nyomon Brunelleschi kápolnájától Michelangelo kápolnájáig.

De úgy gondoltam, hogy előbb azt az épületet kell bejárnunk, ahol éltek a Medici család tagjai, mintsem azt, ahol holtukban nyugszanak. A Palazzo Medici-Riccardi nem olyan most, mint volt a kezdeteknél, de azért mégis sokat elárul egykori gazdáiról. A mindig mértéktartó Cosimo de Medici amikor idejét látta, hogy egy komoly palotát építtessen a családjának, akkor Michelozzo mértéktartó terveit választotta Brunelleschi impozánsabb elképzeléseivel szemben. Ennek a palotának a Piazza San Lorenzo sarkánál látszó homlokzata majdnem olyan ma is, mint amilyennek Michelozzo több mint fél évezrede elképzelte. A   Via Cavouron lévő épületet lényegesen meghosszabbította a XVII. században a palota új tulajdonosa, a Riccardi család, de javukra legyen mondva, a homlokzatot pont olyanra csináltatták, amilyen a Mediciek korában volt. Látogatni természetesen csak az egykor a Mediciek által lakott rész földszintjét és kertjét lehet. A nagy báltermet és annak freskóját is megnézhettük, de ennek már nem volt köze a Medicikhez. Azért jó volt látni egy ilyen termet is. Én nem tudok semmit ezekről a Riccardikról, de igen gazdag emberek lehettek.
Firenzében bizony mindig is ajánlatos volt masszív kőpalotákat építtetni, hiszen a város időnként gyakorlatilag csatatérré változott. Viszont a korábbi merevség után a XV. században elérkezett a reneszánsz paloták ideje, és ebben ez a Medici palota volt az élenjáró. Hogy szép-e, az eléggé relatív kérdés. Kicsit várszerű még persze ez is, de szerintem valóban szép. Földszintje kb. 10 méter magasan durván megmunkált kő, viszont a fölötte lévő emeleti ablakok és különösen a szépséges párkányzat már az új idők új firenzei divatját mutathatta, a reneszánszt. Hogy mennyiben is más ez, mint a középkori paloták általában? Főleg csak részletekben, de ezek a részletek fontos elemek. Talán összevetésként jó a nagyságrendjében hasonló méretű, de még ízzig-vérig középkori Palazzo Spini-Feronit (baloldali képen) felhozni. Mindenféle magyarázat nélkül észlelhetjük az alapvető különbségeket. Az már csak részletkérdés, hogy a Palazzo Medici sarkán eredetileg egy nyitott loggia volt, amit, feltehetően védelmi okokból, 1517-ben befalaztak. Most ez a két szép "térdeplős" ablak van az egykori árkád íveinek helyén, állítólag Michelangelo tervezte őket.
-

-

A Via Cavour, ahol az épület bejárata van. Eredetileg jóval rövidebb volt a palota, az új tulajdonos Riccariak bővítették ekkorára.

-

-

Szerencsétlenségünkre nagy munkálatok folytak éppen az épületben, de így is sok szépség megtekintésében volt részünk.

Belépni ebbe az épületbe nylon falak között sem volt hétköznapi érzés, hiszen azon túl, hogy itt születtek és éltek a Medici család tagjai, még uralkodók, királyok, pápák szállása is volt olykor-olykor.  A bejárat után hamarosan egy gyönyörű és stílusteremtő, árkádos, díszes, igazi reneszánsz udvarba jutottunk, egy olyan közösségi térbe, aminek létét korábban nem igazán tartották szükségesnek, hiszen a paloták lakói leginkább magukba zárkózva élték életüket. De a díszes reneszánsz térben az árkádok alatt nem csak társasági élet folyt, hanem egyfajta házi kiállításként antik szobrok, szarkofágok, domborművek láthatók. Itt igazán kellemes körülmények között diskurálhattak a palota lakói és vendégei akár hőségben, akár esőben..., mi meg csak gyönyörködtünk. Egy szép, citromfácskákkal teli kis kertbe is kimehettünk innen, majd az alagsorba lemenve egy kis múzeumfélében ismerkedhettünk a Medici család történetével (de ez nem biztos, hogy mindig így van, elég mobilnak tűnik a terep, lehet, csak a restaurálási munkák idején volt így..

Az épület egy része most közigazgatási célokra szolgál, némi hiányérzet maradhat talán a látogatók többségében, mert néhány nagyobb, ma is konferenciákra, értekezletekre használt termen túl nem láthattunk, tudhattunk meg szinte semmit a Mediciek magánéletéről.

DE amiért leginkább érdemes mégis ide eljönni, az egy parányi kis "kincsesládika", a Capella dei Magi Benozzo Gozzoli 1460 körül készült freskóival az első emeleten. Cosimo de Medicitől kapta a festő a megbízást, amivel Cosimo élete legsikeresebb "akciójának" megörökítésével a család hírnevét kívánta öregbíteni. Valóban olyan ez a parányi kápolna, mint egy kincsesláda a falakon körben látható színpompás freskókkal. A freskókon a Három királyok vonulása mögé bújtatva az 1439-ben Cosimo de Medici közreműködésével Ferrarából Firenzébe költöztetett zsinat részvevőinek vonulását mutatja be úgy, hogy a zsinat neves részvevői mellett a Medici család több tagját is megszemélyesíti. 

-

-

Az első képen látható "öreg király" alakjában felismerhető a pátriárka, a harmadik képen lévő középső király maga a bizánci császár, a negyedik képen lévő "fiatal király" azonban nagy valószínűséggel Lorenzo de Medici, ahogy azt sokan hiszik. Ő, amikor a festmény készült még csak 11 éves volt, de valószínűleg úgy képzelte el a család és sokan mások, hogy bizony ő lesz majdan "a király", ha nem is a szó szoros értelmében. A második képen felismerhetően látható fekete kabátban, piros sapkában Cosimo de Medici, és mellette látható a fia, Piero de Medici. A képen hátul álló piros-sapkás ifjak között pedig maga Gozzoli is látható, őt nem nehéz felismerni, kiemelkedik társai közül, szigorú arccal ránk néz, és ráadásul még a neve is rá van írva a sapkájára :-) Ez a kép amúgy csak a fantázia szülötte, a zsinat megérkezése egyáltalán nem volt ilyen látványos, ilyen fényes, ráadásul az eső is zuhogott. A freskó természetesen ezeken kívül számtalan érdekes részlettel szolgál, ha valóban csak 7 percig lehet nézni, akkor az nagyon kevés. Gondolom ez a 7 perc csak nagy tumultus esetén értendő. Sajnos nem emlékszem arra, hogy amikor mi ott voltunk volt-e időkorlát, de talán nem, akkor egyáltalán nem tolongtak a látogatók. A földszinten van az épülettől elkülönítve egy nagy terem, ahol a Mediciekre utaló tárgyakat láthatunk..., nem túl izgalmas.

--

A nagy A Sala di Giordano, amihez a Mediciknek ugyan nincs közük, megtekinthető.A mennyezeti freskót tartalmazó bálterem a freskó készítőjéről, Luca Giordanóról kapta a nevét.

-

-

-

-

Az épület híressége még Filippo Lippi Madonnája, melyet asszonyáról és fiáról festett.

-

-

Kilépve a palotából visszamentünk a Piazza San Lorenzóra, hogy a Medici család templomát és sírkápolnáit  is megtekintsük.

Szóval ott álltunk a befejezetlen homlokzatú templom előtt, ahol éjszaka csak Giovanni de Medici, ismertebb nevén Giovanni delle Bande Nere (I.Cosimo nagyherceg apja), , a híres hadvezér unatkozik, de napközben annál nagyobb itt a nyüzsgés (a képeim még reggel, egyik "szökésem" alkalmával készültek). Napközben igen forgalmas a környék, mert nagy szabadtéri vásározás van itt minden nap, és a modern vásárcsarnok is itt van a közelben. A piacozás elég nagy forgalmat és sajátságos ízt ad a környéknek, de a templomban csend van.. 

A templom az L alakú Piazza San Lorenzón áll, jelentős magasságban. Az előtte lévő lépcsősor jó lehetőség a városnézésben vagy vásárlásban megfáradt turisták pihenésére. A tér ellenkező sarkában helyezték el 1551-ben Giovanni de Medici magas, és hadi tetteit dicsőítő történetekkel díszített talapzatra állított szobrát, melyet Baccio Bandinelli alkotott  Giovanni de Medici ismertebb Giovanni delle Bande Nere, I. Cosimo de Medici a hadvezér fia. I. Cosimo nagyherceg megrendelésére 1544-ben készült a hadvezér szobra. 

-

-

A szobor körbesétálása után elindultunk a templom felé. Biztos sokan vannak, akik szeretik ezt a nyers téglaburkolatot, de azért talán mégsem méltó a világszerte híres Medici család templomához ez a puritán külső. Annak idején több nekibuzdulás is volt a homlokzat elkészítésére, de hát a pénz mindig másra kellett, és most már ez a templom nyilván ilyen marad az idők végezetéig. A templom építését eredetileg több jómódú firenzei polgár biztosította volna, de a végén főleg Cosimo de Medici (Il Vecchio) finanszírozta az egész építkezést, ezért is lett a templom a Medici család temploma. A homlokzat elkészíttetése már unokájának, Lorenzo de Medicinek (Il Magnifico) a feladata lett volna..., de nem túl rózsás anyagi helyzete és rövid élete megakadályozta a végrehajtásban, halála után meg igen nehéz idők következtek a Mediciekre. Később fia, Giovanni de Medici (X. Leo pápa) próbálkozott, nyertes pályázata után megbízta Michelangelót a homlokzat elkészítésével. A vállalkozás azonban kudarcba fulladt, amiről részletesen Michelangelo életénél írtam. Bár sok év múlva a család másik ágából származó Medici nagyhercegek is sajátjukként kezelték a templomot, mégis inkább építtettek maguknak mellette hatalmas temetkező kápolnát, mintsem a homlokzattal törődtek volna. De talán a templom így is szép és impozáns..., és talán van valami üzenete az utókornak. Hogy kinek mi, azt azt hiszem, embere válogatja.

Egy érdekes képet találtam, ilyesféle lenne a homlokzat, ha megvalósul Michelangelo terve:

-
Íme egy szuper térkép az egész San Lorenzo építményröl! Ez remélem nagy segítség lesz a tájékozódásban.
De a térképen túli dolgokban sokat segíthet ez az egész nagyon jó oldal!
-

A kereszténység hajnalán, 393-ban felszentelt templomnak ma már külsejében nincs nyoma, de hogy a XI. századi román templom vázából mennyit "örökölt" Brunelleschi, az sem teljesen világos számomra. Az biztos, hogy amit ma a belső térben láthatunk, az Filippo Brunelleschi 1420-as években készült reneszánsz terveit dicséri.
-

Belépve a templomba az első, amit érzünk, az valami végtelen nyugalom és a harmónia. Itt viszonylag kevés a különleges látnivaló, de szép és tiszta minden, úgy, ahogy azt Brunelleschitől megszokhattuk. Ráadásul a templom szokatlanul világos, mert a lépcsőzetesen épített oldalhajók felső részén is vannak ablakok, nem csak a kiemelt főhajón. Az oldalhajók alacsonyabb részében kis kápolnák vannak, némelyikben híres festményeket láthatunk. A templom egységes és finom színvilága is megkapó, a szépséges korinthoszi oszlopsor a környéken bányászható pietra serenából készült. A főhajó lapos, díszített kazettás lefedettsége mellett az oldalhajókat finom ívű boltozatok fedik. A kereszt alaprajzú tér közepén belülről viszonylag kicsi kupolát látunk, az azon lévő freskók festője ismeretlen számomra. A főoltáron mozaik képet láthatunk San Lorenzo (Szent Lőrinc) mártíromságáról. Nagyméretű feszület díszíti még a főoltárt, ami Baccio de Montelupo alkotása. Az oltár előtt láthatjuk Cosimo de Medici (Il Vecchio) egyszerű sírkövét.

-

-

-

A főhajó érdekessége még Donatello két egymással szemben lévő szószéke, melyet hitviták színhelyének szántak. Hogy voltak-e itt hitviták, azt nem tudjuk, de azt igen, hogy a Medici család legádázabb ellensége, Savonarola itt is gyakorta tartott dörgedelmes prédikációkat. Donatello már nagyon idős volt, amikor készítette ezeket a gyönyörű szószékeket, a második befejezése előtt meg is halt. Brunelleschi sem élhette meg azt a pillanatot, amikor készen lett a temploma, mert az építkezés csak 1461-ben fejeződött be. De visszatérve a templom díszeihez, a jobb oldalhajó kezdeténél Desiderio da Settignano márvány tabernákulumát csodálhatjuk, kicsit beljebb pedig szokatlan módon egy dán szobrász, Thorwaldsen síremlékét nézhetjük meg (???). Ezeken túl nyílt egykor Michelangelo új sekrestyéje (Sagrestia Nuova vagy Capelle Mediciee), de oda már jó ideje a nagyhercegi kápolnán  (Capella Principe) keresztűl vezet az út az épület túloldaláról. A rossz-nyelvek szerint azért, hogy az emberek kénytelenek legyenek a nagyhercegi kápolnát is megnézni. A bal oldalhajó kezdeténél Bronzino jelentős alkotása látható San Lorenzo mártírhaláláról, majd a második kápolnában Filippo Lippi Angyali üdvözletét csodálhatjuk meg. Innen indul a lépcső, melyen lemehetünk a főoltár alatti kriptába, ahol Cosimo de Medici (Il Vecchio) nyugszik, és itt van Cosimo örök barátjának,  Donatellónak  a sírja is.

-

Ha valami időrendi sorrendet állítunk fel magunknak, akkor előbb keressük fel az oldalhajó végén az "öreg sekrestyét", vagyis a Sagrestia Vecchiát. Ennek a kápolnának a kialakításával még 1420-ban Giovanni de Bicci bízta meg Brunelleschit azzal a céllal, hogy ez legyen a Medici család temetkezési helye. Cosimo de Medici és felesége itt nyugszanak Andrea Cavalcanti szép márvány szarkofágjában. Cosimo két fia, a nagyon szeretett, de fiatalon meghalt, számunkra "ismeretlen" Giovanni. A Cosimo örökébe lépett Köszvényes Piero és felesége, Giovanna Tornabuoni  Verocchio mester porfír szarkofágjában lettek elhelyezve. De a kápolnának nem ez a legfőbb erénye, hanem inkább Brunelleschi és Donatello munkája miatt látogatjuk meg, ha látni kívánjuk a reneszánsz sírkápolnák eme mintapéldányát. Az építészeti tervezés Brunelleschit dicséri, de szinte minden egyéb művészi munkát Donatello végzett a helyiségben a bronzajtóktól kezdve a plasztikai díszítésen át a stukkókig. Ez a tevékenység állítólag nem nagyon tetszett Brunelleschinek, ami, ha felidézzük a Pazzi kápolna "tisztaságát", talán érthető is.

- 

Ebből az oldalhajóból nyílik a kolostorudvar, melyen át, ha szerencsénk van, bejuthatunk a VII. Kelemen pápa (Giulio de Medici) megbízásából épített különleges könyvtárba, a messze földön híres Biblioteca Laurenzianába. A könyvtár  Cosimo de Medici gyűjtő szenvedélyének köszönhetően jött létre, majd bővült folyamatosan. Sok évig Rómában voltak a könyvek, mert bizonyos háborús helyzetből menekítve X. Leo pápa (Giovanni de Medici) lakosztályában helyezték el, de visszakerülve Firenzébe méltó helyet kellett biztosítani számukra. VII. Kelemen pápa megbízásából a könyvtárba vezető lépcsősort és a helyiség teljes berendezését Michelangelo tervezte, de a megvalósulás jelentős részére csak jóval később, Giorgo Vasari gondos irányítása alatt került sor.
-

Miután kicsit megpihentünk a szép kolostor udvarban tovább indulhatunk, hogy eljussunk az épületegyüttes csúcspontjához, a Sagrestia Nuovához.

De ahhoz, hogy oda bejuthassunk, ki kell mennünk a templomból, át kell mennünk az épületegyüttes túlsó végéhez, ott sorba kell állni (hacsak nem váltottunk előre jegyet, ami nagyon ajánlatos!), majd át kell sétálni a nagyhercegi kápolnán, és egy keskeny folyosó végében megtaláljuk végre Firenze és Michelangelo egyik legjelentősebb alkotását.
-

Mielőtt azonban erről hosszasabban szólnék, kell néhány mondatot ejteni a Capella dei Principiről, hiszen ezen mindenképpen keresztül kell mennünk célunk elérése érdekében. Állítólag a kápolna megépítésének ötlete I. Cosimo nagyhercegtől származik, de a megvalósítás csak jóval halála után, 1605-ben kezdődött. Vasari korábban készült tervei annyi átalakításon mentek át, hogy valószínűleg nem ismerne munkájára. A tervek egyre gigantikusabbak lettek, míg a megvalósításkor már majdnem az égig értek, és a nyolcszögletű kápolna nagyméretű kupolája meghatározó eleme lett Firenze látképének. Odabenn meg az elképesztő méretek mellett elképesztő pazarlásról árulkodik a helyiség. Ezzel együtt jólesik itt megpihenni és nézelődni, közben meg érdekes gondolatokat megfogalmazni magunkban. Főleg persze arra, hogy mi mindent lehetett volna megvalósítani abból a rengeteg pénzből, amiből ez a kápolna felépült. És kiknek a dicsőségét hirdeti? I. Cosimón és I. Ferdinandón kívül jelentéktelen, sőt, a legtöbb esetben kifejezetten káros személyeknek állít emléket. Itt nyugszik az összes nagyherceg és feleségeik, egy kivétellel, Bianca Capellót , mivel második feleség volt, nem engedték ide temetni. Az építkezés évszázadokon keresztül tartott, sőt, bizonyos részei még ma sincsenek készen, más részeit meg már javítgatni kell. Érdekes, hogy a kupola felépítése és festményekkel díszítése az 1800-as évek elején folyt, amikor már rég a lotharingiai nagyhercegek uralkodtak. Vajon ki fizette a munkálatokat?

Na de induljunk már el a keskeny folyosón, hogy megtekinthessük a világ legszebbjeként számon tartott sírkápolnát, a Sagrestia Nuovát, vagy ismertebb nevén a Capelle Medicieet.
-

X. Leo pápa (Giovanni de Medici) nem kedvelte Michelangelo zsémbes stílusát, szimpatikusabb volt neki a jó modorú Raffaello. Mivel a két művész nem állhatta egymást, hát Michelangelót Rómából Firenzébe küldte a pápa, hogy elkészítse a Medici család temetkező kápolnáját. Az eredeti terv szerint Lorenzo di I.Piero de Medici (Il Magnifico); öccse, Giuliano di I.Piero de Medici; unokája, Lorenzo di II.Piero de Medici (Urbino hercege); és a Magnifico legkisebb fia, Giuliano di Lorenzo de Medici (Numers hercege) síremlékét alkotta volna meg. Ez a sok névegyezés rengeteg problémát okozott már, kevesen tudják az igazságot. Különös, hogy a két-két azonos nevű Medici közül végül miért pont a két majdnem jelentéktelen hercegecske síremlékét készítette el előbb Michelangelo? Nincs senki, aki magyarázatot tudna adni arra, hogy valójában ki és hogyan döntötte el, hogy ezek a síremlékek az övéik? Az arcok ugyanis nem hasonlítottak senkire, de maga Michelangelo erre azt mondta, hogy hamarosan úgysem fog senki emlékezni az arcukra. Ebben mondjuk nem volt igaza, mert ha ő élethű arcot farag, arra élethűen emlékezne a világ.  Talán úgy gondolta, nem érdemelték meg, hogy általa emlékezzenek rájuk. A munka befejezetlen maradt, mert  amikor meghalt az akkori megbízó, a másik Medici VII. Kelemen pápa, másnap Michelangelo már úton volt Róma felé. Meg kell említenem, hogy Michelangelo gyakorlatilag börtönben is érezhette magát ebben a kápolnában, mert különös kegyként is értékelhető, hogy VII. Kelemen egyáltalán megbocsájtott neki. A  második Medici pápa ugyanis Firenze ellen viselt hadat 1527-ben, hogy VI. Károly német - római császár segítségével visszaszerezze a várost a Medici családnak. Michelangelo viszont a város védelmén dolgozott..., a város végül elesett, és hogy őt nem érte el a pápa büntetése, az kész csoda volt. Hogy VII. Kelemen halála után éppen a félelem vezérelte el Firenzéből, miután meghalt védelmezője, vagy éppen nem szeretett már Firenzében lenni, és a pápa halálával elhárult az akadály, hogy Rómába visszamenjen? Ezt nem tudja senki. Azt viszont tudni kell, hogy azokban az időkben, amikor Michelangelo elhagyta a várost, Alessandro de Medici, VII. Kelemen pápa törvénytelen fia volt a hatalom birtokosa Firenzében. Michelangelo valószínűleg akkor még nem is tudta, hogy létezik a majdani I. Cosimo de Medici herceg. Igaz, később rá sem volt kíváncsi, hiába hívták, életében soha többé nem tért vissza Firenzébe, de ennek ellenére állítólag az ő határozott kívánsága volt, hogy egykor olyannyira szeretett Firenzéjében nyugodjon halála után. Bár a szóbeszéd szerint tetemét a szó szoros értelmében ellopták Vasariék, és titokban vitték Firenzébe.

Mindenesetre 1534-ben az addig elkészült munkákat szanaszét hagyta az épületben, és csak jóval később állították össze a síremlékeket, feltehetően a mindig jó barát, Giorgio Vasari közreműködésével. De Vasari függő viszonyban volt természetesen I. Cosimo de Medici herceggel, és sokan gondolták úgy, hogy a hercegnek nem volt célja a korábbi "nagy" Medicik hírnevét öregbíteni..., esetleg ezért döntöttek úgy? De végül is majdnem mindegy, a szobrok szépségén mindez semmit nem változtat.

De kezdjük az elején,  a Sagrestia Nuova kialakításán ("Új sekrestye", míg Brunelleschié a "Öreg sekrestye, Sagrestia Vecchia"). Michelangelo nagyon szép feladatot kapott mint építész, mint szobrász egyaránt, és az eredeti tervek szerint mint festő is bizonyíthatta volna zsenialitását. Egyedül az építészeti feladat teljesült maradéktalanul és gyönyörűen. Brunelleschi 100 évvel korábbi munkáját követte, de magasabb falakat és nagyobb kupolát tervezett, melyek által jelentősebb lett az amúgy elég kis alapterületű helyiség. Nagy gondot okozott a mesternek a síremlékek elhelyezése, eredetileg középre tervezte őket, és a síremlékeken túl más szobrokról is voltak elképzelései. Freskók is borították volna a falakat, de ez talán jobb, hogy nem valósult meg. A kápolna belső kialakításának volt egy koncepciója, mégpedig az, hogy bemutassa a földi élet átmenetét a túlvilágba. Nagy kár, hogy nem tudjuk, mi lett volna Michelangelo elképzelése a másik két síremlékről. Mindenesetre mint síremlék tervező is korszakalkotót talált ki, hiszen a fal melletti szoborelhelyezésből kilépett szobraival a térbe, mesélt valamiről. Mennyire más ez a szoborcsoport, mint akár az ő jóval későbbi II. Gyula síremléke!

Az elkészült síremlékek férfi alakjai idealizált figurák, egy hadvezért és egy gondolkozó embert formáznak. A lábaiknál heverő, napszakokként megszemélyesített gyönyörű alakok szerepét sem könnyű megmagyarázni, sokan sokféleképpen gondolják ezt, nem is érdemes próbálkozni vele. De azt a két versszakot, amit ezen szobrok kapcsán idézni szoktak, muszáj leírnom.

-

Giovanni Battista Strozzi :

Az éjt, mit édes álomban pihenve

látsz itt, egy Arkangyal metszette kőbe.

Ha márvány is, élet lehel belőle,

ha nem hiszed, s szólítanád: felelne.

Michelangelo válasza:

Jobb nekem így, aludni kőbe metszve,

míg gyász, s a szörnyű szégyen az úr a földön,

ne lássam és ne érezzem. Könyörgöm,

álmom ne űzd el; Óh, ne szólj a csendbe.

-

A "nagy" Lorenzo de Medici és öccse, a meggyilkolt Giuliano de Medici földi maradványai is elhelyezést nyertek azért a kápolnában, Michelangelo Madonna szobra, valamint a mellette jobbra és balra álló Cosma és Damján, az orvosok védőszentjei szobrai alatt.
-

-

A kápolna és a benne látható szobrok gyönyörűek, de élvezni a szépségüket nem könnyű az ott állandósult tömegben. Arra meg sajnos keveseknek van lehetőségük, hogy olyan körülmények között tekintsék meg őket, ahogy az az alanti képen látható. De akkor is látni kell mindenkinek, aki kicsit is fogékony az ilyen szépségekre, mert építészetileg és szobrászatilag is csodálatos, páratlan élmény a Capella Medici.

Forrásmunkák

Útvonal: Via Cavour, Piazza San Lorenzo, Via del Canto de'Nelli