Firenze egyik legtöbbet emlegetett személyéről esetleg annyit ha tudnak az emberek, hogy tőle származik a híres mondás: "A cél szentesíti az eszközt." A "machiavellizmus" ezáltal egy örök életű fogalom lett..., bár nem éppen pozitív tartalommal.
Niccolo Machiavelli nemesi családból származott, de, nem tudni miért, ügyvéd apja a nemesség perifériájára került, talán kiegyenlítetlen adóssága volt. Visszafogottan éltek az Arnón túli városrész egyik épületében, de volt egy kisebb birtokuk is vidéken. Az apa legfőbb szenvedélye a könyvgyűjtés volt, ami abban a korban még elég szokatlan volt.
Fiát, akit korán felismerhetően nagy tehetséggel áldott meg a sors, ugyancsak ügyvédnek taníttatta. A művelt, jól képzett Niccolo szépen haladt a jogtudósi pályán, de igazi helyét csak akkor találta meg, amikor Firenze köztársasági kormánya 1498-ban titkári állásba vette fel a kancelláriába. Szerteágazó tevékenységének leglényegesebb eleme amolyan nagyköveti munka volt, ahol kiemelkedő diplomáciai tehetségét végre kamatoztathatta. A kor leghíresebb személyiségeit volt így alkalma megismerni, a francia királytól Leonardo da Vincin keresztül Cesare Borgiáig. A legnagyobb hatással talán éppen Cesare Borgia volt rá. Nevezetes mondása, miszerint: "A cél szentesíti az eszközt" is ennek a kapcsolatnak köszönhető, de amíg ezeket a szavakat papírra vetette, még sok feladata volt a város érdekeinek megvédésében.
Legnagyobb elképzelése egy ütőképes firenzei hadsereg létrehozása volt, mert azt remélte, hogy nagyobb lelkesedéssel védenék a várost a lakói, mint az idegenekből szervezett zsoldos katonák. Meg is történt a városi hadsereg felállítása többnyire a környéken élő földművesekből, akik megkaptak mindent, ami szükséges volt a felkészítésükre.
"Fehér kabátot és egy nadrágot kaptak, melynek fele fehér volt, a másik fele vörös, továbbá fehér kalapot, cipőt és egy fém mellvértet. A legtöbbjüknek volt lándzsája, egyeseknek szakállas puskája is. Katonák voltak, de az otthonukban éltek, és akkor kellett csak megjelenniük, ha szükség volt rájuk. Elrendelték, hogy az egész vidéken sok embert kell hasonlóképpen felfegyverezni, hogy ne legyen többé szükség idegen katonákra. Ez volt Machiavelli szerint a legnagyszerűbb dolog, amit valaha is megvalósítottak Firenzében"
Hatalmas energiákat és rengeteg pénzt emésztett fel Machiavelli ezen elképzelése, ami végül csúfos kudarcot vallott. 1512-ben a firenzei hadserege első bevetésén Prátót kellett volna megvédenie a város bevételére induló spanyol zsoldos katonákkal szemben. A gyengécskén kiképzett hadsereg megijedt a túlerőtől, magára hagyta a várost, ahol aztán kb. 4000 embert lekaszaboltak, és a várost szinte a földdel tették egyenlővé. Machiavelli a legnagyobb büntetést kapta azzal, hogy a későbbiekben mellőzték, mert az idővel visszatérő Medici hercegek már nem bíztak meg benne.
Giuccardini visszaemlékezése a történtekre:
"A spanyolok elámultak, hogy a katonák ilyen nagy gyávaságról és ilyen csekély hozzáértésről tesznek tanúbizonyságot. Szinte semmi ellenállásba nem ütköztek amikor végigjárták a várost, ahol csak kiáltozás hallatszott, erőszak, rablás, vér és gyilkolás folyt. A rémült firenzei katonák elhajították fegyvereiket és megadták magukat a győzteseknek."
-
"Két napon át folyt a spanyolok pusztítása, erőszakoltak, gyilkoltak, raboltak, romboltak, templomokat, kolostorokat fosztottak ki. Még a halottakról is lerángatták a ruhákat, testüket az árkokba, a kutakba dobták."
-
Így írt erről Giuccardini: "Semmi sem vethetett gátat a megszállók kapzsiságának és kegyetlenségének."
-
A prátói híreken felbuzdulva a Medici hívek követelték Soderini lemondását, aki nem is bánta a dolgot..., a dalmát tengerpartra vitték száműzetésbe. A firenzeiek meg beleegyeztek a Medicik visszatérésébe...
-----------------------------------------------
Machiavelli eme csúfos bukása után visszavonult vidéki birtokára és írással töltötte az idejét. Művei olasz nyelven jelentek meg, írt színdarabokat is, melyeket már életében sikeresen játszottak Firenzében, közülük a Mandragóra a legismertebb.
De a színházi munka csupán kellemes szórakozás volt számára, a politika lett volna a leginkább kedvére való. Éppen ezért politikai jellegű műveket is írt, közülük "A fejedelem" című a legjelentősebb alkotása. A prátói események előtt nagyköveti minőségben több hónapot eltöltött a hírhedt Cesare Borgia (Rodrigo Borgia = VI. Sándor pápa törvénytelen fia és Lucrecia Borgia bátyja) mellett. Az igen sikeres hadvezér módszerei nagy hatással voltak Machiavellire, részben elrettentette, részben csodálattal töltötte el. Ennek az élménynek a hatására írta meg sok évvel később "A fejedelem" című művét, mely művel igazából az akkor hatalmon lévő ifjú II. Lorenzo (di II. Piero) de Medici hercegnek, Urbino akkori urának próbált kedveskedni. Sikertelenül, az ifjú urbinói herceg nem alkalmazta, mert továbbra sem bízott meg benne. A nem túl hosszú mű egyetlen mondata azonban megmaradt az utókor emlékezetében: "A cél szentesíti az eszközt." Mivel ez esetben Cesare Borgia kíméletlen eszközei elfogadhatatlannak tűntek az akkori kor polgárai és az utókor számára is, Machiavelli öngólt rúgott ezzel a mondatával is. Ettől függetlenül azért sok uralkodó olvasta és hasznosította írásait, sőt, legalábbis ezt az egy fenti mondatot a hétköznapi emberek is idézik mind a mai napig szerte a világon..., bár közülük valószínűleg nagyon kevesen tudják, hogy honnan és kitől is származik ez a híres mondat. Mandragora című művét is évszázadokon át nagy sikerrel játszották a színházakban, és tán még ma is játsszák itt-ott.
-
1525-ben Machiavelli csak elérte célját, alkalmazták az időközben visszatért Medici hercegek tanácsadóként. Munkája azonban nem tartott sokáig, mert 1527-ben, az éppen Medici származású VII. Kelemen pápa idejében zajlott Róma feldúlása (Sacco di Roma), minek utána a Mediciket ismét elüldözték Firenzéből. Így Niccolo Machiavelli megbízatása érvényét vesztette, és még abban az évben, lévén meglehetősen elhagyatva, meg is halt. Évszázadokon át nem sokra becsülték munkásságát, ám érdekes módon az osztrák nagyhercegek idejében, 1787-ben díszes síremléket állítottak neki a firenzei Santa Croce templomban, sőt, szobrot is kapott az Uffizi előtt, és idővel neve ismertté lett az egész világon.
Akit érdekel bővebben a téma, olvassa el Michael White "Machiavelli, egy félreértett ember" című, regényes formában, de tudományos alapossággal megírt művét.
